Legalább pontot mentettünk

"Nézzétek meg jól, ezért is játsszatok!” – mondta a 0–2-es nyitónegyedet követően a folytatásra letörten induló, ám a váratlan, szívekre ható felkiáltástól egycsapásra megvadult bikákká váló játékosainak Jan Jasko, akinek voltaképpen innentől nyert ügye volt. Amikor elhagyta a száját az idézett mondat, talán maga sem számított ekkora sikerre, de ha már így van, természetesen esze ágában sincs kihagyni a ziccert: "Ezért is játszotok!”
Nincs ez másként ezúttal sem, kapitányunk a románok elleni derbi előtt felmutat, nem várja meg az első húsz percet – más kérdés, hogy Palkovicsék már maguktól állandó szemkontaktus tartanak a zászlóval. Ennyit az érzelmi húrokról…

1. harmad

Azaz, dehogy ennyit, hiszen amint kibújnak az urak a melegből, amint az Aréna jegére lépnek, amint szembesülnek a lelátókon helyet foglaló, csodás hangulatot csiholó szurkolótáborral (ezúttal már hatezren vannak!), még inkább felmegy bennük az adrenalinszint. Speciel bennünk is, hiszen a kék-sárgában feszítő ellen nem törődve semmivel, azon nyomban célba veszi válogatottunk kapuját. A pihentetett Szuper Levente helyett Budai Krisztiánon a sor, háromszor kell közbeavatkoznia – megteszi. Majoross is közbeavatkozik, a bírák szerint durván. Hátrány, pedig még egy perc is alig telik el.
A kutyafáját! A románok nem cicóznak, azonnal beütik: az egyedül hagyott Elekes ellen nincs ellenszer. Timaru azonnal növelné az előnyt (Budai a helyén) – ismét álmosan kezd a csapat. Ha úgy végződik, mint kedden, hát legyen!
Rajz révén a harmadik percben veszélyeztetnek először a mieink, ami nemcsak a publikum hangját, hanem játékosaink kedvét is meghozza: Palkovics és Ladányi is közel a gólszerzéshez, Radu azonban mindkétszer bizonyítja, nem véletlenül mondják róla, mestere a szakmának. A lendületet Rajz felesleges faultja látszik megtörni, az újabb emberhátrány a holland meccsre emlékeztet.
De nem! Erről szó sincs, mert hiába vannak kevesebben Jakso fiai, Ocskay a saját harmada előtt csíp el egy átadást, végiszáguld a palánk mellett, tudja, hogyne tudná, hogy érkezik középen a gyerekkori játszótárs, Palkovics. A csatárzseni lövése ugyan kijön Raduról, de Tőkési is jó helyen, a mozdulat pedig… Lehelletfinom a lövőcsel, a kapus és a védők is csak szagolják a jeget, 1–1, kezdődhet minden elölről. Támad, nyom a magyar együttes, különösen Palkovics és Ladányi aktív, ám egy újabb buta kiállítás (Sille keveredik feleslegesen kétes szituációba) keresztülhúzza a számításainkat, mert Kangyal rossz ütemű kimozdulása után három román néz farkasszemet Budaival – Elekes másodszor is beüti a ziccert. Ismét futni kell hát az eredmény után, lassacskán ezt is megszokjuk…
Persze, addig nincs baj, amíg jön a válasz! Márpedig jön, köszönhetően egy szorongatott Palkovics-fonáknak, és a kipattanót magának helyzetté alakító, a kapusbothoz odabökő, a pakkot így felpörgető és levegőből beütő Kovács-varázslatnak. Mindazononáltal 2–2 után adott a kérdés: mikor törik meg végre a jég, s ezzel együtt a papíron gyengébb játékerőt képviselő román alakulat?

