Argentin presztízssiker

Argentína legnépszerűbb klubja, amely ezúttal Brazília bajnokát, a Santost fektette két vállra a döntőben, 1977, 1978, 2000 és 2001 után ült fel ismét a trónra.
A Sao Pauló-i Morumbi-stadionba kétgólos előnnyel érkező "genovaiak” a mindössze 19 esztendős Carlos Tévez révén nagyon hamar, már az első félidő 21. percében eldöntötték a párharc sorsát, mivel az addig is a helyzetek kihagyásában jeleskedő brazilok lelkileg összezuhantak. Bár negyedórával a rendes játékidő letelte előtt Alex jól eltalált lövéssel egalizált, Pelé utódainak esélyük sem volt a fordításra. Sőt, a hajrában ismét magára talált a Boca, és előbb a Buenos Aires-i összecsapás mindkét gólját szerző Marcelo Delgado köszönt be Fábio Costának – és lett kilenc találattal a torna társgólkirálya a santosos Ricardo Oliveirával –, majd a ráadásban Schiavi értékesítette a Jerez ellen elkövetett szabálytalanságért megítélt tizenegyest.
A találkozó korántsem indult könynyen a Boca számára, egyrészt a több mint 75 ezer brazil szurkoló félelmetes hangulatot teremtett, másrészt a Santos fiataljai nem pazarolták az időt a puhatolózásra, és azonnal nekiestek Carlos Bianchi embereinek. A harmadik percben Ricardo Oliveira kezdte a tűzijátékot, Abbondanzieri csak másodszorra tudta megfogni a labdát, majd kicsit később Alex fejelt a kapura, de Villarreal a gólvonalról menteni tudott. A vendégek a tizedik percben, Delgado lövésével veszélyeztették először Fábio Costa kapuját, de nem sokáig maradhattak ott, az ellenakcióból ugyanis a leshatárról kilépő Robinho centikkel a kapufa mellé fejelt.
A félelmetes kezdést követően egyik pillanatról a másikra visszaesett a Santos, a Boca pedig mint a cápa, amely megérzi a vérszagot, azonnal lecsapott: a 21. percben Tévez és Battaglia kényszerítőzött, majd előbbi a visszakapott labdát állítgatás nélkül a hálóba küldte. A bekapott gól még jobban visszafogta a Santost, amely az első félidőben már nem is tudta veszélyeztetni a vetélytársa kapuját – pedig Emerson Leao edző beküldte az egyik legjobban szervező játékosát, Nenét is –, nem úgy a vendégek, akik a 36. percben Delgado révén megduplázhatták volna az előnyüket, de a csatár távoli bombája, ha kevéssel is, a léc felett suhant el.

A folytatásban egyszerű volt a képlet: a Santosnak támadnia kellett, és bár Leao mester tanítványai becsülettel mentek előre, hol a célzókájukkal volt gond, hol Abbondanzieri hárított. A brazilok igyekezetének a 75. percben lett meg a gyümölcse, amikor a vendégek góljánál nagyot hibázó Alex a tizenhatoson kívülről látványos gólt vágott a Boca kapujába. A halvány remény hajtotta Santos a 79. percben majdnem átvette a vezetést – Nene bombáját követően Abbondanzieri kiütötte a labdát, amelyet aztán egy védő lőtt vissza a mezőnybe –, aztán ismét a Bianchi-tanítványok következtek. Előbb Delgado lépett ki egyedül, és Fábio Costát becsapva az üres kapuba helyezett, a ráadás perceiben pedig a hidegvérét elvesztő kapus nagyon csúnyán faultolta Jerezt a tizenhatoson belül, amiért tizenegyes járt a Bocának, Schiavi pedig nem hibázott. Jellemző volt a büntető megítélése utáni hangulatra, hogy a tiltakozó Santos-játékosok közül a csapatkapitány, Paulo Almeida kivette az uruguayi játékvezető kezéből a sárga lapot, és felmutatta neki.
"A Boca a világ legjobb csapata – jelentette ki az immár négy Libertadores-kupa-sikerrel büszkélkedő Carlos Bianchi a lefújás után, ugyanakkor hozzátette: – Az argentin szurkolóknak a fejükbe kell vésniük, hogy mi Argentínát képviseltük ezen a tornán. A győzelmünk Argentína győzelme volt Brazília felett.” Bianchi egyébként az Estudiantesszel három elsőséget szerző Osvaldo Zubeldíát megelőzve lett a legeredményesebb edző a Libertadores-kupában, és érdekesség, hogy három alkalommal (a mostani mellett 1994-ben a Vélez Sarsfield edzőjeként a Sao Paulo, 2000-ben a Bocát vezetve a Palmeiras ellenében) a Morumbiban emelhette a magasba a győztesnek járó trófeát (2001-ben hazai pályán örülhetett a Cruz Azul legyőzésének).
A Santost gardírozó Leao mester sportszerűen elismerte a Boca sikerének jogosságát: "Az ellenfél mindkét mérkőzésen jobb volt, megérdemelten nyerte meg a döntőt. A játékosaimra ettől függetlenül nagyon büszke vagyok, mert bár hibáztak, de nem a tehetségtelenségük, hanem az ellenfél akarata miatt.”

Libertadores-kupa Döntő, visszavágó
Santos (brazil)–Boca Juniors (argentin) 1–3 (0–1)
Sao Paulo, 74 395 néző
V: Larrionda (uruguayi). G: Alex (75.), ill. Tévez (21.), Delgado (84.), Schiavi (95. – 11-esből)
SANTOS: Fábio Costa – Wellington (Nene, 30.), André Luiz, Alex, Leo – Paulo Almeida, Renato, Diego, Fabiano – Robinho, Ricardo Oliveira (Douglas, 68.)
BOCA JUNIORS: Abbondanzieri – Ibarra, Schiavi, Burdisso, Rodriguez, Villarreal (Jerez, 89.), Cagna (Caneo, 88.), Battaglia, Cascini – Tévez (Cangele, 91.), Delgado
Kupagyőztes: a Boca Juniors, 5–1-gyel