Lecce (ú): Dél-amerikaiak és délszlávok Délen

Amikor 2002 tavaszán a Lecce kiesett az első osztályból, sokan úgy vélték, hogy a gárda csak villámlátogatást tesz a Serie B-ben, különösen, ha nem adja el csillagait: Chevantont és Giacomazzit, az uruguayi válogatott két erősségét, valamint Cimiroticot és Vucsinicset, a délszláv különítmény két tagját. A csapat együtt maradt, és bár alaposan meg kellett harcolnia a feljutásért, végül valóban csak egy évet töltött a purgatóriumban. (A klubvezetőséget dicséri, hogy még mindig Delio Rossi ül a kispadon, akivel másfél idénnyel ezelőtt kipottyant az együttes.)
Az új évad előtt a Lecce alig igazolt és alig adott el futballistákat, ami tulajdonképpen nem gond, ha belegondolunk, hogy nagyjából ugyanez a keret két-három éve még simán tartotta a lépést a Serie A középmezőnyével.
A kapuban az U21-es válogatott Generoso Rossit a szintén fiatal Marco Amelia váltja, akiről mindent elmond, hogy még az Arsenalnál is felvetődött a neve Seaman lehetséges utódaként. A védelem az egyetlen csapatrész, amely gyengülni látszik: a tapasztalt Cirillo távozását a nem éppen megbízhatóságáról híres Siviglia érkezése nehezen tudja feledtetni, sokak szerint elkelt volna még egy stabil védő a keretben.
A középpálya a technikás és a bulldogszerû futballisták tökéletes keveréke, ezzel a részleggel aligha lesz gond, és ez igaz a támadósorra is, amely valósággal dúskál a tehetségekben: Cimiroticról, Vucsinicsről és a 23 éves Chevantonról már ejtettünk szót, de érdemes felhívni a figyelmet a bolgár Bozsinovra és az elefántcsontparti Konanra is: előbbi 17, utóbbi 20 éves, és mindkettőt óriási reménységnek tartják.
A pályafutása harmadik (és talán az első sikeres) A-ligás idényének nekilendülő Rossi mester feladata lesz féken tartani a csatárokat, ami annyiban lehet nehéz, hogy a Zeman-iskolán felnőtt tréner is szereti a támadásokra helyezni a hangsúlyt.
A kiscsapatoknál azonban nem előny az elsőkerék-meghajtás.