TOLLASLABDA

Helyszín: Goudi Olimpiai Központ
Befogadóképesség: 5500 fő
Távolsága az olimpiai falutól: 18.3 km
További sportágak: öttusa

Időpont: 2004. augusztus 14–21.

Versenyszámok (5):
női egyes (augusztus 19.)
vegyes páros (augusztus 19.)
férfi páros (augusztus 20.)
női páros (augusztus 21.)
férfi egyes (augusztus 21.)

A tollaslabda olimpiai programja

A kvalifikáció útja: Az athéni mezőny a 2004 május 1-i világranglisták alapján lesz összeállítva.

Külföldi favoritok: Csen Hong (kínai), Kenneth Jonassen (dán), ill. Vang Csen, Csang Ning (kínaiak)

Címvédők
Férfi egyes: Csi Hszien-peng (kínai)
Férfi páros: Tony Gunawan, Candra Wijaya (indonéz)
Női egyes: Kung Cse-csao (kínai)
Női páros: Ko Fej, Ku Csün (kínai)
Vegyes páros: Csang Jün, Kao Ling (kínai)

Ötkarikás múlt:

Korábbi olimpiai érmesek

A tollaslabdajáték több ezer éves múltra tekint vissza. Mai formájában brit katonatisztek ismerték meg 1860 táján Indiában – ahol poona néven játszották –, és meghonosították Angliában. 1872-ben az angliai Gloucestershire grófság Badminton nevű fürdővároskájában, Beaufort hercegnek, a királynő egykori fővadászmesterének birtokán, a ma is meglévő Badminton House-ban tollaslabdáztak először pályán versenyszerűen – innen származik a sportág nemzetközi elnevezése. A versenyszerű tollaslabdázás először a szigetországban hódított, majd Németországon keresztül eljutott Európa más országaiba is. 1934. július 5-én Londonban kilenc ország küldöttei létrehozták a Nemzetközi Tollaslabda-szövetséget (IBF), amelynek ma 140 tagszervezete van, Magyarország 1970 óta tagja a szövetségnek. Az 1950-es években világszerte elterjedt, 1972-ben és 1988-ban bemutató sportág volt az olimpián, majd 1992-ben felkerült az olimpiai játékok műsorára. Barcelonában férfi egyes és páros, női egyes és páros számokban rendezték meg a küzdelmeket, 1996-ban pedig a vegyes párosok versenyével bővült a program.
A barcelonai premieren három női versenyzőnk is részt vehetett, ám szereplésük nem tartott sokáig: Harsági Andrea, Dakó Andrea és a Dakó Andrea, Fórián Csilla páros egyaránt az első fordulóban búcsúzott. Négy évvel később Atlantába Ódor Andrea szabadkártyával jutott ki, és ő is nyert meccs nélkül zárta az ötkarikás játékokat. A magyar szereplőket tekintve a csökkenő tendencia most tovább folytatódott, Sydneyben magyar résztvevő nélkül rendezték meg a tollaslabdaversenyeket, és Athénban sem lesz képviselőnk. ---- A tollaslabda, mint sportág

A sportág hagyományai évszázados múltra tekintenek vissza, bár aligha beszélhetünk a mai értelemben vett tollaslabdáról, lévén pálya- és az ütőmértek, a labda és az ütő fajtája minden bizonnyal amennyi táj, ország, nemzet, annyiféle lehetett. Nem beszélve a szabályokról, már amennyiben valahol, valaha voltak egyáltalán és nem csak úgy puszta kedvtelésből és szórakozásból játszottak egymással.
És hogy hol is?
Minden bizonnyal valahol Keleten és ha már a mesés keleten járunk, mi is lehetne más ennek - mint annyi másnak is - a nagy valószínűséggel vett őshazája, mint Kína. (Ennek ellentmond azonban, hogy Badminton révén az angolok kizárólag a magukénak tudják be a sportágat.) A tollaslabda egyébként mind a mai napig megőrizte keleties jellegét és dominanciáját, hiszen az ázsiai erőfölény egészen elképesztő.
Szabályok közé szorított sportágként mindössze néhány évtizedes múltra tekint vissza, az olimpiai jelenléte azonban még ennél is rövidebb. Eddig összesen a legutóbbi három nyári ötkarikás játékokon avattak a sportágban bajnokot.

