"A harmadik szakasz során elég gyors volt a tempó, nem éreztem igazán jól magam, mintha egy kicsit erőtlen lettem volna. Szerencsére komolyabb hullámvölgyeim nem voltak, talán csak a legelején, Bettini hegyi hajrágyőzelménél. Nem sokkal előtte egy szökésbe próbáltam bekerülni, néhány méterre el is tudtunk lépni a mezőnytől, de a hegy lábánál utolértek minket és egyből le is hagyott a mezőny. Kétszer olyan gyorsan felértek, mint én, éppen csak a mezőny végét tudtam elcsípni, ez bizony nem volt a legkellemesebb időszak.
Sajnos én ezúttal nem tudtam a csapattársaimnak segíteni a sprint során, arra koncentráltam, hogy ne szakadjak le, ne kerüljek időhátrányba. Szerdán jön a csapatidőfutam, s érzésem szerint jó esélyünk van arra, hogy az első öt közé kerüljünk, azt viszont lehetetlen lenne megmondani, hogy ez mennyit változtatna az én összetett eredményemen. A hatvankilenc kilométeres táv során akár egyperces különbségek is kialakulhatnak, még a legjobb csapatok között is. A Quick Stepből négyen-öten kifejezetten jó időfutammenők, közéjük sorolom az ausztrál Rogers-t, a belga Van De Wouwert, a spanyol Canadát és a holland Knavent is, de összességében valamennyi csapattársam jól bírja az ilyen jellegű erőpróbákat. Néhány csapat sokat dolgozott kedden a sprintereiért, ezért a dobogós helyekért az amerikai US Postal, a spanyol ONCE és a német Bianchi csatázik majd, s talán mi is beleszólhatunk ebbe. A célunk természetesen a lehető legjobb eredmény elérése, az ideális pedig az lenne, ha a csapattagok közül senki sem szakadna le, s mind a kilencen együtt érnénk célba.”
Bodrogi László
Legfrissebb hírek
