Fisichella túl korán örült

Interlagosban három órával a verseny előtt hatalmas vihar tört ki, a zuhogó esőben beázott a pálya sajtóközpontja, és félő volt, hogy ez gondot okoz a telefon- és egyéb elektronikus kábelekben. A csapatok is megijedtek a csapadéktól: az új szabályok szerint ugyanis még a hétvége előtt választani kellett az esőgumik és az átmeneti abroncsok között, és mivel a Brazil GP-n mindenki az utóbbi mellett döntött, féltek az életveszélyes vízátfolyásoktól.
Az FIA egyébként a McLaren és a BAR kérésére engedélyezte Kimi Räikkönen és Jacques Villeneuve autójában a motorcserét. Persze az összes autót átállíthatták az esős körülményeknek megfelelően, a pilóták már a pénteki beállításokkal sorakoztak fel a rajtrácson a safety car mögé. A szervezők aztán bejelentették, hogy amíg el nem áll az eső, a rajtot tízpercenként elhalasztják.
Aztán negyedórás csúszással, bemelegítő kör nélkül, a safety car mögött elkezdődött a verseny. A mezőny nyolc kört tett meg a biztonsági autó mögött, majd a repülőrajtnál David Coulthard a célegyenes végén, belső íven megelőzte a pole pozícióból induló Rubens Barrichellót. A 10. kör elején Räikkönen is elment a brazil mellett, majd Juan Pablo Montoya került a ferraris elé. Az élen Räikkönen elment Coulthard mellett, és Montoya már a két ezüst nyíl mögött autózott. A kolumbiai nem várt sokat, a skót elé került. Az élboly mögött Mark Webber, Michael Schumacher, Barrichello, Fernando Alonso és Jenson Button következett, Ralf Schumacher és Jarno Trulli a Nap-kanyarban megcsúszott, de mindketten folytatni tudták.
Coulthard visszaelőzte Montoyát, akire feljött Webber és M. Schumacher is. A 18. körben Ralph Firman Jordan-Fordjának jobb első kerékfelfüggesztése a célegyenes végén eltörött, a sárga gép irányíthatatlanná vált, és kicsúszás közben magával sodorta Olivier Panis Toyotáját. A roncsok miatt újra bejött a biztonsági autó, a pilóták pánikszerűen a boxba hajtottak, Trulli és Montoya kis híján összeütközött. Räikkönen, Da Matta, Pizzonia, Frentzen és Verstappen kivételével mindenki szervizelt, a McLaren finnje mögött Coulthard, M. Schumacher, Da Matta, Barrichello, Montoya sorrendben haladtak a pilóták.

A 25. körben Montoya és Pizzonia is ugyanott, a vízátfolyással megspékelt Nap-kanyarban esett ki, a jaguaros kis híján nekicsúszott a már ott álló kolumbiainak. A brazilnak pedig Michael Schumacher csúszott neki, a német elől csak úgy ugráltak ki a Jaguar-Cosworth-ot eltakarító pályabírók. Újra jött a biztonsági autó, és aki addig nem tette meg, a boxba hajtott.
Az élre Coulthard került, a skótot Barrichello, Ralf Schumacher, Webber, Button, Alonso és Räikkönen követte a 29. körben történt újrainduláskor. Ralf keményen támadta Barrichellót, de nem tudta megelőzni. A Nap-kanyar Buttonon is kifogott, a BAR angoljának kiesését a 36. körig tartó biztonsági időszak és néhány kerékcsere követte. Az újraindulás után Räikkönen Alonsót és Ralf Schumachert megelőzve a 3. helyre ugrott, a németet néhány kör elteltével Alonso is megelőzte, de a spanyolt megbüntették, mert sárga zászlónál előzött.
A 45. kör elején Barrichello a Senna S-kanyarban megelőzte Coulthardot, és – a brazil szurkolók legnagyobb örömére – a rajt után először ismét az élen állt. Nem sokáig, hiszen – a néhány perccel korábban örömtáncot járó hazai szurkolók bosszúságára –a 47. körben műszaki hiba miatt ő is feladta. Fisichella szárnyalt, a 200. GP-jén szereplő Jordan pilótája az 52. körben, Coulthard szervizelése után a második helyen haladt, és támadta Räikkönent, akit az 54. körben meg is előzött, és az élre állt.
Ám mint később kiderült, ez már nem számított bele a versenybe, hiszen majd’ 40 másodperccel később, a célegyenes bejáratánál Webber megcsúszott, és a Jaguar-Cosworth a falnak csapódott. A roncsok a pályán hevertek, és Alonso, mint aki nem látja a sárga zászlókat, teljes gázzal nekiment az egyik keréknek, szintén kicsúszott, és nagy lendülettel a falnak csapódott. Mindkét autó csúnyán összetört, és bár Alonso magától kiszállt az autójából, utána rosszul lett, és elvitték a mentők.

