Lépéselőnyben a Barcika

Más kérdés, hogy Bánhegyi első két próbálkozását keményen sáncolták a hazaiak, aztán Geiger és Tomanóczy is falba ütközött. Jött is 6:2-nél a kaposvári időkérés, néhány perc múltán pedig az egyenlítés (7:7). Ettől kezdve felváltva születtek a pontok, és feltűnt, hogy mindkét oldalon harmatos a nyitásfogadás. A Kaposvár húzott hasznot ebből az időszakból: Pásztor ászával 19:18-ra vezettek a somogyiak, egy fantasztikus labdamenetet pedig Tomanóczy fejezett be, négy pontra növelve a különbséget. A széleken határozottabban bombázó Kométa megérdemelten zsebelte be a nyitó felvonást.
Még a feladó Gubik is ütéssel késztette megadásra a Vegyészt a második játszma kezdeteként. A Kazincbarcikát újra elkapta a hazai pályán támadó betegség: a megfelelési kényszerből fakadó görcsösség. A feloldódást elodázta Tomanóczynak a hálóval közösen öszszehozott ásza – de nem örökre. Előbb Csíkos rontott, majd Jánosi irdatlan ásszal kínálta meg a túloldalt, és máris 16:13-ra meglépett a házigazda. Az utána tapasztaltak azonban azt bizonyították, hogy a fejekben továbbra sincs rend, és amikor egy hiba után Morozov összeszólalkozott Schildkrauttal, már 18:19 szerepelt az eredményjelzőn. A Bánhegyit váltó Gelencsér sáncával aztán 23:21-re vezetett a Kométa, amelynek kiaknázatlan munkaerejét képviseli Kovács Balázs. Nos, a hajrában csak pillanatokat kapó csereember higgadtan ütötte be együttese 25. pontját.

A Kazincbarcika hihetetlenül tompán mozgott, különösen Krnic gyengélkedett, de Schildkraut sem hozta korábbi formáját, valamint Herich sáncai is hiányoztak. Mit sem változott a képlet a harmadik szettben, amelyben Geiger sáncolta Jánosit, kikényszerítve az időkérést Daniel Oravectől (4:6). A szlovák mester Schildkraut helyett a jóval magasabb, más stílust képviselő feladót, Nagypált küldte be felmentőnek. Mégsem ennek, hanem egy vonalbírói tévedésnek és a Geiger reklamálását követő sárga lapnak köszönhetően egyenlített 9:9-re a Vegyész. Pásztor két ásszal vált főszereplővé (13:16), de a hárompontos hátrányt Morozov jó megoldásaival ledolgozta a Barcika, Krnic blokkjával pedig fordítottak a borsodiak (17:16).
Az időkérésnél Tomanóczyék majd felrobbantak – ugyanezt tették a Nagypál melett újjászületett Morozov bombái is. Más kérdés, hogy amikor az oroszt sáncolta Pásztor, 22:21-re alakult az állás. Vagyis cseppnyi esélyük maradt a somogyiaknak, ám ez a csepp végleg elpárolgott Csíkos szervarontásával. Versenyben maradt tehát a Vegyész, és mert a harminchat esztendős Nagypál továbbra is nyugalmat sugárzott, Morozov pedig kezdett hasonlítani legjobb önmagára, ötpontos előnyt szorgoskodtak össze a borsodiak a negyedik játszma felére (16:11). A Kométa hatalmas mezőnymunkával és hathatós kontraakciókkal tornázta fel magát, de Morozov nyitásai alatt megint padlóra került.
Akárcsak legutóbb Kazincbarcikán, az ötödik felvonásra maradt a döntés. Az önmagukban már bízó hazaiak határozottsága 4:1-es, majd 8:5-ös vezetéssel fizetett, aztán Pásztor kőkemény szervái a frászt hoztak a nézőkre. De csak ideiglenesen, mert Nagypál nyitásai alatt sorozatban gyűjtötte – főként sáncokból – a pontokat a Kazincbarcika, és kis idő múltán megszületett (összességében 126 perc alatt) az első hazai siker az idei fináléban.

Mestermérleg
Daniel Oravec: – Nagypál Ferenc pályára küldésével ritmust váltottunk, a magasabb és lassabb labdák most jobban feküdtek az ütőinknek, ez jelentette győzelmünk kulcsát. A csapat ki tudott mászni a gödörből, és remekül felpörgött.
Demeter György: – Az első és második játszmában nagyon fegyelmezetten játszottunk. A harmadikban és az ötödikben Adler játékvezető három-három furcsa ítéletet hozott, és azt csak remélni merem, hogy ezekkel a vitatott döntésekkel el tud számolni a lelkiismerete előtt. Egyébként szívből gratulálok a Kazincbarcikának, és külön Nagypál Ferinek, az ő játékstílusával tudtak fordítani a hazaiak.