A Terminátor is mindig nyer

Sumák – azaz Pulai – állítása szerint nem sumákol, mindenki tudtára adja, hogy milyen viszonyok uralkodnak a kajak-kenu sportban, de párhuzam vonható a többi olimpiai versenyszám között is. "Botrányos jellegű könyv készült, amely sokakat pirulásra fog késztetni, ám itt az idő, tudja meg ország-világ, hogy a jelenlegi helyzetünk meg sem közelíti az európai normát. A kötet szomorú, lehangoló hangvételű, hiszen örömködésre nincs sok ok. Egy aranyéremnek is csak közvetlenül a megszerzése után örülnek az emberek, aztán feledésbe merül a bajnok is és a felkészülést jelentő húsz év is. Élhet évekig szalonnán és babon, de azt elvárják, hogy a versenyeken érmeket szerezzen”– kesergett kenusunk. A szerzőtárs, Tóth Emese hozzátette, hogy objektív képet akartak adni a sportágról, így nem életrajzi mű született, hanem a tarthatatlan körülmények bemutatásával egyfajta útravalóként is szolgálhat a könyv a sportolni most kezdő nemzedéknek. Az oldalakon nem pusztán Pulai szavai olvashatók, megszólal többek között Angyal Zoltán jelenlegi és Vajda Vilmos egykori szövetségi kapitány. Az érem másik oldala is lehetett volna a cím, hiszen nem a csillogásról szól, sokkal inkább az elmúlt öt-hat év keservéről. A mai körülmények az 1988-as állapotot idézik, ám ez mára elavultnak mondható. Akkortájt szűkebb volt a győzelemre esélyes vetélytársak köre. Ma viszont már mindenhonnan támadnak, jön néhány kínai vagy más nemzetiségű, és megnyeri a versenyt. Nem azért, mert mi gyengébbek vagyunk, hanem mert ők 2003-at írnak…No és hogy jön képbe a Terminátor? A gainesville-i világbajnokságon is bebizonyították Pulaiék, hogy az öreg, elkopott gépezet olykor mégis jobban szeli a habokat a szupermoderneknél.