Hollandia

2003. április 15., kedd: MAGYARORSZÁG-HOLLANDIA 4-2

Mérlegünk a holland válogatott ellen

A hollandokkal először 1935 márciusában, a svájci világbajnokságon találkozott a magyar válogatott, mely egy hatost hintett az Oranjénak. A folytatás is a mieink sikereit hozta, a németalföldiek először majd’ negyven esztendő elteltével, az 1973-as tilburgi C-vb-n örülhettek ellenünk, igaz, ezután negyedszázadig csak kerestük ellenük a pakkot – az egyetlen kivétel egy ’78-as dániai barátságos meccs, amelyen sikerült ikszelnünk –, mígnem öt évvel ezelőtt végre megtört a jég, Dunaújvárosban elpáholtuk őket. Tétmérkőzésen utoljára a tavalyelőtti, grenoble-i vb-n találkoztak a felek, s a hollandok duplájára nyolccal válaszolt a Kercsó Árpád irányította magyar gárda, míg a legutolsó összecsapás a 2001-es Négy Nemzet tornán még fölényesebb, 10–1-es hazai sikerrel zárult.A holland keret

Stabil második vonalbeli társulat a németalföldi egylet, igazi klasszisok nélkül. A keret gerincét a hazai bajnokságban edződő játékosok alkotják, akik elsősorban Tilburgból, Amsterdamból és Heerenveenből érkeznek a nemzeti csapathoz. Az Oranjét két egykori kanadai is erősíti, a bekk Chris Brant a Geelen profija, míg az egyik legnagyobb név, a negyvenéves David Livingston jelenleg egyesületen kívüli. Néhány légiós teszi teljessé a csapatot, Van Rijswijk a svájci Baselben, míg Hartogs a német másodosztályú Duisburgban keresi kenyerét.Szövetségi kapitány: Theo van Gerwen

A holland válogatott legjobbja

David Livingston március 3-án töltötte be 40. életévét, ám korát meghazudtolva még mindig a holland válogatott legveszélyesebb játékosa. Az amerikai születésű balszélső az Államokban egyetemi évei alatt a Boston College-ben terelgette a pakkot, majd, mivel az NHL-csapatok nem kapkodtak érte, az UHL-es Sagimaw Gearsig jutott, ahol 17 pontot "eszkábált” össze az 1985–86-os idény során. Ekkor áttette székhelyét az Óvilágba, egészen pontosan Eindhovenbe, majd 's-Hertogenbosch és Tilburg polgárait örvendeztette ponterős játékával – olyannyira jól ment neki, hogy kétszer is komolyabb bajnokságba hívták: a 1997–98-as szezonban az osztrák EV Wienben, majd a 1999–2000-es idényben az angol Manchester Stormban légióskodott, ám két évvel ezelőtt visszatért II. Vilmos császár városába. Az Orenjéban meglehetősen későn, a '91-es B-vb-n mutatkozott be, azóta – világbajnokságokon – 69 meccsen 102 pontot (57 gól, 45 assziszt) gyűjtött. Hogy öreg hokis, nem vén hokis, azt a legutóbbi, eindhoveni divízió–1-es vb-n elért hét találata és öt előkészítése is jól mutatja, s ezzel a németalföldi jenki a kanadai táblázaton a harmadik, a góllistán a második helyen zárt, s eme meglehetősen jól mutató adatok mellé összeszedett tíz perc büntetést is, mutatván, nem szereti, ha a védők molesztálják.

Utolsó mérkőzésünk a holland válogatottal

A németalföldi gárdával legutóbb másfél éve, a székesfehérvári Négy Nemzet-tornán találkoztak legjobbjaink. Az Oranje ugyan nélkülözte néhány meghatározó játékosát, ám a mieink sikerének értékéből ez keveset vont le. Tokaji már 44 másodperc elteltével megszerezte a vezetést, majd néhány pillanat múlva Simon is betalált, s újabb két és fél perc elteltével már hárommal mentünk Ladányi jóvoltából. Kisebb pihenő után a harmad végét is meghajtották Jan Jasko-tanítványai, Palkovics és Kaszala is feliratkozott góllövők közé, majd az utolsó másodpercekben Sándor és Vas János is fogadhatta a társak gratulációit. A második játékrészben ezek után új portás állt a vendég ketrec elé Van der Holst helyére, s Den Hartog tíz percig le is húzta a rolót, ám ekkor Peterdi szólójával szemben tehetetlennek bizonyult. Palkovics és Kővágó növelte az amúgy sem csekély különbséget – közte tíz –, s ezzel le is állt a csapat, a záró húsz percben amolyan közönségkorcsolyává szelídült az összecsapás, így Van den Braak végre elkeveredett a magyar kapuig, s megszerezte a szépítő gólt. Valami hasonló produkcióval a vb nyitónapján is kiegyeznénk.