A tollaslabda és az olimpia

Az ázsiai fölényről és a kínai múltról már esett szó, mindazonáltal illik megemlíteni, hogy Indonézia, Dél-Korea és Malajzia legjobbjai is bármikor érem, illetve győzelmi esélyekkel lépnek pályára a sportág világversenyein. Az utóbbi években azonban a kínaiak egyre jobban kiemelkednek még ebből a szűk ázsiai csoportból is, közeledve a 2008-as pekingi olimpiához mindezen nem lepődhetünk meg. És négy év múlva se csodálkozzon senki, amikor a sportág összes olimpiai aranyérmét begyűjtik a házigazdák. A sportág őshazájában, az őslakosok, kinek másnak járna az aranyérem, ha nem nekik, a többiek akár el se induljanak. Persze ez egy kicsit egyszerűsített esélylatolgatás, a sport és az olimpia nem ettől az, ami.
1992-ben Barcelonában négy versenyszám nyert felvételt sportági premierként az olimpiára: mindkét nemben rendeztek egyéni és páros küzdelmeket. Négy évvel később Atlantában további eggyel bővültek a versenyszámok, amikor felvételt nyert a vegyespáros is. Érdekességként illik megemlíteni, hogy korábban ez nem volt részese a sportági világversenyek preferáltabb versenyszámainak, hiszen nem szerepelt az olimpia műsorán. Éppen ezért az ázsiaiak nem fektettek erejükhöz mérhető hangsúlyt, így más kontinensbeli is labdába rúghatott, pontosabban mondva tollaslabdába üthetett a menők mellett. Az ötlet ugyan eredeti volt, a kivitelezésbe azonban mégis némi hiba csúszott. Valahogy kimaradt a reformerek számításából, hogy az ázsiai országokban hemzsegnek a sportági klasszisok, így elég egy-egy női és férfi bajnoknak összeállni ahhoz, hogy más kontinensbeliek által máris legyőzhetetlen vegyespárost - is - alkossanak.
Ettől függetlenül a brit és a dán versenyzők néha meg tudják szorítani, sőt, le is győzhetik ázsiai ellenfelüket. Dánia például az egyedüli nem ázsiai ország, amely a sportágban olimpiai bajnoki címmel büszkélkedhet.

A magyarok és a sportág

A legjobb magyar tollaslabdázók, illetve a honi sportág és az olimpia kapcsolatáról legnagyobb sajnálatunkra nem sok mindennel tudunk beszámolni, lévén semmilyen szerepet nem szán nekünk ebben a sportágban a világ. És ez innentől kezdve igencsak behatárolja a lehetőségeinket. Barcelonában még három magyar versenyző képviselhette színeinket az olimpián a tollaslabda versenyek során, ám Atlantára csupán hírmondónk maradt, hogy jelezze: azért nálunk is létezik a sportág. Sydneyben azonban már ennyire sem futotta az erőnkből, hiszen egyetlen magyar versenyző sem állhatott rajthoz ebben a sportágban. Nem lesz ez másként minden bizonnyal Athénben sem.
Egyetlen magyar vonatkozású olimpiai "érdemünk", hogy a sportág 1992-es olimpiai bemutatkozáskor az első mérkőzésen magyar tollaslabdázó lépett pályára. ---- A LEBONYOLÍTÁSI FORMA

A NOB sportági limitálása szerint Athénban 172 versenyző (86-86 férfi és nő) léphet pályára. Minden versenyszámban 32-es táblán vetélkednek a résztvevők, a férfi és a női egyesben ez telt táblát, valóban 32-32 indulót jelent. A létszám úgy alakult ki, hogy a világranglistáról 29-29-en kaptak helyet, de országonként maximum csak hárman-hárman. Vagyis a 29 nem egyenlő az első huszonkilenccel, mert akkor bizonyos nemzetek túlsúlyban lennének – holott a kiegyensúlyozás érdekében minden földrészt képviselnie kell valakinek. Természetesen a rendező jogán Görögország is képviselteti magát. A párosoknál 23 férfi, 22 női és 22 vegyes páros lép pályára. A sorsolást augusztus 6-án tartják, a küzdelem egyenes kieséses rendszerben zajlik. ---- AZ ESÉLYEK
A kínaiak minden világversenyen általában valamennyi versenyszámban esélyesek. Érvényes ez az athéni olimpiára is, amelyen minden számban több indulóval lesznek jelen. A versenyszámok közül a férfi egyes a legnyitottabb, sok minden előfordulhat, mert nagyon kiegyenlített a mezőny. A világranglista első két helyezettje, a kínai Lin Dan és Csen Hong, de befuthat indonéz, maláj sportoló vagy a sokáig sérült, jelenleg a világranglista hatodik helyén álló dán Peter Gade is. A női egyest ha nem kínai nyeri, az már nagy meglepetés lenne, ugyanis a világranglista első három helyezettje Kína képviselője. Bármelyikük megnyerheti az olimpiai aranyat. Persze a hollandok is nagyon fogadkoznak és készülnek, elsősorban a ranglistán negyedik helyen álló Mia Audina Tjiptawanban bíznak. No és nem szabad megfeledkezni a rutinos dán Camilla Martinról sem – nyolcadik a rangsorban –, aki már Sydneyben is titkos esélyes volt, és sokan benne látják azt a versenyzőt, aki esetleg megszakíthatná az ázsiai hegemóniát.
Férfi párosban az indonézek már rég nyertek nagyobb világversenyt ebben a számban, vagyis nagyon ki vannak éhezve a győzelemre, a dél-koreaiak pedig mindig erősek. A sportágat jellemző ázsiai uralom ellenére férfi párosban mégis Európát képviseli a legutóbbi világbajnok, emellett világranglista-vezető is a dán Lars Paaske, Jonas Rasmussen duó.
Női párosban szinte holtbiztos a kínai siker, a tavalyi vb-döntőt például két kínai duó vívta. Vegyes párosban koreai páros a favorit, név szerint a Kim Dong Mun és Ra Kjung Min egység. Amikor együtt indulnak el egy versenyen, mindig nyernek. Athénba együtt kvalifikálták magukat – az első helyen. Érdekesség, hogy a páros férfitagja, Kim, Atlantában már nyert aranyat, de más társsal, míg Ra az ezüstig jutott akkor. Most világbajnokként lépnek pályára. ---- AZ OLIMPIÁK LEGNAGYOBB CSILLAGAI VOLTAK

