Kilenc, nyolc, öt. Mielőtt bárki tévedésbe esne, ezek nem a heti nyerő lottószámok, hanem a magyar vívók érmeinek száma az utóbbi Európa-bajnokságokon.
Varga az Európa-, a világ- és az olimpiai bajnok legyôzésével szerezte meg az aranyat
Varga az Európa-, a világ- és az olimpiai bajnok legyôzésével szerezte meg az aranyat
Koblenzben, 2001-ben 2 arany, 1 ezüst és 6 bronz volt a mérleg, tavaly Moszkvában 2, 2, 4 volt a "termés”, míg a csütörtökön Bourges-ban befejeződött kontinensbajnokságot 2, 1, 2-es mutatóval zárta a küldöttség. Bár az érmek száma csökkent, ez is elegendő volt ahhoz, hogy összesítésben az oroszok és a franciák mögött végezzen a csapat – vagyis képletesen itt is érmet ért a szereplés. Bár az alapos elemzés még hátravan – akit érint, bizonyára el is végzi mielőbb, hogy az októberi világbajnokságig tanulni lehessen a történtekből –, Szabó Bence szövetségi kapitányt szinte az utolsó asszók után gyorsértékelésre kértük.
– Csak az utolsó nap ne így sikerült volna, kicsit fájdalmasan alakult – kezdte a kapitány az érem nélkül, a női tőrcsapat és a férfi kardcsapat negyedik helyével zárult verseny után.– Nincs mit szépíteni, jobb befejezésre számítottunk. Összességében azonban elégedett vagyok. Különösen annak örülök, hogy ezúttal egyéniben is kijött a lépés, sőt, itt szereztük az érmek többségét. Ugyanis általában azért kapunk bírálatot, jogos bírálatot a sajtótól, hogy az egyéni halványabbra sikeredik. Nos, Boczkó Gábor és Varga Gabriella aranyérme, mellette Mincza Ildikó és Csaba Edina bronza önmagáért beszél. – Akkor vegyük máris hozzá az ötödik érmet, a férfi tőrcsapat ezüstjét. – Az csodálatos! Végre elhitték a fiúk, hogy az eddigieknél többre is képesek, no és ki tudták használni a "jó szelet”, vagyis azt, hogy az osztrákok kiverték előlük a németeket. Éltek a lehetőséggel, és az elődöntőben megverték az osztrákokat. Az egyéniben Juhász Attila nagyon jól vívott, a hetedik helye szép eredmény. A nőknél Varga Gabi ezen a napon verhetetlen volt, gyönyörű tusokkal nyerte meg asszóit, pedig iszonyúan nehéz ága volt, az Európa-, világ- és olimpiai bajnokot kellett legyőznie a sikerért. Küzdött, akart. Mit mondjak, a génjeiben van a küzdés, hiszen szülei is sportoltak egykor. Knapek Edina betegen vívott, így is döntős lett, és az újonc Jeszenszky Szilvia is helytállt. A csapat negyedik helye? Az elődöntőben harminc huszonhatnál Mohamed Aida ahelyett, hogy növelte volna az előnyt, kikapott a leggyengébb olasztól, s ez megviselte a többieket. – Párbajtőr… – A nők Mincza révén az egy kötelező érmet hozták ugyan, és Hormay Adrien is döntős volt, ám a csapat negyedik helye csalódás. A férfiaknál Boczkó harmadik Eb-győzelme szenzációs teljesítmény. Ráadásul amikor nehezen is ment neki a vívás és szenvedett, akkor is jól vívott. A sors fintora, hogy a csapatverseny rajta ment el. Pedig az elején fogadni mertem volna, hogy Európa-bajnok lesz a gárda. Kovács Iván gyenge volt az egyéniben, Fekete Attila verhető ellenféltől kapott ki, Imre Géza egy franciától szenvedett egytusos vereséget, amit el lehet fogadni, a csapatban jól vívott. – A kard szakág tavaly három érmet hozott, ezúttal egyet, a férfiak érem nélkül maradtak. – Csaba Edina úgy lett bronzérmes, hogy Kubából ő is fertőzéssel érkezett meg, a válogatott orvosa, doktor Knoll Zsolt két napig próbálta talpra állítani. Az egyéni jó vívása után, megint a sors fintora, hogy a csapat rajta úszott el, mert Zsemajeva ellen kritikán aluli produkciót nyújott. Dicséret illeti viszont a "kicsiket”, Varga Dórát és Gergácz Veronikát, akik helytálltak. S szólni kell Nagy Orsolyáról is, aki fordított bírói ítéletek miatt maradt ezúttal érem nélkül. Nagyon sajnáltam őt, és utána azt a bírót már egyetlenegy mérkőzésre sem fogadtam el. Szóval, az egy érem jó a szakágnak, de a csapat tavaly elkényeztetett minket az Európa-bajnoki és vébéezüstjével, ezért vártunk most is érmet a lányoktól. – A végére maradt egykori fegyverneme, a férfi kard. Ezúttal dobogós hely nélkül. – Hmm… Az egyéniben Ferjancsik Domonkos hozta a minimumot, a döntős helyet, de érmet nem tudott szerezni, mert kikapott egy ismeretlen franciától, holott előtte legyőzte az olimpiai bajnok Covaliut. Nem vette komolyan a franciát, aki ezt kihasználta. A fiatal Decsi Tamás jól vívott, balszerencséjére a végső győztes Pozdnyakovval került össze. Tíz–tízig még állta a sarat, aztán érvényesült a papírforma. Lengyel Balázs enerváltan vívott, verhető ellenféltől kapott ki, Fodor Kende pedig lazán a nyolc közé menetelhetett volna, mert neki volt a legkellemesebb ága, mégsem tudta kihasználni. A csapatverseny külön téma. Nem az fáj, hogy kikaptak az oroszoktól, hanem az, hogy a bronzmeccsen a lengyel B csapattól. Pedig az oroszok ellen sem kezdtünk rosszul. Fodor Kendében nagyon bíztam, aki az első asszójában jó is volt, de utána teljes káosz lépett föl nála, rosszul vívott. A bronzmeccs elvesztése után el is kaptam a fiúkat, hogy ilyen többet nem fordulhat elő. – Az októberi, olimpiai kvalifikációs világbajnokság szempontjából milyen tapasztalatokkal szolgált az Eb? – Hasznos volt, mert megerősítette egy-két elképzelésemet, hogy a csapatösszeállításnál kit milyen posztra lehet tenni, kit milyen helyzetben küldhetek a pástra.