2. harmad

Ha csak Sillén múlna, talán soha… Az Alba bekkje meglepően idegesen tesz-vesz a pályán. Újfent a büntetőpadon tölthet két percet, ezzel válik semmivé az előző harmad végén kiharcolt létszámfölényes szituáció. Ettől függetlenül nem érheti panasz a gárda produkcióját, hiszen egyértelműen látszik, rátettek hokisaink egy lapáttal. Kiemelendő az első sor, az Ocskay, Palkovics, Kovács trió, amely állandó veszélyben tartja a rivális kapuját. Horváth és Vas sem tesz másként.
Csak a gól hiányzik…
A kivárásra játszó, lecsorgó korongokra, ellenfele hibáira építő románok beszorulnak a kapujuk elé, Budainak csak elvétve akad feladata. Átellenben kollégája állandó attak alatt, Radu azonban állja a sarat.
A 19. percig. Már-már úgy néz ki, a végső nekirugaszkodásra marad a döntés, hogy egálból indulnak majd neki, Tokaji íratkozik fel a vb góllövőlistájára! A történet Gröschl egyéni alakításával kezdődik, a fehérvári egyedül kavarja meg a románok védelmét, miáltal Nagy jön olyan zavarba, hogy megmozdulásával kivívja a bírók büntetését. Egy perc szükségelteik a mieinknek felállni, a Dunaferr hollandok ellen két asszisztot jegyző, fentebb említett védője pedig kétszer próbálkozik: mindkettőnél hárít Radu, ám utóbb Horváth és Gröschl oly hatékonyan harcol, hogy a korong az egyik védőről saját kapujába csorog.
Öngól, ha lenne ilyen a jégkorongban – de kit érdekel ez most, amikor vezet, végre vezet a magyar válogatott!

3. harmad

Álmaink két perc alatt rémálommá változnak… Hittük, az előzetes esélylatolgatás, a tavalyi vb 4–1-es győzelme után joggal hittük, ebben a menetben kijön végre a felek közötti tudáskülönbség – ehhez képest… Pedig Románia legjobbjainak amatőr hibája (többen a jégen), a két percig tartó létszám fölötti helyzet tovább táplálta felvázolt reményeinket, ám nem elég, hogy messze jártak hokisaink a góltól, kaptak egyet. Tőkési bombája Salamonban halt el, az egykor a Ferencvárosban és egy esztendeig az Újpestben is megfordult egykedvűen ugratta ki a padról érkező Elekest, aki egy az egyben vezette a korongot Budaira. "Természetesen” harmadszorra sem hibázott. Felocsúdni sem volt idő, hiszen Majoros kisbüntetését Geru pofozta a kapuba – nem várt, rendkívül sajnálatos a fordulat.
Hideg zuhany a javából! Negyedórája maradt válogatottunknak, ám amint az várható volt, a röpke kihagyás megfogta az urakat. Mentek, persze hogy mentek előre, de támadásaikat a gólveszély helyett a görcsösség jellemezte. Pontatlan passzok, idegesség és egy naggyá tett kapus, Radu írja a forgatókönyvet.
Fogy, fogy az idő, pörög az óra, már csak három, kettő, majd egy perc, elúszni látszik a hajó. Horvátot lökik ki csúnyán, emberelőny, de minden mindegy alapon Budai is lemegy. Dupla vagy semmi, mondja a kapitány. Igaza van. De milyen igaza! Tokaji, Ladányi a korong útja, a népszerű "Godó” passza tökéletes Ocskayhoz, a lövés nemkülönben. Huszonegy másodperccel a dudaszó előtt egyenlít a magyar válogatott, döntetlenre mentve a győzelemmel kalkulált presztízspartit. Maradjunk annyiban: a szünnap jókor jön a fiúknak, mert a kazahok ellen bizony jóval több kell majd pénteken. Mert talán azzal nem árulunk el újabb kulisszatitkot, ha eláruljuk: az álmaikat, 4–4 ide vagy oda, nem adták fel a mieink!

Mestermérleg

Jan Jasko, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: A románok ellen mindig nagy a nyomás a csapaton. Sajnos nagyon rosszul védekeztünk, de a végén szerencsére sikerült pontot mentenünk.

Daniel Herlea, a román válogatott szövetségi kapitánya: Szomorú vagyok, mert nem nyertünk, hanem veszítettünk egy pontot. Egyébként nagyon jó mérkőzést vívott a két csapat, mi megnéztük a magyarok hollandok elleni találkozóját, és az ott látottak alapján állítottuk fel a taktikánkat. Tartottunk a magyaroktól, a mérkőzésen azonban a mi akaratunk érvényesült, és közelebb álltunk a győzelemhez.