A jelek szerint minden BL-játéknapra jut valamilyen érdekesség, ugyanis miután a kedd a cserék napja volt négyen is a kispadról beszállva szereztek fontos és kevésbé fontos gólt , szerdán a két-, illetve háromgólos játékosok fordulójának lehettünk szemtanúi. Duplázott a laziós Simone Inzaghi, a Besiktast erősítő Sergen Yalcin és az Ajax csatára, Wesley Sonck, míg azt a bizonyos mesterhármast az elsőt a mostani BL-főtáblán a Marseille színeit viselő Didier Drogba érte el.
Az elefántcsontparti Didier Drogba (középen) eredményesen bűvölte a labdát, a Partizan ellen klasszikus mesterhármast ért el
Az elefántcsontparti Didier Drogba (középen) eredményesen bűvölte a labdát, a Partizan ellen klasszikus mesterhármast ért el
A kvartettből természetesen az elefántcsontparti csatár teljesítménye kívánkozik az élre, annak ellenére, hogy a fent említett játékosok közül az ő csapatának jutott a leggyengébb ellenfél – a Partizan ellen ráadásul egy félidőt emberelőnyben játszhatott az Olympique – és hogy őt buzdították a legtöbben. A Vélodrome-ban majdnem 60 ezren kerültek delírium közeli állapotba Didier Drogba bő húsz perc alatt elért klasszikus mesterhármasától. A nyáron a Guingamptól szerződtetett támadónak egyébként nem csak úgy kijött a lépés, a hét végén a Nice ellen kétszer villant (akkor is csak a második félidőben volt eredményes), a szezon eddigi nyolc bajnokiján pedig összesen öt gólt lehetett a neve mellé írni. "Ma hatalmas győzni akarásról tettünk tanúbizonyságot, és ha képesek lennénk rendszeresen úgy játszani, mint most a második félidőben, akkor nagyon kevés csapat állhatna az utunkba” – lelkendezett Drogba, szerényen elhallgatva saját érdemeit. Alain Perrin nem feledkezett meg róluk: "Didier nagyszerű formában van, amit már a Nice ellen is bizonyított. Mindhárom gólját fizikai erejének köszönheti, illetve annak, hogy ösztönösen érzi a kaput” – így a Marseille edzője. A három kéttalálatos produkció között nehéz erősorrendet felállítani, de Sergen Yalcin duplája talán mégis kiemelkedik a többi közül, elvégre idegenben, ráadásul a Chelsea oroszlánbarlangjában, a Stamford Bridge-en érte el. Ott, ahol a londoniak az ezt megelőző negyven európai kupamérkőzésükből csak egyet veszítettek el. Amióta Roman Abramovics rátette kezét a londoni klubra, a kék-fehérek még nem veszítettek tétmérkőzést, és mivel ezúttal is pályára lépett a britek legtöbb klasszisa (Desailly, Geremi, Makelele, Verón, Crespo, Hasselbaink, Mutu, Duff, hogy tényleg csak a legnagyobbakat említsük), a török csatár teljesítménye kiváltképp figyelemre méltó. "A Besiktas most már igazi csapatként játszik. Hiába ér 250 millió dollárt a Chelsea, ellenünk nem tudott igazi gólhelyzetig jutni. Én és csapattársaim a kiállított Ilhan helyett is hajtottunk, így nem véletlen, hogy a lefújást követően alig éreztük a lábunkat” – mondta Sergen, akinek két gólja a közelgő török–angol Eb-selejtező közeledtével több mint figyelmeztető a briteknek, még ha a Chelsea-ben ezúttal sem hemzsegtek Anglia fiai. Wesley Sonck góljai is érzékenyen érintettek egy nemzetet, éppen a csatárét: az Ajax belgája hazája egyik büszkesége, az FC Bruges ellen volt kétszer is eredményes. "Sonck végre bebizonyította, hogy a hazájában kivívott megbecsülés Európában is kamatoztatható” – írta öles betűkkel a holland Volksrand című lap, míg a Genktől a nyáron szerződtetett játékos a következőt mondta: "Természetesen nagyon boldog vagyok, hiszen két gólt is rúgtam, de nem fogok elszállni magamtól, ugyanis sohasem lehet tudni, mit hoz a következő mérkőzés.” Simone Inzaghi is szép munkát végzett a Sparta ellen, először is azzal, hogy minden idők egyik (ha nem a) leggyorsabb gólját szerezte az újrakezdést követően – mindössze kilenc másodperce volt játékban a labda a második félidőben, amikor a csatár Blazek kapujába talált –, másrészt kiharcolt egy (vitatható) tizenegyest, amelyet saját maga értékesített. Mindezt 0–2-es állásról. Mellette a cseh csapat kapitánya, Karel Poborsky volt az est hőse, a középpályás ugyanis góllal tért vissza egykori sikereinek színhelyére – a találat után látszott is rajta, hogy "édes a bosszú”.