Nagy utazás (2.)

"Nem kezdődött jól a napunk, reggel értesültünk arról, hogy megbüntették a csapatunkat. A kísérőautót vezető csapatfőnök az egyéni időfutam során túlságosan közel jött hozzánk, ezért három klubtársammal együtt húsz másodperces büntetést kaptunk, míg a csapatvezetőnek minden versenyző után kétszáz svájci frankot kell fizetnie. A szabálytalanságnak az volt az oka, hogy az autóban nem működött a hangosbeszélő mikrofonja, a kísérő pedig igyekezett minél közelebb jönni, hogy be tudja mondani nekünk az időeredményeket. Természetesen így nem jutottunk előnyhöz az ellenfelekkel szemben, de az tény, hogy a szabályokat megszegtük, hiszen a kísérőautó tíz méternél jobban nem közelítheti meg a versenyzőt. Néhány ellenfelünk sokkal komolyabb büntetést kapott, két spanyol nem is folytathatta a versenyt, ők jobban áthághatták a szabályokat, de erről csak ők tudnának beszélni.
A szombati szakaszra sem enyhült a hőség, ráadásul ismét nagy tempóban kezdtünk, már a legelején elkezdődtek az ilyenkor szokásos szökési kísérletek. Én is próbálkoztam, többször is, de nem jártam sikerrel. Amikor tízen megszöktek, egy kicsit lecsillapodott a mezőny, aztán a frissítőállomás után a US Postal és a Saeco elkezdte az üldözést. Nem tudom, hogy az olaszoknak milyen érdekük fűződött ehhez, talán Simoni jobban érezte magát, bár végül nem szerepelt valami fényesen. Ahogy elkezdődött az üldözés, számomra is egyre nehezebb volt a verseny, a nagy melegben és a nagy tempó mellett nem éreztem jól magam, nehezen lélegeztem, ennek az lett a vége, hogy az első emelkedő elején beálltam a grupettóba, így nevezzük az utolsó nagyobb bolyt, és végül harminchárom perces hátránynyal értem célba.
Vasárnap és hétfőn még nehezebb szakaszok várnak ránk, ha ezeken át tudom magam verekedni, akkor már biztosan eljutok Párizsig.”

Bodrogi László