Megmaradtak az Alba Volán esélyei

Reménykedtünk, hogy a kazahoknak gondot jelent majd, hogy tizenhatezer kilométert kellett utazniuk, busszal elzötyögtek egy Banaul nevű városig, onnan repültek Moszkvába, ahol átszálltak a budapesti járatra, majd a szimmetria kedvéért Székesfehérvárig buszozás zárta a 22 órás kalandot. Az utazás fáradalmainak, akklimatizációnak legcsekélyebb jeleit sem lehetett tapasztalni a kazahokon, már pénteken az Olimpija ellen sem, amikor a Torpedo 6–1 arányban megtorpedózta a szlovénokat. A Kazting nevű filmgyár által szponzorált gárda Kelet-Kazahsztánban az Irtisz folyó partján fekvő, négyszázezer lakosú Uszty-Kamenogorszkból érkezett, ahol a hoki iránt rajongók igényeit hatezer férőhelyes csarnokban elégítik ki. Egyszóval, szovjet hokiiskola.
Tudtuk, hogy nehéz lesz…
Talán sorsdöntő mérkőzés ez, hiszen amelyik csapat itt nyer, négy pontjával a harmadik játéknaptól függetlenül csaknem biztos továbbjutó, tekintve hogy a DAC és az Olimpija egy-egy ponttal áll a második nap után. Négy hatalmas kazah helyzettel kezdődik a mérkőzés – Ciba egészen közelről dupláz rá –, Budai várát azonban nem tudják bevenni. A kazahok korcsolyázótudása ezúttal is imponáló, irtózatosan tudnak rohamozni, sokszor perceken át a Volán harmadjában a korong, pedig nincs is emberhátrány. Az erőfölény különösen akkor nyomasztó és aggasztó, ha tényleg eggyel többen vannak a jégen, például amikor Fedor kénytelen a büntetőpadon pihenni. Semelin rá is durrantja iszonyú erővel, a magyar hálóőr kisebbfajta csodával hárítja. Egy gyors ellentámadás során Palkovics – még mindig emberhátrányból – lepi meg kis híján Kolesnikot – talán ez lehet a recept: a gyors kontrák. A harmad közepén az Ördögök játszhatnak előnyben, s ami igazán aggasztó, szinte alig állnak fel passzolgatni a kazahok harmadában. A Volán első sora nem tudja beszorítani az ellenfelet, bár egy Palkovics-szóló azért összejön, sajnos a gól már nem. Simon Csaba helyzete is kimarad, jó hír viszont, hogy a magyar csapat második emberhátrányát, két újabb iszonyúan hosszú percet bekkel ki, és megússza az első harmadot.

Tudtuk, hogy nehéz lesz…
Emberelőnnyel kezdhet a Volán a második játékrészben, s ezúttal sikerül felállni, gólt viszont még mindig nem láthatunk. A kazah kapu előtt egy hatalmas tömörülés után többen gólvonalon túl látják a fekvő kapus alatti korongot, fel is "robban” a csarnok, a gólt azonban nem adják meg. A következő pillanatban már Sipulin robog egy az egyben a magyar kapu felé – a védők jócskán lemaradnak róla – a sokadik Budai-bravúr nyomán másodszor is hangrobbanás. De vajon meddig bírja a nyomást a székesfehérvári kapu? Nem sokáig. Kozlov érkezik jó ütemben, Anton Komisszarov átadására, s közelről be is pöcköli. Most lesz csak igazán nehéz. A gól után nem omlanak össze Palkovicsék, sőt, Tőkési távoli bombája talál utat a kazah ketrec jobb alsó sarkába. Kell-e mondani, az előző két hangrobbanás, halk zörej volt a mostanihoz képest – egyenlített az Alba! A gól jót tesz az addig csöppet sem lagymatag, unalomba fulladozó meccsnek. Kangyal zseniális kiugratását Fodor estében pöcköli, mit pöcköli, tudatosan felemeli a felső sarokba. Az eddig mindig magabiztosan mosolygó Misagin mester most meglehetősen morcos… Alig 28 másodperce zúg a "Hajrá Volán!”, amikor Szemenov lapos, távoli lövése is beakad – 2–2.
Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz.
A harmadik játékrészben már nyoma sincs az első harmad kazah fölényének. Teljesen nyílt a küzdelem, emberfeletti a csata minden korongért. Bár minden pillanatban életveszélyes a Torpedo, a Volánnak adódik több helyzete, előbb Palkovics kerüli meg a kaput, majd Tőkési és Ondrejcik kínálja meg messziről Kolesnikovot. A rendes játékidőben marad a 2–2-es eredmény, így az utolsó versenynap dönt majd: vasárnap a továbbjutáshoz a Volánnak két góllal jobban meg kell vernie az Olimpiját, mint a Torpedónak a Dunaferrt.
Az sem lesz könnyű…

Mestermérleg
Branislav Sajban: – Nagyon jól játszottunk, dicséret illeti a játékosaimat. Sajnos egy buta hiba döntötte el a mérkőzést, amikor 2–1-es vezetésünknél gyorsan gólt kaptunk. Lehet, hogy ezzel el is dőlt a továbbjutás sorsa.
Nikolaj Misagin: – Kiegyenlített mérkőzés volt, a remek küzdelemre a hibázástól való félelem rányomta a bélyegét. Így viszont az utolsó napra maradt a döntés, még mindkét csapatnak megmaradt az esélye.