CAMILLA MARTIN (1974. március 23., dán)
Sydneyben ezüstérmes volt, és most ismét az egyik esélyesként emlegetik. Négy éve a világranglista vezetőjeként, világ-és kétszeres Európa-bajnokként érkezett az olimpiára, ám a legfontosabb mérkőzést elveszette a mezőnyből a feltűnő csinosságával is kiemelkedő dán hölgy. Most csak nyolcadik a világranglistán, ám négy év alatt lenyugodott, és ez előnyére válhat, ugyanis korábban hangulatember volt, képes volt bárkit legyőzni, de bárkitől ki is tudott kapni.

KO FEJ (1974. október 9., kínai) és KU CSÜN (1975. január 3., kínai)
A tollaslabdázás rövid olimpiai múltjából következik, hogy igazán nagy alakokról valójában még nem beszélhetünk. Barcelona, vagyis 1992 óta eddig csupán három ötkarikás játékokat rendeztek, így "százszoros" bajnoknak még senki sem vallhatja magát. Ráadásul a sportágban specializálódnak a versenyzők, tehát aki egyesben indul, szinte biztos, hogy más számokban nem lép pályára. Vagyis ahhoz, hogy egy versenyzőnek több érme is legyen, nem csak egy olimpián kell jól szerepelnie. Ennek ismeretében bátran kijelenthető, hogy a legnagyobb csillag a kínai női páros két tagja, Ko Fej és Ku Csün, egyedül ők voltak képesek duplázásra: az 1996-os és a 2000-es olimpián is megnyerték a női párost. Sydney előtt olyannyira kiemelkedtek a mezőnyből, hogy mindenki biztosra vette a győzelmüket, az ázsiai duó ugyanis nemcsak címvédőként rajtolt Sydneyben, hanem előtte zsinórban háromszor világbajnoki aranyat is nyert, vagyis 1995-ben, 1997-ben és 1999-ben sem tudta őket senki legyőzni. Mesterhármasra azonban nem lesznek képesek. Ez ugyanolyan biztos, mint sydneyi győzelmük. Az ok prózai: már befejezték pályafutásukat.

POUL-ERIK HOYER-LARSEN (1965. szeptember 20., dán)
Bár a dán versenyzőnek egy olimpiai aranyérme van, és ezzel többen is dicsekedhetnek, az ő aranyérme mégis más, bizonyos szempontból értékesebb, mint a többieké. Hoyer-Larsen ugyanis az egyedüli nem ázsiai bajnok az ötkarikás játékok történetében. Valószínűleg ezt a "pozícióját" Athén után is megtartja.

MIA AUDINA TJIPTAWAN (1979. augusztus 22., indonéz, ma holland)
Az öreg kontinens szakértői szerint Camilla Martin mellett ő lehet az, aki megtörheti az ázsiai egyeduralmat, és neki is van már egy ezüstje, 1996-ból. Ám azt még indonéz színekben szerezte. Sydneyben ötödik volt – már hollandként. Jelenleg negyedik a világranglistán, és újdonsült Európa-bajnokként kvalifikálta magát az athéni játékokra.