A Real talált kincse

Villanásszerűen idézzük fel még egyszer azt a három gyönyörű gólt, hátha van valaki a futballszerető társadalomban, aki botor módon elmulasztotta a Real Madrid világhírű társulatának a Valladolid elleni, 7–2-es végeredménnyel végződő jutalomjátékát. Az elsőnél Raúl a kapunak háttal állva ugrott fel, és sarokkal továbbított a kapuba, a másodiknál az ötösről emelt át a kimozduló kapus fölött, majd befejezésül egy kipattanóra rárajtolva átfűzte a labdát Bizzarri kezei közt, s grundfocista módjára, sarokkal pöccintette át a gólvonalon.
Elképesztő mozdulat volt valamennyi, még talán a Barcelona-szurkolók is elismerően csettintettek, ha megnézték őket. Ugyanakkor a Valladolid hívein kívül talán Jesús Gil y Gilt viselték meg legjobban a történtek. Az Atlético Madrid volt elnökét – akinek családja révén még mindig van befolyása a piros-fehér-kék klubra – évek óta kísérti egy rossz döntése. Erős a gyanúnk, hogy Raúl minden újabb pompázatos találata láttán kezébe temeti arcát, s százszor elátkozza magában azt a napot, amikor takarékossági okokból leépítette az Atlético utánpótlás-nevelő rendszerét. A szétszéledő kölykök között ott volt Raúl, akit a nagy rivális vonzott magához, s hamarosan a Real Madrid történetének legfiatalabb játékosa lett. A mostani sportigazgató, Jorge Valdano keze alatt 17 évesen és négy hónaposan mutatkozott be, megdöntve ezzel Emilio Butragueno csúcsát. Valdanónak egyébként nem valami megmagyarázhatatlan intuíció súgta, hogy a C-csapatból hozza fel a még ismeretlen sihedert, hanem az a tény, hogy "odalent” hét mérkőzésen 13 góllal kezdett…

Első felnőttszezonjában persze ennyire nem volt termékeny, 28 találkozón kilencszer volt eredményes, de már ezért a "szerény” teljesítményért cserébe is rögvest szép spanyol bajnoki trófeával lett gazdagabb. Ezt követően azonban már sosem állt meg tíz bajnoki gólig, sőt két alkalommal jócskán húsz fölött zárt, mindkétszer elhódítva a gólkirályi címet. De nemcsak az efféle szezonokra érdemes visszaemlékezni, hanem az előzőre is: a spanyol válogatottsági gólrekordot is tartó csatár szó nélkül tudomásul vette, hogy az akkori vezetőedző, Vicente del Bosque a brazil fenomén, Ronaldo érkezése miatt őt hátrébb vonta. Tökéletesen megoldotta a feladatot az új poszton, no és 16-szor azért így is feliratkozott az eredményjelzőre. Mostani triplája azt ígéri, hogy az őt újra a hagyományos támadó pozícióban játszató Carlos Queiróz rendszerében még tovább juthat.
"Minden elismerésem Figóé, Zidane-é, Ronaldóé, de manapság a világ legjobb játékosa Raúl” – ezt nem más, mint Sir Alex Ferguson, a Manchester United szakvezetője mondta hősünkről. Mégpedig az idén júliusban, amikor az MU már túl volt a Real elleni BL-negyeddöntőn, amelynek visszavágóján ugyebár Ronaldo szerzett mesterhármast az Old Traffordon. A skót ítéletével lehet egyet nem érteni, egy másik vitathatatlan szaktekintély, Paolo Maldini viszont olyat mondott nemrég, amivel vélhetően senki sem vitatkozna: "Ô lehetne az első spanyol játékos, aki igazán nagyot alkot a Serie A-ban. A világ bármelyik csapatában sikeres lenne.”
Persze ez csak feltételes mód. Maldini is tudja: Raúl aligha fogja elhagyni a Real Madridot.