Marsi és a balszerencsés versenyek

A magyar küldöttség egyik legtapasztaltabb tagja Marsi Márk. Több mint tíz éve, 1992-ben már Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett és a sportág hívei megörültek, hogy végre, itt egy ifjú tehetség férfi tőrben.
Aztán teltek, múltak az évek, Marsi mindig ott volt a tűz közelében, 1994 óta a világbajnokságok és más világversenyek állandó résztvevője, de…
– A világbajnokságokkal kapcsolatban nincs túl jó élményem. Nem tudom, miért, de vébéken eddig nem remekeltem. A legjobb eredményem a tizenhat közé jutás volt, az is két éve. Az olimpiák jobban sikerültek, például Sydneyben döntőbe verekedtem magam.
– Pedig Sydneyben két fronton, pontosabban két fegyvernemben is helyt kellett állnia, mert Jolly Jokerként a párbajtőrcsapatban is szerepelt.
– Igen, és hetedikek lettünk. De Atlantában a tőrcsapattal ötödik voltam. Vagyis olimpián csapatban is jobban ment, mint a vébéken. Úgy emlékszem, csapatban vébén a hetediknél nem volt jobb eredményünk.
– Ha ehhez hozzávesszük, hogy az Európa-bajnokságokon is jobban szerepelt egyedül és csapatban is…
– Igen, akkor még inkább érthetetlen a vébészereplés. Illetve így, visszatekintve azt tudom mondani, hogy a vébéken nem volt szerencsénk. Mivel az évközi versenyeken alig vettünk részt, a vébére úgy kerültünk oda, hogy már az elején összekerültünk a legjobbakkal. Tavaly például már a tizenhat közé jutásért Dél-Korea, utána pedig Franciaország következett. És még így is mindig volt esélyünk, mert nagyon szoros mérkőzéseken kaptunk ki. Utánanéztem, kilencvenhattól kezdve, amikor kikaptunk, akkor is mindig több mint negyven tust adtunk. Vagyis sosem szenvedtünk megalázó vereséget.

– A júniusi Európa-bajnokságon hihetetlen bravúrra volt képes a férfi tőrcsapat.
– Az ezüstérmünkre gondol?
– Igen. Illetve arra, ami az ezüstérem értékét növelte. Vagyis, hogy a csapatok közül egyedül önök állhattak dobogóra. Nem akarom megbántani, de a férfi tőrözők voltak a legkevésbé esélyesek a dobogóra.
– Nem bánt meg, mi is tisztában vagyunk vele, hogy nem tőlünk, hanem mondjuk a női párbajtőrözőktől vagy a kardozóktól várták az érmet. Az, hogy mi állhattunk fel a dobogóra, nagyon nagy meglepetés volt. Az Eb-én kijött a lépés, a három rutinos csapattag és a fiatal Vizler is jól vívott. Még az aranyéremre is volt esélyünk, de a zsűri az esélyesebb franciáknak kedvezett. Szóval, nagyon jó eredmény az az ezüstérem, jól jött a vébé előtt. Ezek után talán elhisszük, hogy ha úgy alakul, bárkit meg tudunk verni. Igaz, a vébén még sűrűbb lesz a mezőny.
– Mit lehet tudni a sorsolásukról?
– A tizenhatba jutásért a portugálokkal vagy az angolokkal kezdünk. A portugálokat az Európa-bajnokságon megvertük, az angoloktól viszont a tavalyi kontinensviadalon és a vébén is kikaptunk. Ha továbblépünk, az olaszokkal vagy a kínaiakkal kerülünk szembe. Nem lesz egyszerű…
– Mit vár magától egyéniben? Menynyire gátolja a felkészülés során elszenvedett sérülése?
– Hogy mi lesz egyéniben? Nem tudom. A sérülésről pedig azt mondhatom, hogy még kilencvenhatban megműtötték a bal térdemet, és azóta eddig nem volt vele gond. Most viszont megfájdult, alig bírtam járni. Doktor Béres Györgyhöz jártam injekciókúrára, és rendbe jött. A vívásban már nem zavar. Viszont az edzőtábor első két hetét ki kellett hagynom a sérülés miatt. De remélem, vagyok olyan rutinos versenyző, hogy ez ne gátoljon a vébén.
– Járt már Kubában?
– Még a sydneyi olimpia előtt egy Világkupa-versenyen. Nagyon kellemes emlékek maradtak bennem, semmi gond nem volt. Remélem, most sem lesz, bár nagyon stresszes vébé vár ránk.

…és a többiek

Marsi mellett Juhász Bence és Juhász Attila is rutinos versenyzőnek számít. Őket, a harmincasokat egészíti ki a huszadik születésnapja előtt álló Vizler Ádám, akit a tavalyi vb-n már mély vízbe dobtak. A csapat erre az évre összeszokott, összeérett – legalábbis ezt jelzi a bravúros Eb-ezüst. A fiúk Bourges-ban nehéz ágon, többek között a 2000-es Európa-bajnok portugálokat is legyőzve jutottak a döntőbe. Ha jó napot fognak ki és a lelkesedésük is Eb-szintű lesz, alaposan javíthatnak tavalyi vb-szereplésükön.