TRIATLON

Helyszín:Vuliagmeni olimpiai központ

Időpont: 2004. augusztus 25. (nők) és 26. (férfiak)

Versenyszámok (2): férfi és női egyéni olimpiai távú verseny (1,5 km úszás, 40 km kerékpár, 10 km futás)

A triatlon olimpiai programja

A résztvevő versenyzők száma: 100 (50 férfi, 50 nő)

A kvalifikáció útja: Mindkét nem esetében a következőképpen áll össze az 50 induló listája:
1. 5 versenyző nyer jogot a 2003. augusztus 1. és 2004. május 7. között megrendezésre kerülő regionális olimpiai kvalifikációs versenyek győzteseként.
2. 3 versenyző nyer jogot a 2004. évi világbajnokság dobogósaként.
3. 39 versenyző nyer jogot a 2004. évi világranglistáról, melyet a fenti világbajnokság után zárnak le.
4. 1 versenyzőt indíthat kvalifikáció nélkül a rendező ország.
5. 2 szabadkártyát oszt ki a nemzetközi szövetség (ITU) erre hivatott bizottsága.
A kvalifikáció nem személyre szóló, hanem az országot illeti. Több kvalifikációt teljesítő versenyző esetén a nemzeti szövetség jogosult megválasztani az olimpián indulókat. A legjobb kilenc ország három-három, a többiek két-két helyet szerezhetnek.

Favoritok: Greg Bennett (ausztrál), Hamish Carter (új-zélandi), Chris Hill (ausztrál), Andrew Johns (brit), Ivan Rana (spanyol), Peter Robertson (ausztrál), ill. Leanda Cave (brit), Loretta Harrop (ausztrál), Michellie Jones (ausztrál), Siri Lindley (amerikai), Barb Lindquist (amerikai)

Címvédő: Simon Whitfield (kanadai), ill. Brigitte McMahon (svájci)

Az esélyek
A nehéznek ígérkező görög pályán sem feltétlenül változnak majd az erőviszonyok - talán nem borul fel minden téren a papírforma, mint 2000-ben Sydneyben -, várhatóan a világbajnokságokon és Világkupákon remeklő triatlonisták játszszák majd a főszerepet, elsősorban az ausztrálok, az új-zélandiak, az amerikaiak és a britek versenyzőit várhatjuk a dobogós helyekre. Négy éve négy magyar szerepelt az olimpián, közülük Edöcsény Nóra érte el a legjobb eredményt, ő a 19. helyen zárt. Ezúttal két magyar versenyző, Kuttor Csaba és Molnár Erika vívta ki az olimpiai indulás jogát.

Magyar aranyérem: 1%
Magyar érem: 1%
Magyar pontszerzés: 2%


Ötkarikás történelem:

Olimpiai érmesek

A hetvenes évek végén "feltalált" triatlon egy évtized alatt meghódította a világot, napjainkban már több százezerre tehető a rendszeresen triatlonozó sportolók száma, a fiatal sportágnak mégis 2000-ig kellett várnia az ötkarikás bemutatkozásra: Sydneyben a nők versenyén adták át az olimpia első érmeit. A triatlonban több versenytáv is létezik - a sprint (0.75 km úszás, 20 km kerékpározás, 5 km futás), a rövid (ezt nevezik olimpiainak, 1.5, 40, 10), a közép (2.5, 80, 20) és a klasszikus Ironman, vagyis a hosszú táv (3.8, 180, 42.195) - ezek közül a körülbelül kétórás hosszúságú rövid távú futam szerepelhet huzamosabb ideig az olimpiai programban.


Esélyleső:
Világversenyek Sydney óta

Idei főbb versenyek: Európa-bajnokság (Karlovy Vary, Csehország, június 21-22.), világbajnokság (Queenstown, Új-Zéland, december 6-7.)

A Magyar Triatlon Szövetség hivatalos honlapja
Az Európai Triatlon Szövetség hivatalos honlapja
A Nemzetközi Triatlon Szövetség hivatalos honlapja ---- A férfi és a női versenyben egyaránt 50-50 triatlonista állhat rajthoz, a kvalifikációs elv szerint a világbajnokság legjobbjai, a kontinensbajnokok, illetve a világranglistán legmagasabban jegyzett sportolók szereztek kvótát, egy-egy országból legfeljebb hatan, a két futamban maximum hárman-hárman. A viadalokat a rövid (olimpiai) távon bonyolítják le, 1.5 kilométeres tengeri úszással kezdődik a verseny, majd 40 kilométernyi kerékpározás következik (a bolyozás engedélyezett, vagyis a résztvevők kihasználhatják az előttük tekerők szélárnyékát), s 10 kilométeres futással ér véget a futam. ---- SIMON WHITFIELD (1979. február 16., kanadai)
A sportág első férfi olimpiai bajnoka a sydneyi ötkarikás játékok előtt egyetlen jelentősebb világversenyen sem állhatott a dobogó legfelső fokára, így az ausztráliai győzelme nagy meglepetésnek számított. Azóta viszont Kanada egyik legismertebb sportolója jó néhányszor igazolta klasszisát: megnyerte a 2002-es Jóakarat játékokat, és hét Világkupa-futamon győzött.

ROB BAREL (1957. december 23., holland)
Sydneyben a vert mezőnyben végzett, csupán a 43. helyet szerezte meg pályafutásának utolsó versenyén, mégis helyet követel magának a csillagok között, hiszen a sportág legendás alakja 43 esztendősen szerepelt az olimpián. Hosszú pályafutása alatt négyszer nyert Európa-bajnokságot, 1994-ben Nizzában ő lett a hosszú távú világbajnokság aranyérmese, de a rövid távú vb-n, sőt, a hawaii Ironman-világbajnokságon is állt a dobogón.

