TORNA

Helyszín:Olimpiai fedett csarnok (Olympic Indoor Hall)
Befogadóképesség: 15 000 néző
Távolság az olimpiai falutól: 13 km
További sportágak: kosárlabda, gumiasztal

Időpont: 2004. augusztus 14-24.

A torna olimpiai programja

Versenyszámok (14):
egyéni (12), csapat (2)
férfi csapat döntő (augusztus 16.)
női csapat döntő (augusztus 17.)
férfi egyéni összetett (augusztus 18.)
női egyéni összetett (augusztus 19.)
férfi talaj, lólengés, gyűrű, női ugrás, felemás korlát (augusztus 22.)
férfi ugrás, korlát, nyújtó, női gerenda, talaj (augusztus 23.)

Gumiasztal 2: női döntő (augusztus 20.), férfidöntő (augusztus 21.)


Olimpiai kvóták száma: 196 (98 férfi és 98 nő)

Indítható versenyzők egy országból: max. 6-6 férfi és nő

A kvalifikáció útja: a 2003. augusztus 16-24. között Anaheimben megrendezendő világbajnokság kvalifikált az olimpiára, jelenleg már csak 4-4 hely betöltetlen, ezeket szabadkártyákkal fogja a nemezetközi szövetség (FIG) feltölteni. A kvóta az adott országot illeti, kivéve a csapatversenyen a 19. hely fölött záró válogatottak egy-egy versenyzőjét.

Külföldi favoritok: Urzica (román), Jovcsev (bolgár), Li Hsziao-peng (kínai), Petkovsek (szlovén), Marasz (görög), ill. Horkina (orosz), Zamolodcsikova (orosz)

Címvédők:
Férfiak
Csapatverseny: Kína
Egyéni összetett: Alekszej Nyemov (orosz)
Talaj: Igors Vihrovs (lett)
Lólengés: Marius Urzica (román)
Gyűrű: Csollány Szilveszter (magyar)
Ugrás: Gervasio Deferr (spanyol)
Korlát: Li Hsziao-peng (kínai)
Nyújtó: Alekszej Nyemov (orosz)
Nők
Csapatverseny: Románia
Egyéni összetett: Simona Amanar (román)
Ugrás: Jelena Zamolodcsikova (orosz)
Felemás korlát: Szvetlana Horkina (orosz)
Gerenda: Li Hszüan (kínai)
Talaj: Jelena Zamolodcsikova (orosz)


Magyar résztvevő: Gál Róbert, Szarka Krisztina


Esélyek
Mint ahogyan eddig is a nagy tornásznemzetek versenyzőitől, vagyis Kínától, Oroszországtól, az Egyesült Államoktól, Romániától és Japántól lehet várni az aranyérmeket, persze más nemzetek egy-két szerspecialistája elcsíphet majd egy-két győzelmet. A legeredményesebb versenyzők közé a férfiaknál a kínai Li Hsziao-penget, míg a nőknél az utolsó olimpiáján szereplő orosz Szvetlana Horkinát várjuk. Magyar szempontból pontszerzési esélyeink lehetnek, hiszen Gál Róbert - az elmúlt világversenyek döntős eredményei alapján - talajon és ugrásban is bekerülhet a legjobb hat közé. A nőknél Szarka Krisztina szabadkártyával jutott ki Athénba, és az idei sérülései és betegségei alapján elsősorban a tisztes helytállás várható el tőle.


Ötkarikás múlt:

Korábbi olimpiai érmesek

Az Anjouk korában divatos lovagi játékok már a későbbi testgyakorlatok bizonyos jeleit mutatták, de talán mégsem kellene ennyire visszanyúlnunk ahhoz, hogy a mai tornasport alapjait megtaláljuk. Magyarországon már a 19. század vége felé több egyesület alakult, az ezeket tömörítő Magyar Országos Torna Egyletek Szövetsége 1885-ben jött létre. A tornasport már az 1896-os olimpián is szerepelt, az első újkori játékok versenyein kápás lovon, gyűrűn, lóugrásban, korláton, nyújtón és kötélmászásban egyéni, míg korláton és nyújtón csapatversenyt rendeztek. A férfiak a műszabad- vagy más néven talajgyakorlataikat először az 1932-es Los Angeles-i játékokon mutathatták be (ezt Pelle István a lólengéssel együtt meg is nyerte, 1948-ban pedig Pataki Ferenc diadalmaskodott ezen a szeren). A nők csapatban először az 1928-as amszterdami játékokon vettek részt, ám a mai versenyszámokban (és az egyéni összetettben) csak az 1952-es helsinki olimpián osztottak aranyérmeket. Ez az időszak a magyar női torna egyik legsikeresebb szakasza volt, amelyet az ötszörös olimpiai bajnok Keleti Ágnes, valamint Korondi Margit, Kertész Alíz, Köteles Erzsébet, Tass Olga és Bodó Andrea neve fémjelzett. Ezt követően bár sokáig nem nyertünk olimpiai aranyérmet, számos dobogós helyezéssel büszkélkedhettünk (Makray Katalin, Egervári Márta, Ducza Anikó és 1972-ben a magyar női csapat), majd következett Magyar Zoltán uralkodása, 1976-ban és 1980-ban is aranyérmet szerzett lólengésben. Hogy lovasnemzet vagyunk, azt 1988-ban Borkai Zsolt bizonyította, aki újabb győzelmet ért el ezen a szeren, míg négy évre rá Ónodi Henrietta ugrásban lett a világ legjobbja. Ezt követően Csollány Szilveszter ideje jött el, aki sok-sok ezüstérem után a 2000-es sydneyi játékokon megszerezte a magyarok tizennegyedik olimpiai aranyát. ---- A magyar férficsapat a 21., női válogatottunk a 24. helyet szerezte meg az anaheimi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon, míg Gál Róbert egy olimpiai kvótát és két finálés szereplést (talajon a hetedik, ugrásban bravúrosan a negyedik lett) harcolt ki a Kaliforniában töltött több mint egy hét során. Bővebben a kvalifikáló világbajnokságról

