VÍZILABDA

Férfiak

Helyszín:Központi olimpiai uszoda

Időpont: 2004. augusztus 15-29.

A vízilabda olimpiai programja

A résztvevő csapatok száma: 12

A kvalifikáció útja: Európa kivételével minden kontinenselső indulási jogot szerez - az öreg földrész egyetlen selejtező nélküli helyét a rendező jogán Görögország kapja. Az idei vb-n (Barcelona, július 13-27., Világbajnokság 2003) az első három helyezett, valamint az augusztusi Világliga győztese szerez jogot az olimpiai indulásra. A többiekre selejtező vár, amelyet 2004 tavaszán Rio de Janeiróban rendeznek meg.

Az athéni olimpia résztvevői:
MAGYARORSZÁG, Görögország, Olaszország, Szerbia-Montenegró, Spanyolország, Egyesült Államok, Ausztrália, Kazahsztán, Egyiptom, Horvátország, Németország, Oroszország.

Favoritok: Magyarország, Oroszország, Olaszország, Szerbia-Montenegró, Spanyolország

Az esélyek:
A magyar férfiakat és nőket is a nehezebbik csoportba osztották, a hölgyek például a világbajnoki címvédő amerikaiak, a harmadik oroszok és a negyedik kanadaiak társaságát "élvezhetik". Ugyanakkor hasznot is húzhatunk nehéz helyzetünkből, mert ha, mondjuk, a második helyen végez a csoportban a Faragó-csapat, a másik kvartett harmadikjával (görögök vagy kazahok?), azaz nálánál gyengébb riválissal találkozik az elődöntőbe jutásért. Az ausztrálok ugyan olimpiai címvédők, ám az elmúlt években kicserélődött a csapat, s a tavalyi vb-n csak hetediknek futott be. Az olaszok viszont mindenképpen aranyvárományosok, csakúgy mint a mieink, az oroszok és az amerikaiak. A férfiaknál amolyan kőkemény közép-kelet-európai hatos jött össze az A-jelű csoportban, aminek a nőknél felhozott módon lehet napos oldala is. Vagyis egyáltalán nincs gond, ha netalán a Sydneyben bearanyozódó Kemény-legénység nem végez a csoport élén. A lényeg, hogy az 1984-ben és 1988-ban diadalmaskodó jugoszlávokhoz hasonlóan esélyes a trón megőrzésére. Rengeteg királyváltásra kész együttessel kell felvenni a versenyt, így a szerb-montenegróiakkal, a horvátokkal, az oroszokkal, az olaszokkal és a hazai pályán a szokottnál is többre képes görögökkel.

Magyar aranyérem: 65 %
Magyar érem: 80 %
Magyar pontszerzés: 99 %

Címvédő: A magyar válogatott

A magyar célkitűzés: aranyérem

A férfiválogatott kerete

Ötkarikás történelem:
Olimpiai érmesek

Esélyleső:
Világversenyek Sydney óta
Magyarok a férfi Európa-bajnokságokon, érmesek
Vízilabda Eb 2003 ---- Sydneyben még csak egy fronton (de milyen erős fronton!) voltunk érdekelve, ám reményeink szerint Athénban már mindkét válogatottunkért szoríthatunk. Talán ez az első és legfontosabb most, a felkészülési, kvalifikációs időszak ezen fázisában, amit az ötkarikás játékok kapcsán a vízilabdával kapcsolatosan leírhatunk. Persze ha továbblépünk ezen, máris a dobogón látjuk Kemény Dénes és Faragó Tamás tanítványait. Igen, ott, lehetőleg a legmagasabb fokán, hiszen mind az urak, mind a hölgyek éremesélyesek, a legjobbak közé tartoznak.
"A címvédés, ez lebeg a szemünk előtt" - hangsúlyozta nemegyszer a férfiak kapitánya, akinek fiai az érthető leeresztés után ismét sikerre éhesek. A csapat várhatóan a Sydneyben huszonnégy év elteltével olimpiai aranyérmet szerző együttesre épül majd. Kemény mester voltaképpen már a kapusposzt kijelölésekor is kellemes gondban lehet, elvégre Szécsi Zoltán, az egyelőre pihentetett, ám bármikor, 2004-ben akár újra régi fényében tündöklő Kósz Zoltán, a tavalyi Világkupán is bizonyító Kovács Zoltán, a jelenlegi keretben található fiatal egri Jászberényi Gábor mellett egyrészt bevetésre vár a képességeit a Fradiban is igazoló Pelle Balázs, valamint a kivételes tehetséggel megáldott óriás, a honosítás előtt álló Gergely István. Választékban tehát nincs hiány.
Igaz ez persze a mezőnyjátékosokra is: mint mindig, minimum háromcsapatnyi pólós pályázik az olimpiai keretbe kerülésre - nem vitás, olyanok kényszerülnek majd ismét a tévékészülékek elé, akik máshol, más ország szülöttjeként bizonyosan vízbe ugorhatnának az athéni Olimpiai Uszodában…
Minden bizonnyal jó néhány olyan játékos húzhatja majd a fejére a sapkát, aki részt vállalt a sydneyi sikerből. Kásás Tamás, Fodor Rajmund, Molnár Tamás, Kiss Gergely, Benedek Tibor, a sportág legnagyobb alakjai, akik nélkül manapság elképzelhetetlen nemcsak a magyar, hanem még a világválogatott is… A mag tehát adva van, melléjük kell megtalálni a legjobbakat - erre az idén nyáron három világversenyen is alkalma lesz a kapitánynak. A júniusi Európa-bajnokságot persze afféle tesztnek is felfoghatjuk, elvégre az olimpiai kvalifikációt majd csak ezt követően, a világbajnokságról lehet kivívni. Barcelonában a dobogón kell végezni - mindazonáltal Kemény Dénes gárdáját nem csak ez hajtja: a szakvezető- vel nyert már olimpiát, Eb-t (kettőt is!), a kollekcióból már csak a vb-arany hiányzik…
No, de visszatérve az olimpiára (amelyre az idei Világliga győztese is kvalifikációt szerez, a többiekre selejtező vár majd): a mezőny kiegyenlítettségét jelzi az a tény, hogy az elmúlt világversenyeken mindig más ünnepelhetett. Az Eb-t a mindig veszélyes Szerbia-Montenegró nyerte meg legutóbb (a Margitszigeten még Jugoszlávia néven diadalmaskodott Manojlovics együttese), a világbajnoki címet Spanyolország birtokolja, míg a Világkupát az oroszok halászták el a mieink elől. A felsorolt három rivális mindegyike merész terveket szövöget (nem alaptalanul), és akkor még nem szóltunk a feljövőben lévő olasz válogatottról - és persze a remek játékosokkal felálló horvátokat sem szabad leírni. Egy szó, mint száz: nehéz, de a mieinket ismerve nem megoldhatatlan feladat vár majd férficsapatunkra Athénban. ---- Helyszín: Olimpiai Uszoda

Időpont: 2004. augusztus 16-26.

Az athéni olimpia résztvevői:
MAGYARORSZÁG, Görögország, Olaszország, Egyesült Államok, Ausztrália, Kazahsztán, Oroszország, Kanada.

A kvalifikáció útja:
Európa kivételével minden kontinenselső indulási jogot szerez - az öreg földrész egyetlen selejtező nélküli helyét a rendező jogán Görögország kapja. A többiekre selejtező vár, amelyet 2004 tavaszán az Egyesült Államokban vagy Olaszországban rendeznek. A selejtezőből csak hárman verekedhetik be magukat az olimpia mezőnyébe - kivéve, ha az afrikai legjobb, csakúgy, mint négy éve, nem mond le az indulási jogáról.

