Még nincs őrségváltás

Vágólapra másolva!
2003.10.12. 20:52
Címkék
Nehéz szülésen van túl Michael Schumacher. Bár hatszor pezsgőzhetett a győzelmi dobogó legtetején, és ötször szerezte meg az első rajthelyet, mégsem volt egyeduralkodó a szezonban.
Michael Schumacher történelmet írt a Formula–1-ben: ő az első hatszoros világbajnok
Michael Schumacher történelmet írt a Formula–1-ben: ő az első hatszoros világbajnok
Michael Schumacher történelmet írt a Formula–1-ben: ő az első hatszoros világbajnok
Michael Schumacher történelmet írt a Formula–1-ben: ő az első hatszoros világbajnok
Michael Schumacher történelmet írt a Formula–1-ben: ő az első hatszoros világbajnok
Michael Schumacher történelmet írt a Formula–1-ben: ő az első hatszoros világbajnok
Emlékezhetünk rá, milyen nehezen lendült bele – az első három versenyen képtelen volt nyerni, Kanadáig egyszer sem állt az összetett élén –, és sokan már őrségváltásról suttogtak. Hát még, amikor Montrealt követően sorozatban öt viadalon nyeretlen maradt! Akkor sokan leírták a kerpeni fenomént – utóbb azonban kiderült, kicsit korán. Schumi ugyanis Monzában megtáltosodott, majd Indianapolisban is diadalmaskodott, méghozzá nem mindennapi módon. Tanárian vezetett az esőben, alapos oktatásban részesítve a mezőnyt. Szuzukában pedig már csak fel kellett tennie arra a bizonyos i-re a pontot, amivel történelmet írt a Formula–1-ben.
"Hallatlanul kemény és rendkívül izgalmas küzdelem zajlott a pályán. Az utolsó pillanatig óriási harc folyt a győzelemért, még most sem tudom elhinni, hogy sikerült megszereznem a hatodik világbajnoki címem. A csapat óriási munkát végzett, Rubens és jómagam csodálatosan felkészített autót kaptunk. Nagyon sokat köszönhetek Rubensnek, gratulálok a győzelméhez” – kommentálta egyhuzamban negyedik világbajnoki elsőségét Schumacher. Rubens Barrichello szerint szintén remek munkát végzett a Ferrari. "Nagy nap ez a Ferrarinak, Michaelnek és az én számomra is” – fűzte hozzá még a brazil fegyverhordozó.
Luca di Montezemolóval, a maranellói team elnökével is madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt: "A tavalyi vébécím volt a leglelkesítőbb, de az utolsó versenyek izgalmai miatt az idei a legszebb. Mindenki azt mondta, könnyen fogunk nyerni, mégis meg kellett szenvednünk a sikerért. Niki Lauda felhívott, hogy gratuláljon az utóbbi öt évben szerzett kilenc világbajnoki címünkhöz, ami nagyon jólesett. Mindenkinek köszönöm a munkát, csalódott csak amiatt vagyok, hogy Gianni Agnelli a mostani győzelmeket már nem érhette meg.”
Nem Lauda volt az egyetlen, aki tárcsázta Montezemolo számát. Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök például azt emelte ki a "vörösök” kettős vb-diadalából, hogy "az újabb sikerek Olaszország hírnevét öregbítik a világban”. "A Ferrari Olaszország gyémántja” – tette hozzá Ciampi, némileg megfeledkezve Schumi és Barrichello szerepéről.
Ami a statisztikákat illeti, Schumi másodszor ragadt száz pont alatt, amikor világbajnokká koronázták. 1994-ben 92 ponttal lett első, míg 1995-ben 102, 2000-ben 108, 2001-ben 123, 2002-ben pedig 144 pontot gyűjtött. Vb-ezüstérmes ezt megelőzően 1994-ben szerzett annyi pontot, mint az idén; kilenc évvel ezelőtt Damon Hill szorongatta meg Schumit. Kilencvenegynél több pontot mindazonáltal egyetlen vb-második sem gyűjtött a sportág történetében – ha nem vesszük figyelembe Alain Prost 1988-as teljesítményét, amikor a francia 105 pontot számlált, csakhogy ebből csupán 87 egység számított bele a pontversenybe.
Egyéni világbajnokok
1950Giuseppe Farina (olasz, Alfa Romeo)
1951Juan Manuel Fangio (argentin, Alfa Romeo)
1952Alberto Ascari (olasz, Ferrari)
1953Ascari (Ferrari)
1954Fangio (Maserati, Mercedes)
1955Fangio (Mercedes)
1956Fangio (Lancia, Ferrari)
1957Fangio (Maserati)
1958Mike Hawthorn (brit, Ferrari)
1959Jack Brabham (ausztrál, Cooper-Climax)
1960Brabham (Cooper-Climax)
1961Phil Hill (amerikai, Ferrari)
1962Graham Hill (brit, BRM)
1963Jim Clark (brit, Lotus-Climax)
1964John Surtees (brit, Ferrari)
1965Clark (Lotus-Climax)
1966Brabham (Brabham-Repco)
1967Denis Hulme(új-zélandi, Brabham-Repco)
1968G. Hill (Lotus-Ford)
1969Jackie Stewart (brit, Matra-Ford)
1970Jochen Rindt (osztrák, Lotus-Ford)
1971Stewart (Tyrrell-Ford)
1972Emerson Fittipaldi (brazil, Lotus-Ford)
1973Stewart (Tyrrell-Ford)
1974Fittipaldi (McLaren-Ford)
1975Niki Lauda (osztrák, Ferrari)
1976James Hunt (brit, McLaren-Ford)
1977Lauda (Ferrari)
1978Mario Andretti (amerikai, Lotus-Ford)
1979Jody Scheckter (dél-afrikai, Ferrari)
1980Alan Jones (ausztrál, Williams-Ford)
1981Nelson Piquet (brazil, Brabham-Ford)
1982Keke Rosberg (finn, Williams-Ford)
1983Piquet (Brabham-BMW)
1984Lauda (McLaren-TAG Porsche)
1985Alain Prost (francia, McLaren-TAG Porsche)
1986Prost (McLaren-TAG Porsche)
1987Piquet (Williams-Honda)
1988Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda)
1989Prost (McLaren-Honda)
1990Senna (McLaren-Honda)
1991Senna (McLaren-Honda)
1992Nigel Mansell (brit, Williams-Renault)
1993Prost (Williams-Renault)
1994Michael Schumacher (német, Benetton-Ford)
1995M. Schumacher (Benetton-Renault)
1996Damon Hill (brit, Williams-Renault)
1997Jacques Villeneuve (kanadai, Williams-Renault)
1998Mika Häkkinen (finn, McLaren-Mercedes)
1999Häkkinen (McLaren-Mercedes)
2000M. Schumacher (Ferrari)
2001M. Schumacher (Ferrari)
2002M. Schumacher (Ferrari)
2003M. Schumacher (Ferrari)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik