Kevesebben is elegen voltak

Mellesleg abban, hogy a játékosok nem mindig tudták végrehajtani a rutinmozdulatokat sem, volt némi szerepe a szurkolókkal csordultig telt Camp Nou "vízügyi miniszterének” is – a 4. percben a 16-oson belül elvágódó Di Vaio már nem az első áldozata volt az agyonlocsolt gyepszőnyegnek. Nedved felismerte a csúszos talajban rejlő lehetőségeket, az 5. percben 25 méterről laposan lőtt, labdája elcsusszant a bal alsó sarok mellett. Hasonlóval próbálkozott Overmars a másik oldalon, ballal ő is jócskán mellétüzelt. Az első, célpontra tartó lövésre a 14. percig kellett várni, ekkor Saviola vette át félfordulattal a labdát a 16-os előtt, kicsit hosszan szöktette magát, de Thuram – már a vonalon belül – nem merte bántani, így éles szögből lőhetett, Buffon könnyedén védett. Nem késett sokáig a válasz, egy perccel később ugyanis Del Piero lépett ki Nedved jó ütemű indításával a balösszekötő helyén, közelről jobb belsővel megküldött labdáját Bonano lábbal védte.
Overmars egy percen belül Zambrottát és Monterót is "sárga lapos helyzetbe” csalogatta, a négy védő között "lábkapkodósba” keveredő honfitárs, Kluivert is kapott egy szabadot – a baj csak az, hogy kettejük földet érése között eltelt tíz perc… A Kluivertnek megítélt szabadrúgásból, mintegy 25 méterről Motta a bal kapufa mellé csavart, majd elrepült újabb tíz, küzdelemmel teli perc. A 34. percben Poll játékvezetőre meredt minden tekintet, ugyanis Thuram kétszer is kézzel ért a labdához, miközben elsodorta a labdát Kluivert elől – senki sem szólhatott volna egy szót sem, ha megszólal a síp.
Nem szólt a síp három perccel később sem, amikor Davids jó helyezkedéssel hatástalanította a többnyire eredményes barcelonai lestaktikát, a bal oldalon az alapvonal közelébe tört, éles szögből lőtt, de Bonano megint a helyén volt. A Juve "gólra ítéltségét” jelezte Ferrara szöglet utáni, léc fölé szálló fejese, Kluivert, majd Overmars lövése a Barca ellencsapásaiban rejlő veszélyekre figyelmeztette az olasz védőket – a nagyobb lehetőség a menet közben a bal oldalra áttolt Overmars 17 méterről meglőtt labdájában volt, amelyet Buffon csak másodszorra tudott megfogni.
Nem sok esélye volt viszont az olasz hálóőrnek a második játékrész elején, amikor Luis Enrique egy átlépős csellel leküldte a táncparkettről Monterót. A Barca válogatottja a bal oldalról középre húzott, de a szöget zárni igyekvő Buffon mellett jobbal a bal kapufa mellé belsőzött. A meccs addigi legnagyobb helyzetének elpuskázása hamar megbosszulta magát! Az 53. percben a bal oldalon kevergető Davids nagyszerű labdával dobta akcióba a keresztbe mozgó Nedvedet, aki lendületből átvágta Anderssont, majd az őt üldöző Puyolt és a keresztezni igyekvő De Boert megelőzve kilenc méterről jobbal a jobb alsó sarokba lőtt.

A gólszerző játékmester 27 méterről jobbal a bal felső sarok felé kanyarított labdáját Bonano nagy bravúrral tolta szögletre. No de furcsa lett volna, ha a kiesésre álló Barcában a kapusnak jut a főszerep a hajrában! Az idénye megmentéséért harcoló katalán csapat – átmeneti bizonytalankodás után – átvette az irányítást, és a 66. percben egyenlített: Luis Enrique jobbról középre emelt labdáját Thuram röviden fejelte ki, a 16-os előterében egyedül felejtett Xavinak arra is volt ideje, hogy igazítson egyet az "ajándékon”, mielőtt 17 méterről, jobbal a jobb alsó sarokba bombázott.
Nem sokkal később Del Pierónak volt egy lövése, amelyet Bonano védett, de a rendes játékidő hajrája inkább a szabálytalanságokról marad emlékezetes. Davids előbb megúszott egy Luis Enrique elleni szabálytalan belépőt – ellenben a hazai játékos sárgát kapott a néhány percre rá következő, ízléstelen törlesztéséért –, nem sokkal később aztán, Mendieta elkaszálásáért már megkapta a pirosat érő második figyelmeztetést. Az emberhátrányba kerülő Juventus beszorult a kapuja elé, azonban gólt nem kapott, így a hosszabbításra maradt a döntés.
A ráadás hazai rohamokkal kezdődött, az olasz védők önfeláldozóan és nagyszerűen romboltak, a Barca ekkoriban legfeljebb szögletekre tudta váltani mezőnyfölényét. Igaz, a Juve meg csak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Thuram, a magát szép lassan önkívületbe hajszoló jobbhátvéd magányos akcióba kezdett a támadótérfél bal oldalán. A ráadás első félidejének végén a Zambrottán átzuhanó Mendieta büntetőt reklamált, de Poll úgy ítélte meg, a spanyolnak esze ágában sem volt megjátszani a jobbra továbbguruló labdát, ő inkább esni akart balra…
A fordulás után is nyomasztó fölényben játszott a Barcelona, volt is lehetősége a vezetés megszerzésére, csakhogy a leshatárról rajtoló Kluivert – a levegőből, szép mozdulattal – kilenc méterről a kimozduló Buffonba vágta a labdát. És íme, a kihagyott helyzet ismét megboszszulta magát! A 114. percben a kiszabaduló Nedved indította a jobb oldalon Birindellit, aki futtában felnézett és látta, hogy középen üresen érkezik a hozzá hasonlóan csereként beállt Zalayeta. Nosza, középre emelt, és az uruguayi nagyszerű jobblábas mozdulattal, mintegy hét méterről a jobb alsó sarokba terelte a labdát. A folytatás már nem osztott, nem szorzott, az emberhátrányban játszó Juve bejutott a legjobb négy közé.