A három próféta barátja

Mindene a súlyemelés, amit mondanak neki, azt zokszó nélkül megcsinálja, így aztán az interjú ellen sem ágál. Más kérdés, hogy nem az a bőbeszédű fajta, egy mondat nála valóságos kisregény, nem igazán vágyik reflektorfényre.
Ô Hosszein Rezazadeh, akit tavaly a legjobb súlyemelőnek választott a nemzetközi szövetség, aki juniorként semmilyen jelentős nemzetközi eredményt nem tudott felmutatni (1998-ban indult a vb-n, de kiesett lökésben, és szakítóeredménye is csak a 6. helyre volt jó), aki 1997-ben 365 kilóval nyerte meg a junior Ázsia-bajnokságot, hogy aztán három esztendő múltán már 472.5 kiló felemelése után állhasson a dobogó tetejére a sydneyi olimpián. Addig senki sem ismerte (az ezüstérmes német Ronny Weller is értetlenkedett), azóta viszont ő a súlyemelés királya. Az uralkodó a kazinbarcikai BorsodChem Magyar Nagydíjra is ellátogatott, és mindenki láthatta: neki olyan felvenni az irdatlan vastömeget, mint másnak a szájához emelni az evőszközt.
– Hogy érezte magát nálunk? – kérdeztük az iránit, aki fél szemmel már a terített asztalt nézte a banketten.
– Remekül. Annál is jobban, mint három esztendeje, hiszen akkor tíz kilóval kevesebb sikerült.
– Nagyon elégedettnek tűnt a négyszázötven kilóval, a hatodik gyakorlatáról le is mondott. Miért?
– Többet is tudtam volna, de az edzőm azt mondta, hogy elég, inkább pihenjek. Majd a vancouveri világbajnokságon.
– Önt sem vonzotta, mondjuk, a világcsúcs lehetősége?
– Az edzőm a főnök…
– Persze, megértem, de a kanadai versennyel kapcsolatos terveiről is szívesen hallgatom.
– Természetesen győzni szeretnék, és remélem, hogy a rekorddal is megpróbálkozhatom. Előbb-utóbb összejöhet a négyszáznyolcvan.

– Tisztelik Iránban az eredményeiért?
– Nem panaszkodhatom, hiszen voltam már az év sportolója, az állam lakással, autóval, pénzzel segít. Elvileg van állásom, de nem kell bemennem dolgozni.
– Hazájában hatalmas hagyományai vannak a birkózásnak. Nem kacérkodott ezzel a sportággal?
– Nem, nekem a súlyemelés tetszik. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a birkózás az első, de utána mindjárt a súlyemelés jön. Előfordult, hogy hatezer néző előtt versenyeztem.
– Ha nem lenne ilyen sikeres, akkor is feltűnne, már csak a termete miatt. Hogy érzi magát százhatvannégy kilósan?
– Köszönöm, jól, annak ellenére, hogy ilyen nehéz még sohasem voltam.
– Mi szükség van a hízásra? Sydneyben hét kilóval soványabb volt, mégis öné lett a pálmát.
– A minél nagyobb teljesítmény eléréséhez kell. Ezt így terveztük, és jól érzem magam a bőrömben – mondta, és elbaktatott az étkektől roskadozó asztalhoz.
A nyolcgyermekes családból származó Rezazadeh egyébként nemcsak a súlyemelő-pódiumon, hanem a magánéletben is révbe ért, ugyanis három hónapja megnősült. Húszéves felesége várta haza az Azerbajdzsán melleti határon fekvő Ardebilben, az ifjú férj pedig nem tagadja: a házasság csak javított a hangulatán, és serkentőleg hat rá. Ugyanakkor van más segítsége is – mégpedig a (mohamedán) vallás. Szokásához híven két tenyerét az égnek fordítva morzsolt el néhány szót a fogai között a gyakorlatok előtt, ám egészen eddig senki sem tudta, hogy pontosan mit jelentenek ezek a szavak.
Most megtudtuk.
A három prófétát szólítja támaszul, a könyörgés pedig így szól: "Jaale, Jaabalfáz, Jaszaheb zaman.” Aztán már repülnek is a mázsák.