Talán az eddigi legsikeresebb világbajnokságot rendezték meg az elmúlt kilenc napban Párizsban 203 ország részvételével. A rendezvényre több mint 500 ezer jegyet váltottak és a meghívottakkal együtt több mint 550 ezren követték a helyszínen az eseményeket. Az Eurosport naponta élő közvetítést adott, és a világ öt földrészén milliók nézték a versenyeket.
Többek között a rúdugrás gyôztese, Giuseppe Gibilisco is fejre állította a papírformát
Többek között a rúdugrás gyôztese, Giuseppe Gibilisco is fejre állította a papírformát
A közönség izgalmas küzdelmeknek lehetett tanúja, világbajnokságon ennyi meglepetés talán még sohasem született. Sorra álltak fejre a nagy esélyesek, és alig ismert neveket kellett megtanulniuk a nézőknek. Az olimpia előtti évben látványosan vették át a váltóbotot a fiatalok. A nemzetek pontversenyében ezúttal Oroszország diadalmaskodott (215), bár a legtöbb érmet (20) a 200 pontot gyűjtő Egyesült Államok csapata szerezte. A két nagy kiemelkedik a mezőnyből, a harmadik helyre – a teljesítményükkel így is elégedetlen – kenyaiak (74) kerültek. Ôket követik a franciák (73), ami nagyon jót tett a hangulatnak, hiszen csak akkor lehet megtölteni egy stadiont nézőkkel, ha a hazaiak sikeresek. Mi, magyarok 17 ponttal a 25. helyre kerültünk, és végignézve a táblázatot, egyáltalán nem kell szégyenkeznünk. Más kérdés, hogy a két ezüstérem (Annus Adrián kalapácsvetésben, Fazekas Róbert diszkoszvetésben), és a hatodik helyezés (Vaszi Tünde távolugrásban) sem fedheti el a sportág hazai helyzetét. De jól teszszük, ha megjegyezzük ezt a szép eredményt, mert ha sportvezetőségünk nem lép, rövid időn belül a sereghajtók közé kerülhetünk. Elég csak megnézni, mi történt a bolgár, és a legutóbbi időszakban a román atlétikával. Azokban az országokban, amelyekben az állam nem támogatja megfelelő mértékben ezt az alapvető sportágat, óriási a visszaesés. A románok néhány éve még a legjobbak között voltak, az utóbbi években azonban már nem jutnak elég pénzhez, és Párizsban ennek megfelelően szerepeltek: 24 atlétájuk összesen egy-egy negyedik, ötödik és hatodik helyezést szerzett.
Boldogok…
Giuseppe Gibilisco (olasz, rúdugrás): „Még most sem tudom elhinni, hogy nyertem. Amikor Brits kiesett, a hetedik mennyországban éreztem magam. Köszönet elnökünknek, aki a rossz idôkben is hitt bennem.” Perdita Felicien (kanadai, 100 m gát): „Még mindig nem tértem magamhoz. Az volt a célom, hogy döntôs legyek, és most enyém az aranyérem.” Eliud Kipchoge (kenya, 5000 m): „Amikor tavasszal a mezeifutó-világbajnokságon a juniorok között elsô lettem, éreztem, hogy bármire képes lehetek.” Tirunesh Dibaba (etióp, 5000 m): „Ez életem elsô világbajnoksága, hiszen még csak tizennyolc éves vagyok. És máris gyôztem. Azt hiszem, az unokatestvérem, Derartu Tulu nagyon büszke rám.” Kim Collins (St. Kitts és Nevis, 100 m): „A másik hét futó is gyôzhetett volna, de ez az én napom volt. Bár az edzôm nem örül neki, én nem szeretem a nagyon kemény tréningeket. Úgy vélem, ahhoz, hogy gyors legyek, nem kell túl izmosnak lennem.”
