A két csapat az NFL-ben két éve végrehajtott csoportátrendezés előtt évtizedeken át egy csoportban volt, így összecsapásuk a mai napig kiemelt jelentőségű mindkét oldal számára.
Idei találkozójuknak különleges felhangot adott a tavalyi play off-ban vívott csatájuk, melyet egy (Pittsburgh-i oldalról azóta is megkérdőjelezett) rúgó elleni szabálytalanság döntött el. A két csapat hasonlóan kezdte a bajnokságot, a mérkőzés előtt mindketten két győzelemmel és egy vereséggel álltak, így találkozójuknak az is tétje volt, hogy ki csatlakozik a konferencia közvetlen élmezőnyéhez, illetve ki esik vissza az 50%-osok közé.A találkozó úgy kezdődött, ahogyan arról valamennyi hazai szurkoló álmodhatott, a Steelers támadósora uralta a játékot, a Titans védői nem tudtak mit kezdeni a hazaiak kiegyensúlyozott futó és passzoló játékával, míg támadósoruk szenvedett a Steelers védők nyomása alatt. Ennek eredményeként a második negyed elejére 10-0 állt az eredményjelzőn és semmi jele nem volt annak, hogy a Titans akár csak megszoríthatja a hazaiakat. Talán a Steelers is elhitte, hogy a Titans sztárjai nem szolgálhatnak meglepetéssel és ebben nem is tévedtek, mert nem a sztárok voltak azok, akik visszahozták a mérkőzésbe a Titánokat, hanem egy csereember. Az eddigi mérkőzéseken csak epizódszerepig jutó Rocky Boiman a Steelers célterületén zsákolta Maddoxot (safety), két pontot és labdát szerezve a Titánoknak, és mivel a következő Titans támadás TD-vel zárult, így a Titans mindössze 2 perc alatt felzárkózott 10-9-re. A Steelers nem tűnt úgy, mint aki padlóra került volna, hiszen egy field góllal 13-9-re növelte előnyét, sőt, miután a Titans támadósora az első negyedbeli formájához tért vissza, mindenki arra számolt, hogy végigtámadhatja a félidőt. Azonban egy hazai oldalról elnézett, illetve Titans oldalról jól kiszámított passzt a vendégek védelme egészen a Steelers 1 yardosáig vitt vissza (S. Rolle 50 yardos interception-je), amit még ez a gyengélkedő támadósor is képes volt 7 pontra váltani. Így Titans előnnyel vonultak a félidőre a csapatok, de hogy a második félidőt 14-0-ra nyerik a vendégek, arra talán még a legelvakultabb Titans szurkolók sem számítottak. Nem is úgy kezdődött a második félidő, hogy a Steelers 0 pontot gyűjt az első félidőben megszerzettek mellé, hiszen a Titans futójátéka továbbra is csak alig ment többet előre, mint hátra (Eddie George összesen 21 yardig jutott 11 futásból), míg a védelem a pálya középső részén nem tudta feltartóztatni a Steelers fogóit. Így a Steelers az egyenlítésért rúghatott field goalt, de a blokkoló kézen lelassult labda csak a keresztlécig jutott. Ez megpecsételte a Steelers sorsát, mivel a következő támadásból a Titans támadósora a mérkőzés során másodszor is képes volt végigvinni egy támadást és 23-13-ra növelték a különbséget. A 4. negyed elején Rocky Boiman a safety mellé csinált még egy 60 yardos interception TD-t, beállítva ezzel a végeredményt.Pittsburgh Steelers–Tennessee Titans 13-30 (3-0, 10-16, 0-7, 0-7)
A Steelers a számokat tekintve hiába volt jobb támadásban (376 yard 198 ellenében) és védelme hiába “nullázta le” a Titans futóit (akik hárman összesen 40 yardig jutottak) a csereembereknek (Boiman, McCareins, aki a 89 yardnyi kapott passz során fogott egy TD-t is) és a szinte hibátlanul játszó irányító, Steve McNair-nek köszönhetően a Titans megérdemelten nyert. A kulcsmomentumokban a Titans játékosai jobban tudtak koncentrálni, a Steelers hibáit könyörtelenül ki tudták használni és bár támadójátékuk meglehetősen gyenge volt, de nem adott esélyt a labdaeladásoknak (McNair 16 passzkísérletéből 15 sikeres volt) és ez, ezen a vasárnapon bőven elégnek bizonyult a győzelemhez.