SIMON LESSING (1971. február 12., brit)
Az olimpia legnagyobb esélyeseként érkezett Sydneybe, négyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnokként, 1992 és 2000 között csupán néhány alkalommal tudta valaki megelőzni, ám az ötkarikás játékokon megtört a varázs: az úszást a második helyen fejezte be, s a kerékpározás után is az első között váltott, ám az utolsó szám során nyolcan is megelőzték, így csak a 9. helyen ért célba. Lessing azóta csak keresi régi önmagát, elsősorban pénzdíjas viadalokon vesz részt, de nem kizárt, hogy Athénban újra megpróbálja.

BRIGITTE MCMAHON (1967. március 25., svájci)
A triatlon első olimpiai bajnoka - akárcsak Whitfield - nagy meglepetésre végzett Sydneyben az első helyen, azt megelőzően ő sem tudott világversenyt vagy akár csak Világkupát nyerni. Igaz, sikerét már előrevetítette a nyári játékokat megelőző sydneyi tesztversenyen megszerzett ezüstérme. McMahon az olimpia után gyermeke születése miatt egy hosszabb időszakot kihagyott, de Athénban újra tagja lehet a svájci csapatnak.

MICHELLIE JONES (1969. június 9., ausztrál)
Az egyetlen a sydneyi dobogósok közül, akit előzetesen is odavártak a szakemberek, a legeredményesebb ausztrál triatlonista két arany-, két ezüst- és három bronzérmet szerzett a világbajnokságokon, tucatnyi győzelmet aratott a Világkupa-futamokon, s csupán két másodperccel maradt le Sydneyben a remekül futó McMahon mögött. Jones tavaly harmadik volt a világbajnokságon, még sem biztos, hogy indulhat Athénban, hazájában ugyanis a három starthelyre 13 kitűnő triatlonista pályázik… ---- "Szükség van egy olyan sportra, amely egyesíti az úszást, a kerékpározást és a futást, melyek oly népszerűek; egy modern, dinamikus sportra, amely kiválóan tükrözi a fair play olimpiai eszméjét, a kitartást, az erőt, a tudást és a szenvedélyt."
E szavak, melyeket akár a triatlon alapító okiratának is tekinthetnénk, nem kisebb egyéniségtől, mint az újkori olimpiai játékok megálmodójától, Pierre de Coubertin bárótól származnak, aki 1875-ben vetette mindezt papírra. A triatlon helyett azonban végül az öttusa lett az első olimpiák új, összetett sportága, a triatlon pedig csak a XX. század végén indult hódító útjára - a sors furcsa fintora, hogy éppen az öttusa olimpiai helye került veszélybe a triatlon előretörése folytán.

Teljes joggal nevezik az ötkarikás versenyszámok "benjáminját" a legdinamikusabban fejlődő sportágnak: soha egyetlen társa sem került fel oly gyorsan az olimpiai játékok programjába, mint a triatlon. Az úszásból, kerékpározásból és futásból álló összetett sportág első versenyét 1974-ben rendezték, nemzetközi szövetsége, az ITU (International Triathlon Union) csupán 1989-ben alakult meg, de a kilencvenes évek már a NOB-bal való tárgyalások jegyében zajlottak, s 1994-ben a triatlon bekerült a nyári olimpiák programjába. A megállapodás szerint a több versenytáv közül az ún. rövidtáv (1,5 km úszás, 40 km kerékpár, 10 km futás) lett a játékok része - ez tartalmazza ugyanis a három alapsportág leghosszabb olyan versenytávjait, amelyet még zárt helyen (stadionban, uszodában) rendezhetnek. A triatlon fő alapszabálya, s különlegességének titka, hogy a versenyszámokat - szemben például az öttusa jelenlegi lebonyolításával - pihenő nélkül, egyben kell teljesíteni. Így a három sportág között lévő, átöltözéssel töltött idő is része a versenyidőnek, ezért sokan az öltözködést hívják a triatlon "negyedik sportágának".

Nem árt tudni, hogy az olimpiai táv mellett rendeznek még versenyt sprinttávon (750 m úszás, 20 km kerékpár, 5 km futás), középtávon (2,5 km, 80 km, 20 km) és hosszútávon (4 km, 120 km, 30 km) is - ez utóbbinál is keményebb erőpróba a triatlon királykategóriája, az Ironman (Vasember), amely 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból, majd "desszertként" maratoni futásból áll. Sőt, az ultratriatlonisták az Ironman többszörösét jelentő távokon is versenyeznek, ezt már azonban nem egyben, hanem külön-külön tudják le. A triatlonnak emellett kialakult számos alváltozata is, melyek egyelőre nem szerepelnek az olimpiai műsorban. Ilyen a futásból, kerékpározásból, majd újra futásból álló duatlon, a futásból, úszásból, s újra futásból álló aquatlon, és az eredeti triatlont kajakozással "megspékelő" quadratlon.

A sportág legnagyobb hazai egyénisége egyértelműen Kropkó Péter, aki azonban nem olimpiai távon, hanem Ironman-távokon indul. (A hagyományos hawaii-i világbajnokságon kétszer is a hetedik helyen végzett.) Olimpiai távokon a férfiaknál (sorrendben) Kuttor Csaba, Varga Szabolcs, Ágoston Szabolcs, Hóbor Péter és Lipták Tamás, a nőknél pedig Molnár Erika pályázott jó eséllyel az athéni játékokon való részvételre, végül Kuttor és Molnár utazhatott a görög fővárosba.