A favoritok: Magyarország, Olaszország, Oroszország, Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália

Címvédő: Ausztrália

A magyar célkitűzés: egyelőre az olimpiai részvétel

A női válogatott kerete

Ötkarikás történelem:
Olimpiai érmesek

A vízilabdázással elsőként az angolok kezdtek foglalkozni, ők uralkodtak a medencében az 1920-as évekig. Az újkori olimpiák történetében 1900-ban szerepelt először a programban a sportág, az angol hegemóniát 1924-ben a párizsi játékokon törte meg a magyar válogatott (háromszori hosszabbítás után 7-6 ide), amely akkor még nem szerzett aranyérmet. A mieink tündöklése 1932-ben kezdődött, s azóta hétszer játszották el a magyar himnuszt az olimpiákon, ezen kívül három-három ezüst- és bronzérmet lóbáltak össze legjobbjaink. Az említett adatok a férfi vízilabdáról mesélnek, a nők csak az ötvenes esztendőkben kezdtek belemerülni a sportág rejtelmeibe, mégpedig Hollandiában, majd az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában. Nem is csoda, hogy a hölgyek első olimpiai fellépésére 2000-ig kellett várni, akkor hat együttes indulhatott, Athénban már nyolcan lesznek, köztük a magyar válogatott. Sydneyben az ausztrálok zsebelték be a történelmi sikert, mégpedig Görgényi Istvánnal a kispadjukon.


Esélyleső:
Világversenyek Sydney óta
Magyarok a női Európa-bajnokságokon, érmesek
Vízilabda Eb 2003, nők

Világbajnokság 2003 ---- Az iménti megállapítás női válogatottunkra éppúgy igaz, egy kis helyesbítéssel: a mieinket ismerve nem megoldhatatlan feladat vár majd az Egyesült Államokban (esetleg Olaszországban) csapatunkra. Igen, ott, hiszen nem túlzás kijelenteni: az olimpián könnyebb lesz dobogóra kerülni, mint eljutni Athénba… A női mezőnyt ugyanis csak nyolc csapat alkotja (egyébként ez is előrelépés, hiszen Sydneyben még csak hatan voltak), és kontinensenként a legjobbak biztos résztvevők. Az európai helyet Görögország automatikusan megkapja, a többiekre selejtező vár, miközben Ázsiából Kazahsztán (netán Japán), az óceániai térségből Ausztrália, míg Afrikából ellenfél híján a Dél-afrikai Köztársaság válogatottja vár mosolyogva… A fennmaradó három helyre a mieinken kívül a remek erőt képviselő olaszok, oroszok, hollandok, valamint az amerikai térség vesztesei, az amerikaiak vagy a kanadaiak pályáznak. Nem lesz könnyű. Nem, de Faragó Tamás kiválasztottai (többek között a kapuban a világ egyik legjobbja, Sós Ildikó, mezőnyben két kivételes klasszis, Primász Ágnes és Valkay Ágnes) többször bizonyították tehetségüket. Csak Athénban is bizonyíthassák! ---- A férfiaknál 12 csapatot osztottak két csoportra, a résztvevők körmérkőzést játszanak. A két első helyezett egyből az elődöntőbe jut, míg az A- és B-csoport másodikja a másik hatos harmadikjával játszik keresztbe a négy közé jutásért. A legutóbbi két olimpián az első négy-négy helyezett mindjárt negyeddöntőzött. A nőknél nyolc együttes alkotja a mezőnyt, amely két csoportra tagolódik. A lebonyolítási forma ugyanaz, mint a férfiaknál.
Férfiak. A-csoport: Oroszország, Szerbia-Montenegró, Horvátország, Egyesült Államok, MAGYARORSZÁG, Kazahsztán. B-csoport: Németország, Egyiptom, Olaszország, Spanyolország, Ausztrália, Görögország
Nők. A-csoport: Görögország, Ausztrália, Olaszország, Kazahsztán. B-csoport: Egyesült Államok, MAGYARORSZÁG, Oroszország, Kanada ---- Gyarmati Dezső (1927. október 23.)
Balkezessége miatt annak idején a "Suta" becenevet kapta társaitól, jóllehet zseniálitása révén hátvédként és középcsatárként is kiemelkedőt nyújtott. Öt olimpián vett részt, három arany-, egy-egy ezüst- és bronzérme magáért beszél. Már a vízben is szellemi vezére volt csapatainak, így nem csoda, hogy edzőként is lemásolta fantasztikus játékos-pályafutását. Irányítása alatt mindent megnyert a válogatott: olimpiai (1976), világbajnoki (1973), Európa-bajnoki (1974) arany és Világkupa-siker (1979) került a zsákba. Ô az egyetlen pólós, akit játékosként és trénerként is beválasztottak a Vízilabda-hírességek Csarnokába.

