Sevcsenko jobb lába döntött

És a két szuperszonikus hajtómű felbőgött… Mögöttük egy teljes bajnoki idény? Végigdübörögtek egy szép hosszú BL-kiírást? Hogy itt a nyár és meleg van? Igen, igen, de ki kíváncsi minderre, amikor a legértékesebb európai klubtrófeáért lehet játszani? Ki pazarolná az erejét másra, mint a játékra? Az idei kupaidény két olasz hatalmassága, a Juventus és a Milan semmiképpen sem! Rúgni, lökni, ráncigálni, ha kell, megfélemlíteni az ellenfelet, és mindenekelőtt keresni, űzni, vadászni a labdát – azt igen! Ezen a manchesteri estén úgy vetette bele magát a 22 futballista a játékba, hogy elképzelni sem tudtuk, ez a rohanás egyszer véget érhet – pontosabban már az elején sem akartuk, hogy véget érjen…

A 7. percnél tartottak mindössze, amikor Pirlo előrepasszát követően Sevcsenko visszafelé mozogva átvette a labdát, majd mivel volt helye, a kapu felé fordult, megindult, néhány lépés után a tőle balra futó Inzaghi felé játszott, aki fennakadt védőjén a 16-oson belül – enyhén gyanús körülmények között… Igaz, szemvillanásnyival később, amikor a másik oldalon – nem a büntetőterületen belül – Del Pierót állították meg kissé határozottabban a kelleténél, Merk bíró megint csak nem avatkozott közbe, részéről tehát mehetett a kemény, folyamatos játék. Síp azért volt nála: amikor a 8. percben Sevcsenko ballal a Juve kapujába bombázott, szemfüles partjelzője intésére – Buffon hiába lesett, Rui Costa lesen ugrált a látóterében – érvénytelenítette a gólt. Pedig Inzaghi boldogságában már maga alá gyűrte az ukránt…

A következő néhány percben két fejes jelentett izgalmat – pontosabban csak egy, mert Trezeguet jó helyzetből elég alaposan mellébólintott. Viszont az a bizonyos másik! Egy eladott labdára lecsapva Sevcsenko a gyors kibontakozás mellett döntött, a Juventus térfelének közepén jobbra tolta a labdát Seedorfnak, a holland a 16-os vonaláról beadott, Inzaghi hét méterről előrevetődve fejelt, gó…, nem!, Buffon bal keze valahogyan odatalált a bal alsóba igyekvő labda útjába!

Erre fújni kell! Kellett volna… Bár újabb helyzetek nem jöttek (Rui Costának azért volt egy 17 méteres, alig mellésompolygó lövése Pirlo nagyszerű passza után), a lendület, az elszántság nem csökkent, ha más nem, a sűrűsödő szabálytalanságok magasan tartották az adrenalinszintet. Davids "másfél” mozdulattal kétszer is orrba vágta Pirlót, Nesta kis híján kikaparta Del Piero szemét a fejelésnek álcázott merénylet közben, szegény Tudor pedig – őt igazából nem bántották – egy rossz mozdulattal valószínűleg elszakította a combizmát. Marcello Lippi építhette át megint a csapatát… Noha a következő akcióból Del Piero végre eltalálta a Milan kapuját (az addig jobbára unatkozó Dida szögletre ütötte a labdát), be kellett látni: bármilyen sakkjátékos is a "zebrák” idomára, az eltiltott Pavel Nedvedet nem sikerült pótolnia, a Juventus akciói korántsem voltak olyan veszélyesek, mint a Real elleni elődöntőben.

De ne fanyalogjunk, hisz időközben majdnem gólt lőtt a Juve! Már a hoszszabbítás percei peregtek, amikor rövid időn belül többször is a Milan kapuja elé érkezett a labda, a legforróbb pillanatban Nesta hanyatt dőlve mentett Trezeguet elől. Úgy illett, hogy a többet támadó Milané legyen az utolsó esemény – no meg persze a kiváló Buffon kapusé, aki vetődve szinte mellre szívta a labdát Kaladze távoli lövését követően.

