Lerobbanás mint égi jel

Illetve csak várta volna. A papírok aláírása előtti órákban hősünk alatt ugyanis lerobbant az autó, s mivel a mélyen vallásos kapus ezt isteni jelnek tekintette, kisvártatva érkezett is a hír: Claudio Taffarel 37 évesen visszavonul. De azonnal.
"Nem folytatom és kész, mostantól minden időmet a gyermekeimnek szentelem. Viszont Parmában maradok, mert éttermet szeretnék nyitni” – közölte a három világbajnokságon (1990, 1994, 1998) szereplő futballista.
Ilyenkor hajlamos az ember dicshimnuszokat zengeni (elvégre a múlt mindent megszépít), Taffarelről azonban nem igazán lehet, hiszen a képességeit tekintve egyáltalán nem tartozott a legjobbak közé. Mentségére legyen mondva, a brazilok sohasem neveltek ki klasszis hálóőrt.
Viszont általában jókor volt jó helyen. Legemlékezetesebb alakításaként sokan az Egyesült Államokban 1994-ben megrendezett világbajnokság döntőjét említik meg, hisz mégiscsak ő állt a kapuban az olaszokkal szemben megnyert tizenegyespárbaj során – de gyorsan tegyük hozzá, a három kihagyott talján büntetőből csak egyet hárított (Massaróét), Baresi és Roberto Baggio még a kaput sem találta el.
Hanem 1998-ban, a franciaországi vb elődöntőjében egyértelműen ő babrált ki a hollandokkal. A rendes játékidőben és a hosszabbításban parádés védéseket mutatott be, majd a "hirtelen halálban” gyors vetődésekkel hárította Cocu és Ronald de Boer büntetőjét, és mivel az első négy brazil rúgó nem hibázott, a döntőbe repítette a selecaót. Más kérdés, hogy ott hármat kapott a parádézó franciáktól.
Taffarel egyébként világ életében bírta az idegi terhelést, ékes bizonyíték erre, hogy négyszer bonyolódott büntetőpárbajba a brazil válogatottal, és háromszor győztesen került ki csapatával, vagyis akár nagy tizenegyesölőként is bekerülhetne a neve a futball históriáskönyvébe. Ám, mint minden más labdarúgót, őt is az eredmények "rangsorolják”, így aztán egyszeres világbajnokként és egyszeres világbajnoki ezüstérmesként ismeri majd az utókor Claudio Taffarel nevét.
Mint Maradonáét.