Németh János (1906. június 12.-1988. március 15.)
Az első nagy magyar generáció gyémántköve két olimpiai (1932, 1936) és három Európa-bajnoki aranyérmet tudott felmutatni, mindehhez 11 hazai bajnoki cím is társult. Ôserő feszült benne, amelynek révén kíméletlen ítéletvégrehajtóvá, kegyetlen befejező csatárrá nőtte ki magát. A gének adta tulajdonságokhoz páratlan technikai repertoár kapcsolódott, jobbal és ballal egyaránt szórta a gólokat. Az 1932-es olimpián az ezüstérmet szerző németek ellen aratott 6-2-es sikerből négy találattal vette ki részét. Az 56-os forradalom után menekülnie kellett, s élete hátralévő részében külföldön élt, Madridban hunyt el.

Kárpáti György (1935. június 23.)
Gyarmati Dezsőhöz hasonlóan háromszoros olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964), igaz ő "csak" négy alkalommal vett részt az ötkarikás játékokon. Talentumáról annyit, hogy mindössze 17 évesen, 1952-ben mutatkozott be a magyar válogatottban, s Helsinkiben ő is felállhatott a dobogó tetejére - ezzel minden idők legfiatalabb olimpiai aranyérmes vízilabdázója. Kifejezetetten alacsony termete ellenére hosszú évekre bebetonozta magát a világ legjobbjai közé, amit ravaszságának, mívesen csiszolt technikájának és gyorsaságának köszönhetett. Ô volt az első magyar vízilabdázó, aki egy percen belül úszta a száz gyorsot, s nemcsak pólósként, hanem úszóként is nyert országos bajnokságot.


Faragó Tamás (1952. augusztus 5.)
Három olimpia (1972, 1976, 1980), három érem, három színben. Röviden így jellemezhető Faragó Tamás ötkarikás pályafutása. Szorgos és eredményes ténykedése idején a világ legjobb pólósaként tartották számon, fantasztikus fizikai adottságai, lövőereje kiváló technikai érzékkel párosult. A montreali olimpián a magyar csapat 39 góljából 22-t vállalt, ráadásul az olaszok elleni, mindent eldöntő 6-5-ös meccsen négyszer talált be az ellenfél kapujába. Továbbra is aktív részese a pólóéletnek, hiszen negyedik esztendeje tölti be a szövetségi kapitányi posztot a női válogatottnál.


Igor Milanovics (1965, jugoszláv)
Azon három jugoszláv vízilabdázó egyike, akik megcsinálták a Grand Slamet, azaz olimpiát, világ- és Európa-bajnokságot, valamint Világkupát is nyertek. A plávik 1984-ben és 1988-ban is az amerikaiakkal vívtak meg az aranyért (Szöulban már klasszikus fináléban), s mindkétszer a sírból hozták vissza a meccset. Los Angelesben 3-5-ről, négy évvel később 4-6-ról fordítottak az utolsó negyedben. Milanovics legemlékezetesebb meccse a 86-os madridi vb-döntő, hiszen a negyedik hoszszabbítás második játékrészében, 0.3 másodperccel a lefújás előtt szerezte meg a győztes gólt (12-11) az olaszok ellen. Az 1996-os olimpián is szerepelt.