S ha már illendőség: megérett az idő arra, hogy a kapura addig nem túl veszélyes Juve is ellentételezze az Ang-liába kirándult torinói tábor utazási költségeit. A szünetben Lippi másodszor is cserélt, de még mielőtt azon morfondírozhattunk volna, nem túl korai-e ez, éppen a frissen beállt Conte küldött nagyszerű előrevetődéses, csúsztatott fejest a lécre. Talán az ijedtség tette, talán az idő múlásával hagyományosan egyre magabiztosabban romboló Juventus védekezése, de tény: a térfélcsere utáni első nagy Milan-helyzetre a 60. percig kellett várni. Ekkor a fáradhatatlan Gattuso jobb oldali szabadrúgása remek helyzetben találta Maldinit, azonban a kapitány földre pattintott fejesét követően a labda méterekkel a jobb kapufa mellé ment.

Felbátorodott a Juventus: Lippi támadóval váltotta fel a mindenesét, a kisebb sérülést szenvedő Davidsot, jött Zalayeta. A másik oldal is kijátszott egy addig talonban tartott adut, beállt Serginho. Az ambiciózus brazil előbb éles szögből bevállalt egy szabadrúgást (Buffon mellre fogta a labdát), majd nem sokkal később a másik oldalról beadott, a berobbanó Inzaghi három méterről a kapu fölé fejelt. Telt-múlt az idő, szorult a retesz itt is, ott is – mégiscsak olasz csapatok viaskodtak egymással. A rendes játékidő lejártakor gól híján csak az volt biztos, hogy az olaszok tizedik győzelmükkel utolérték a BL (BEK)-rangelső spanyolokat, de hogy ennek Torinóban vagy Milánóban örülnek jobban, egyelőre nem dőlt el.

A "Ki cserélt balszerencsésebben?” játékban – a hosszabbításban már volt időnk ilyesmivel foglalkozni – Carlo Ancelotti vitte el a fődíjat, Roque Junior ugyanis meghúzódott, a Milan brazilja jobb híján sántikálva volt kénytelen folytatni a játékot. Némiképp megbomlott tehát a milánói védelem, de ezt Conte is, Del Piero is csak egy-egy égbe lőtt labdával észrevételezte. A korábban emlegetett reteszek szép lassan bezáródtak, szinte be is rozsdásodtak, itt már nem volt átjárás, az elején csodált eseménydús játék "elveszett” – maradt feljegyeznivalónak az, hogy Gattuso sportszerűen kigyömöszölte a görcsöt az ellenfél egyik szigorú embere, Tacchinardi lábából. Nagyjából itt volt a játék vége, negyedszer nem született gól a sorozat döntőjében, hetedszer dőlt el szétlövéssel a trófea sorsa.

Az első tizenegyest Trezeguet nagyon rosszul belsőzte kapura, Didának elég volt összerogynia, hogy a balra tartó labdát hárítsa. Serginho ballal félmagasan a kapu jobb oldalába lőtt, 1–0 a Milannak. Birindelli jobbal a kapu közepébe emelt, Seedorf jobbal Buffon jobb kezéhez célzott félmagasan – a kapus vetődve védett (1–1). Zalayeta jobbal a jobbra dőlő Didába lőtt, Kaladze ballal középre tüzelt – Buffonba, maradt az 1–1! Ki rúgja a legrosszabbul? Mondjuk Montero, ő ballal a kapu közepét választotta, de pechjére ott volt Dida lába… Nesta megtörte a jeget, jobbal félmagasan a kapu bal oldalába helyezett, előny a Milannál (2–1). Del Piero megmutatta, hogyan kellett volna a társaknak (jobbal laposan balra), de későn, Sevcsenko szinte ugyanúgy, ugyanoda lőtte a labdát, 3–2-re nyert a Milan. A tizedik olasz BL (BEK)-elsőség a piros-feketéké lett!