Érem, némi hiányérzettel

A nehézsúlyú Deák Bárdos Mihály – csakúgy mint a sydneyi olimpia óta eltelt időben minden világversenyen – a döntőig menetelt, ám ott vereséget szenvedett – ugyanúgy, mint az elmúlt három alkalommal, összekapaszkodás után – a finn Juha Ahokastól, azaz ismét a második helyen zárt, míg a legkisebbek között Oláh Tibor a negyeddöntőben szenvedett vereséget a fehérorosz Barisz Radkevicstől, s így a hatodik helyen végzett. A többiek viszont csoportjukban ragadtak, mely igazán a sorsolás ismeretében fájó, hiszen a 60 kilós Bóna László kivételével mindannyian verhető – egyeseknek szinte kötelező lett volna továbbmenniük a negyeddöntőbe – ellenfelekkel kerültek össze. A 74 kilósok között az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor például szerb-montenegrói ellenfél előtt kapitulált, míg a 66 kilósok között Nagy Balázs számára svájci és francia rivális jelentett legyőzhetetlen akadályt.
"Balázs teljesítménye egyértelmű csalódás volt számomra – kezdte Komáromi. – Enerváltan, akaratgyengén birkózott, különösen a svájci ellen mutatott produkciója elkeserítő, hiszen hiába támogatta ellenfelét a bíró, így is pontokkal kellett volna nyernie. Sanyi egy pillanatnyi kihagyásnak köszönheti korai búcsúját, továbbra is tartom, jól sikerült a felkészülése, jó formában volt, és ezek alapján érmet vártam tőle, sőt, ő is magától.”
A BVSC-s azonban nem tudott megfelelni az elvárásoknak – Sydney óta immár sokadszorra.
Igazából nem érheti viszont kritika a 60 kilós Bóna, a 96 kilós Virág Lajos és a 84 kilóban induló Kiss Balázs teljesítményét, ők mindhárman igen közel álltak a továbbjutáshoz.
"Utóbbi kettőn kiütközött a rutintalanság, győztes pozícióban hibáztak – folytatta a szakágvezető. – Balázst elvitte a fiatalos hév, növelni akarta előnyét, ellenfele pedig kihasználta pillanatnyi hibáját. Lajos sokat erősödött, az első meccsén az észt ellen kifejezetten jól birkózott, és a német ellen is nyerhetett volna, de kockáztatott, és belebukott. Igaz, ez a német végül második lett. Laci egy jó ukrántól kapott ki, a finnt viszont simán verte, igazából nem derült ki, milyen formában volt, és egy könnyebb csoportból meddig jutott volna.”

Maradéktalanul elégedett lehet viszont Komáromi a már említett Oláh–Deák Bárdos páros produkciójával – vagy maximum csak cseppnyi hiányérzet alakulhat ki velük kapcsolatban.
"Tibi végre éretten, taktikusan birkózott – így a szakágvezető –, látszott, végre volt kivel edzenie. Ha kicsit jobban koncentrál, a fehéroroszt is legyőzhette volna, de így is nagyot lépett előre, kijött a csoportjából, és végre nem láttam rajta az eddig rá jellemző világversenylázat. Misi a döntőig nagy-szerűen ment előre, ott viszont az összekapaszkodásnál – nem is értem, hogyan – óriásit rontott, amely az aranyába került. Viszont mellette szól, ismét ott volt a végelszámolásnál, igaz – sajnos –, megint nem sikerült neki végigmennie az úton.”
Melynek vége az athéni olimpia, ám addig igencsak rázós szakaszok várnak legjobbjainkra. Elsőként októberben, a franciaországi Créteilben a kvalifikációs világbajnokság, ahonnan súlycsoportonként az első tíz szerez kvótát az ötkarikás játékokra.
Belgrádban négyen feleltek meg ennek a követelménynek…