Gál hat szeren indulna az olimpián

"Részt veszek az egyéni összetett versenyben az olimpián. Sokan úgy vélik, jobb, ha csak a két legjobb szeremre koncentrálok, de én mindenképpen hat szeren versenyzek majd Athénban." Interjú Gál Róberttel ---- Tornában az augusztus 14-én és 15-én tartandó selejtezők során történik a kvalifikáció minden egyes döntőre. A csapatok közül a legjobb hat nemzet, az egyéni összetettben a legjobb harminchat, míg a szerenkénti döntőkre számonként a legjobb nyolc versenyző kvalifikálja magát. Gumiasztalban egy nap alatt lezajlik a selejtező és a döntő. A fináléban a legjobb nyolc ugró jut ismét szerephez. ---- Larisza Latinyina (1934. december 27., ukrán)
Tizennyolc olimpiai érme van (ennyit egyetlen olimpikon sem tud felmutatni), ebből kilenc arany. Három egymást követő olimpián, egész pontosan Melbourne-ben, Rómában és Tokióban is sikerült a dobogó legfelső fokára állnia, ami nem csak a tornában számít hatalmas bravúrnak. Mindemellett nyolc világbajnoki elsőséggel rendelkezik, és a szovjet válogatott szövetségi kapitányaként (1967-1977) számos elsőséghez segítette csapatát. Ma sem távolodott el a tornától, hiszen szinte minden világversenyen feltűnik a hetvenéves, még ma is csinos Latinyina.


Kato Szavao (1946. október 11., japán)
Nyolc aranyérmével minden idők legeredményesebb férfi tornásza. Kétszeres egyéni összetett győztes (1968, 1972), három csapataranya van (1968, 1972, 1976), míg korláton kétszer talajon egyszer diadalmaskodott. Részese volt a japán torna elképesztő bravúrsorozatának (1960-tól öt egymást követő olimpián hozták el az aranyat), ezért a mai napig hihetetlen tisztelet övezi hazájában.


Viktor Csukarin (1921. november 9.-1984. augusztus 25., szovjet/ukrán)
Bár az összeállítás megkezdése előtt nagy versenyben állt a szintén hétszeres olimpiai bajnok Nyikolaj Andrianovval, azért tettük le Csukarin mellett a voksunkat, mert ő két olimpián (1952, 1956) is meg tudta nyerni az egyéni összetett versenyt. Csukarin emellett tevékenyen részt vett a szovjet csapat diadalaiban (1952, 1956) is, s nem mellesleg lólengésben, ugrásban és korláton is a világ legjobbjának bizonyult.


Vera Cáslávská (1942. május 3., csehszlovák/cseh)
Hétszeres olimpiai bajnok, ebből kétszeres egyéni összetett győztes. 1968-ban úgy szerezte meg az egyéni, a felemáskorlát-, a talaj- és az ugrásgyőzelmet, hogy hazája éppen a szovjet csapatok megszállása alatt állt. A mexikói olimpia egyébként nem csak a győzelmei miatt lett örökre emlékezetes a számára, hanem azért is, mert ott fogadott örök hűséget párjának, az atléta Josef Odlozilnak.


Nadia Comaneci (1961. november 12., román)
Az ötszörös olimpiai bajnok versenyző ma is legendás alakja a nemzetközi tornászéletnek. A montreali olimpiát három, a moszkvait két elsőséggel zárta és Kanadában esett meg az a világhírű momentum, hogy mindegyik pontozótól kerek tízest kapott a felemáskorlát-gyakorlatára. Károlyi Béla tanítványa később az Egyesült Államokban telepedett le, és férjhez ment Bart Connerthez, a Los Angeles-i olimpia egyik sztárjához.