Jól játszani – kényszerből

Produkciója egy 2800 feletti értékszámú játékosénak felelt meg, vagyis elmondhatjuk, hogy az elmúlt héten Polgár Judit kaszparovi szinten sakkozott.
– Hogy érezte magát verseny közben?
– Nagyon jól, klassz volt minden – summázta boldogan a győztes. – Végig jó formában voltam, izgalmas partikat játszottam, nem lehet panaszom semmire.
– És a verseny után sem szomorkodhatott, főleg, ha azt nézzük, hogy tizennyolcas kategóriájú tornát nyert meg.
– Így van. Természetesen nem repdestem az örömtől, amikor az utolsó előtti játéknapon kikaptam Ivan Sokolovtól, ám végül a ki-ki meccsen legyőztem Levon Aronjant. Szombatig a csúcsom egy tizenhetes erősségű verseny megnyerése volt, most ez megdőlt. Szereztem hét Élő-pontot is, amivel nagy valószínűség szerint a legközelebbi FIDE-listán 1996 januárja és az idén az év eleje után harmadszorra kerülök be a legjobb tíz közé. Mostanában mindig csak egy hajszál választ el ettől, mert valaki valahogy mindig bejön elém. Jelenleg Lékó Péter van előttem a tizedik helyen. Bár értékszámunk ebben a pillanatban egyenlő, a szabályok szerint ilyenkor az adott negyedévben lejátszott több parti dönt. Ô tíz, én kilenc partit játszottam. Ez van.
– Egyik kollégám nemrég azt mondta, hogy ön aztán tudja, milyen tornán kell elindulnia, mert az utóbbi időben rendre a várakozása felett teljesít. Ez tudatos?
– Nem, nem! Egész egyszerűen arról van szó, rákényszerítik az embert, hogy jól játsszon. Ez történt most is.
– Hol láthatjuk legközelebb?
– Néhány nap múlva utazom a rapidsakk-világbajnokságra, majd következik egy hasonló verseny Benidormban, ott, ahol tavaly a jelenlegi FIDE-világbajnok Ruszlan Ponomarjovot többször is legyőzve lettem első. Egyelőre bizonytalan, hogy megrendezik-e az év végén esedékes kieséses világbajnokságot, de ha megtartják, akkor természetesen ott is asztalhoz ülök.