Nagy utazás (2.)

Később sikerült újra egyenesbe kerülnöm, néhányszor újra megpróbáltam szökést provokálni, vagy egy-egy akcióban részt venni, de ezúttal elég makacs volt a mezőny, a sprintereknek szükségük volt a részhajrán nyert másodpercekre, ezért senkit sem hagytak nagyobb távolságra meglépni. Jean-Patrick Nazonnak végül is sikerült átvennie az összetett első helyét, sokat versenyeztem már vele, elég jó sprinternek tartom, most is jól szerepel.
Sajnos én ezúttal nem tudtam a csapattársaimnak segíteni a sprint során, arra koncentráltam, hogy ne szakadjak le, ne kerüljek időhátrányba. Szerdán jön a csapatidőfutam, s érzésem szerint jó esélyünk van arra, hogy az első öt közé kerüljünk, azt viszont lehetetlen lenne megmondani, hogy ez mennyit változtatna az én összetett eredményemen. A hatvankilenc kilométeres táv során akár egyperces különbségek is kialakulhatnak, még a legjobb csapatok között is. A Quick Stepből négyen-öten kifejezetten jó időfutammenők, közéjük sorolom az ausztrál Rogers-t, a belga Van De Wouwert, a spanyol Canadát és a holland Knavent is, de összességében valamennyi csapattársam jól bírja az ilyen jellegű erőpróbákat. Néhány csapat sokat dolgozott kedden a sprintereiért, ezért a dobogós helyekért az amerikai US Postal, a spanyol ONCE és a német Bianchi csatázik majd, s talán mi is beleszólhatunk ebbe. A célunk természetesen a lehető legjobb eredmény elérése, az ideális pedig az lenne, ha a csapattagok közül senki sem szakadna le, s mind a kilencen együtt érnénk célba.”

Bodrogi László