Litvánia

2003. április 20., vasárnap, 20 óra: Magyarország-Litvánia

Mérlegünk a litván válogatott ellen

Ha létezik ideális ellenfél, a balti társulat feltétlenül annak mondható. A mieink eddigi öt találkozásuk során mindannyiszor legyőzték a "szomszédvár” A-csoportos lettekre kicsit sem hasonlító alakulatot. Az első alkalomig jócskán vissza kell lapozni az annalesekben, hiszen még a szovjet éra előtt, 1938-ban a prágai vb-n futott össze a két csapat, ám a rivális már ekkor sem volt egy súlycsoportba a mieinkkel (10–1). A következő randevúra meglehetősen sokat kellett várni, csak '96-ban egy olimpiai kvalifikációs tornán nézhettek farkasszemet a felek, de a tudáskülönbség az eltelt majd' hat évtized alatt sem csökkent. Olyannyira, hogy a '97-es és '98-as C-vébéken a baltiak még gólt sem tudtak ütni, míg legutóbb, a tavalyelőtti grenoble-i vb-n ha szűkösen is, de megtartotta szeplőtlen mérlegét a magyar csapat.A litván keret

Egy évvel ezelőtt még a divízió–2-ben kornyadoztak a baltiak, akik közül a többség a bajnok Energiját erősíti – az elektrenai gárda a Kontinentális Kupa első körében laza ujjgyakorlatnak bizonyult a Volán számára. A kevés kivétel légiósként keresi kenyerét, hárman a fehérorosz Nyeman Grodnóban pallérozódnak, ketten az orosz második vonalban, a Kemerovóban, illetve a Permben edződnek, míg Bauba a skót Ayr játékosa. A csapat legnagyobb ásza, Dainius Zubrus az NHL-ben, a Washington Capitalsban nyomul, de ő úgysem jöhet a playoff miatt…Szövetségi kapitány: Dmitrij Medvedev

A litván jégkorong legnagyobb alakja

Egyértelmű, hogy a litván hoki legnagyobb, sőt talán egyetlen klasszisa. Dainius Zubrus Elektrenaiban látta meg a napvilágot huszonöt esztendővel ezelőtt, ám hazájában nem sokáig kápráztathatta el a nagyérdeműt, hiszen tizenhét évesen már a tengerentúlon terelgette a pakkot az egyik juniorliga, az OJHL keretében. A Pembroke és a Caledon színeiben azonban csak egy szezont húzott le, ugyanis a Philadelphia Flyers az 1996-os NHL-draft első körének tizenötödik választottjaként lecsapott rá. Három idény következett a Keleti főcsoport egyik legmarkánsabb társulatában – ez idő alatt 19 gól és 43 assziszt fűződött a közel egymázsás center nevéhez –, olyan sztárok mellett, mint LeClair, Lindros, vagy éppen Recchi, ám ekkor a Flyers elcserélte a Montreal Canadiensszel, ahonnét két év után jelenlegi csapatához, a Washington Capitalshoz vezetett az útja. A fővárosiaknál úgy tűnik egyelőre megállapodott, remek alakulatba került – a Capitals jelenleg a Tampával csatázik a csoportgyőzelemért –, ám éppen ennek köszönhető, hogy nem nagyon lehet rá számítani a vb-n, hiszen csapata biztosan nem engedi el a viadalra a playoff miatt. Mint ahogy eddig sem szerepelt még vb-n a litván válogatott tagjaként. Persze ettől még most is nevezték…

Utolsó mérkőzésünk a litván válogatottal

A baltiak ellen még sohasem hibázott a magyar válogatott, általában nagy különbséggel verte a litvánokat. Némiképp meglepő, hogy éppen a legutóbbi találkozó bizonyult a legszorosabbnak: két éve, a grenoble-i divízió–1-es vb utolsó fordulójában – olyan skalppal a tarsolyunkban, mint a franciák – csak eggyel vertük az ellent. Kercsó Árpád kapitány a Berényi – Kangyal, Tőkési, Orsó, Ocskay, Palkovics, Tokaji, Horváth, Ladányi, Majoross, Vas J., Szélig, Vas M., Gröschl, Erdősi, Simon, Svasznek, Szuna, Bali, Rajz, Sándor összeállítású csapatot küldte a jégre, mely Ocskay és Ladányi korai góljaival úgy tűnt, hamar eldöntötte a meccset. Az első szünet után azonban megleptek bennünket a litvánok, öt perc leforgása alatt háromszor – Lelenas kétszer és Bauba – köszöntek be Berényinek. Megtorpant a csapat, csak a harmad végére tért magához, ekkor Tokaji egalizált. A zárófelvonásban előbb Palkovics talált be hátrányból, majd némi tömegverekedést követően Bernatavicius egyenlített – szerencsére Ocskay nem sokkal a vége előtt ismét betalált, így maradt a litvánok elleni százszázalékos mérleg.