Túl sok a játékos

A labdarúgásban is tapasztalható gazdasági recesszió miatt különösen fontos minden játékos helyzete, ugyanis a legtöbb esetben attól függ egy új futballista érkezése, hogy a "felesleges” játékosok tudnak-e távozni, lehetőleg úgy, hogy pénzt is hozzanak a konyhára. Akinek az ügyét képtelenek megoldani, nagyot bukhat, mert végső esetben az egyesületek egyszerűen nem nevezik be az adott bajnokságba. Mindez ördögi kört alakíthat ki, hiszen aki nem játszik, az átigazolási piac újbóli megnyitásakor sem lesz keresett; nem lesz jó az edzőnek, akinek úgy kell kialakítania a lehetőleg győztes csapatot, hogy egyesekre csak a bajnokságon kívül számíthat; és a klubok is rosszul járnak, mert egy, a legjobb esetben is félig aktív játékosnak kell fizetniük a teljes gázsiját.
Jelen helyzetben a kölcsönadás tűnik az üdvözítő megoldásnak, hiszen a már említett általános anyagi gondok miatt a labdarúgók fizetését így két egyesület állja (hogy milyen arányban, az megállapodás kérdése). Az élvonalba az idén visszakerült Zaragoza például hivatalosan is megkereste a Real Madridot azzal, hogy szívesen látna kölcsönben néhány fővárosi játékost, és bár eddig nem történt előrelépés az ügyben, mindenképpen elgondolkodtató, hogy a világ leggazdagabb klubja nem hajtotta el azonnal a szegény rokont. Érdekes módon néhány szinttel lejjebb még jobb megoldásnak tűnik a kölcsönadás, ugyanis a legtöbb, túl sok játékost foglalkoztató, nem a közvetlen élmezőnyhöz tartozó egyesület számíthat a másodosztályúak segítségére, náluk ugyanis eleve kevesebb a pénz, a tudásbeli különbség viszont korántsem áthidalhatatlan.