A röplabda egyik alapelemével, a nyitásfogadással gyűlt meg a baja a magyar válogatottnak a nyitó napon a szlovákok ellen. A hiányosság jelentős részt vállalt a vereségből, amit nem ártott volna elkerülni a címvédő spanyolokat pénteken verő törökök ellen.
A félholdasokkal legutóbb 1999-ben találkoztunk, mégpedig olimpiai selejtezőn, és akkor ők nyertek 3:1-re. Azóta kicserélődött a válogatottjuk, a mieink közül viszont akkor is pályán volt Dambendzet, Nagy, Schlégl, Czakó és Mátrai Veronika. Gümüs két sánccal gyorsan óvatosságra intette Nagy Mariannt. Később kiderült, ütésben is otthonosan mozog, és mert jól is védekeztek a piros mezesek, megnyugtató előnybe kerültek. Sokáig jobbára csak a török nyitásrontásokkal értek el pontot a magyarok, mígnem bekeményített Erdősné: egészséges sáncokkal, valamint Dobos kis labdáinak megölésével okozott zavart a túloldalon. Ott azonban mindig akadt egy ügyeletes sztahanovista – centerhelyen Özbek, később pedig a kettesütő Demir "rosszalkodott”. Pesti 18:23-nál állt a nyitó helyre, és Dobos helyett Czakót cserélte be Ludvig Zsolt. A magasított (feladó nélküli) felállás bevált, de csak 22:23-ig meneteltünk, a fordítás végül elmaradt. Demir kegyetlen nyitásokkal, azon belül két ásszal megfogta a mieinket a következő felvonás elején, és csak követni tudtuk a törökök nyomát. A játszma felénél egészen jó meccs kerekedett a találkozóból: ízes labdamenetek végén csapott le Hanikoglu és Demir, hazai oldalon pedig Nagy Mariann kezdte megtalálni legjobb formáját. Csakhogy kritikus pillanatban, 18:20-nál kezdtek látványos hibasorozatba a mieink, így a törökök úgy söpörték be a második játszmát, hogy a hajrában csak a mi kezünkre kellett adniuk a labdát. A legmeglepőbb az volt, hogy Schlégl egyetlen pontot sem tett a közösbe két szetten keresztül, tevékenysége lényegében kimerült a nyitásfogadásban. Helyette
Dambendzet akciójával megnyertük a harmadik játszmát, ám többre nem futotta
Czakó kezdett a harmadik szettben, és lássunk csodát: a törökök formás kis bakiszériával álltak elő. Amikor a Nagy Mariann alkarjáról elpattanó labda is betévedt az ellenfél térfelére, 12:6-ra vezetett a Ludvig-csapat, és úgy tűnt, itt már lendületből szépítünk. Ám újra meglelték a magyar oldalt a törökök, főleg Hanikoglu lőtt pontosan az újra feltöltött tölténytárból. Jött is 12:10-nél Ludvig Zsolt időkérése, ám Mátrai két rossz nyitásfogadása miatt teljesen elfogyott az előny. Az egyszemélyes pontgyártó, Nagy Mariann jó ideig nem volt elég a török expressz megállítására, de 14:16-ról végül sikerült 17:17-re egyenlíteni. Ekkor már a kilencedik pontját jegyezhette a Tenerife ütője. Miután újoncot köszönthettünk Vakulya Andrea személyében, nagy ásszal tisztelgett a bemutatkozó szegedi játékos előtt. A hajrá ezúttal a mi szánk íze szerint alakult, és Dambendzet pontja után végre szakaszgyőzelmet ünnepelhettünk. Mint kiderült, ezen a mérkőzésen utoljára. Az első pontot még Erdősné neve mellé írhattuk a negyedik játszmában, ám utána mindent meghatározott a gyenge magyar nyitásfogadás, vagy úgy is mondhatnánk: agresszíven szerváltak a törökök. A kényszerű akciók nem vezettek eredményre, mígy a másik oldalon Hanikoglu és a center Özbek kedvére válogathatott a megoldások között. A helyzet később sem változott, így a törökök könnyedén jutottak huszonötre, a feladó Urcu és a sokadszor emlegetett Özbek hatékony játékával. A magyar csapat tehát továbbra is nyeretlen, és már csak egy esély maradt ezen állapot megszüntetésére: vasárnap a címvédő spanyolok ellen kellene villanni.
Mestermérleg Ludvig Zsolt: – Nyitásban és nyitásfogadásban is javultak a mutatóink, azonban a kemény támadásokkal nem tudtunk megbirkózni. A péntekihez képest azért már szebb a kép. Deniz Esinouy: – A fiataloknak adtam lehetőséget, akiknek ez a torna remek felkészülést nyújt az Európa-bajnokságra. Játékunk hullámzó volt, mégis fontos sikert értünk el.