…és csalódottak
Gail Devers (amerikai, 100 m gát): „Megesik néha, hogy az ember nem kerül döntôbe. Majd a lelátóról szurkolok az amerikai lányoknak.” Maruice Greene (amerikai, 100 m): „Rögtön a rajt után azt éreztem, hogy valami nincs rendben a lábammal. Ameddig meg nem gyógyulok, nem rajtolok.” Derartu Tulu (etióp, 10 000 m): „A verseny elôtti este fájt a gyomrom. Gyöngének éreztem magam, ezért inkább kiálltam.” Gabriela Szabo (román, 5000 m): „Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt három hétben rosszul éreztem magam. Úgy terveztem, hogy hatszázzal a cél elôtt robbantok, de nem vittek a lábaim. Csak tizenegyedik lettem.” Romain Mesnil (francia, rúd): „Mit mondhatnék? Én voltam az esélyes, és kiestem. Érthetetlen…”
Az intő példára azért lenne fontos odafigyelni, mert itthon éppen most próbálják kihúzni az atléták lába alól a talajt. Egyes tervek szerint a fedett pályás világbajnokság után lebontanák az Olimpiai Csarnokot, az egyetlen olyan fedett pályát, amelyben versenyzőink télen is ugorhatnak és körbefuthatnak. Ahhoz sem kell nagy szakértőnek lenni, hogy összefüggést találjunk versenyzőink sérülései és téli edzéslehetőségei között. Az Olimpiai Csarnokot az elmúlt felkészülési időszakban a szokásosnál rövidebb ideig használhatták atlétáink. November 15-e után vehették birtokukba, és március végén távozniuk kellett. Bizonyára sokan emlékeznek még, hogy az idén milyen hideg volt áprilisban… Nos, úgy tűnik, a jövőben még ez sem lesz. Lehúzhatják a rolót a szakosztályok, hiszen hiába szerepeltek jól az idei korosztályos világversenyeken fiataljaink, fedett pálya nélkül nem fejlődhetnek. Mintha az úszóknak azt mondanák, leeresztjük a medencéből a vizet, de azért legyetek eredményesek. Persze az is lehet, hogy nálunk a sportvezetőket nem az eredmények érdeklik, mindenekfölött áll az üzleti érdek. Ennek eshet áldozatául az Olimpiai Csarnok. És mit nyilatkoznak a világbajnokságon sikeres nemzetek képviselői? "Nálunk tökéletesek az edzéslehetőségek” – így a hétpróbában győztes svéd Carolina Klüft. "Paradicsomi körülmények között edzhetünk” – lelkendezett a magasugrásban első dél-afrikai Jacques Freitag. A dél-afrikaiak 38 ponttal tizennegyedikek, a svédek 36-tal tizenhatodikok az országok sorrendjében.
Szabo abbahagyja?
PÁRIZS. Elképzelhetô, hogy pályafutása befejezésére kényszerül az olimpiai bajnok, kétszeres vb-aranyérmes román futónô, Gabriela Szabo. A 27 éves csillag óriási meglepetésre csak a 11. helyen ért célba szombaton 5000 méteren a párizsi világbajnokságon, és a verseny után elvégzett EKG-vizsgálat rendellenességeket mutatott ki a szívében. Szabo a diagnózis után bejelentette, hogy ha a probléma komolynak bizonyul, azonnal felhagy az élsporttal. Most már legalább sejti, miért kellett csalódnia a döntô utolsó 600 méterén (lásd keretes írásunkat).
A világbajnokságon a két férfi gyaloglószámban a világ eddigi legjobb eredményét érték el a győztesek (ezek januártól világcsúcsnak számítanak), emellett hat kontinentális és egy junior-világrekord született, összesen tíz számban dőlt meg a világbajnoki csúcs. Világverseny ma már botrány nélkül sajnos elképzelhetetlen, s a Kelli White- ügy ezen a rendezvényen is háttérbe szorította az eredményekről szóló híreket. Az amerikai atlétanő megnyerte a 100 és 200 métert, ám szervezetében a doppingvizsgálat során tiltott szerhez hasonló anyagra bukkantak. White-ot vagy ártatlannak nyilvánżtják, vagy elveszik az érmeit, de versenyezhet, ám legrosszabb esetben kétéves eltiltással is számolnia kell. Sorsáról néhány napon belül dönt az IAAF.