A Jordan már a kigyulladó autójából kiszálló Fisichellát ünnepelte, de rövidesen kiderült, hogy az 53. körnek megfelelően adják ki a végeredményt, tehát Räikkönen Fisichella és Alonso előtt (utóbbi nem vett részt az eredményhirdetésen) megszerezte élete második futamgyőzelmét. Hasonló eset történt az 1991-es Ausztrál Nagydíjon, amelyen Nigel Mansell a 15. körben a 2. helyről kiesett, de a balesete miatt leállított viadalon a végeredményt a 14. kör alapján állapították meg, és ezért ezüstérmes lett. A kusza, 18 körrel lerövidített versenyen pontot szerzett még Coulthard, Frentzen, Villeneuve, Webber és Trulli is.
Mindenesetre az FIA már jelezte: tanult az esetből, és a következő versenyekre minden bizonnyal már az összes csapat kaphat esőgumit és intermediate abroncsot is.

A verseny végeredményének megváltoztatásáról szóló döntéshez kattintson ide!

Számításaink szerint – szerencsés 13

Szerencsét hozott a McLaren ifjú finnjének a 13-as szám. Kimi Räikkönen ugyanis 13-adszor szerzett pontott a Formula–1-ben, és a két héttel ezelőtti sepangi viadal után, ezúttal is a győzelemért járó 10 pontot gyűjtötte be. Räikkönen mindössze a 37. viadalán vett részt a száguldó cirkuszban.

Míg a McLaren legutóbbi aranykorszakának versenyzőkettősén is túltett az ezüst nyilak jelenlegi pilótaduója abból a szempontból, hogy sorozatban három sikerrel kezdte a szezont. Márpedig a Häkkinen és Coulthard féle McLaren-Mercedesesek legfeljebb csak két egymást követő versenydiadallal vágtak neki az adott évadnak, hárommal soha. A szóban forgó duplázás az 1998-as idényhez kapcsolódik, amikor Mika Häkkinen az Ausztrál és a Brazil Nagydíjat is megnyerte (mindkétszer David Coulthard előtt!) – az Argentin GP-t viszont már nem. Bármilyen meglepő, a Häkkinen, Coulthard páros csupán két "mesterhármast” ért el – az 1997-es Európai GP és az 1998-as Brazil GP, illetve az 1998-as San Marinó-i és Monacói GP között, és annál hosszabb győzelmi szériával nem büszkélkedhetett!

Legutóbb majd' három évvel ezelőtt, 2000-ben esett meg az Michael Schumacherrel, hogy legalább három nagydíjon keresztül nem tudott versenyt nyerni (a német 24 verseny után nem szerzett pontot). Akkor egymást követő öt alkalommal állt más a pódium középső fokán: Franciaországban David Coulthard, Ausztriában Mika Häkkinen, Németországban Rubens Barrichello (a brazil első győzelmét aratta!), Magyarországon, illetve Belgiumban pedig újfent Häkkinen. A nyeretlenségi széria után azonban Schumi magára talált, és az Olasz, az Egyesült Államok-beli, a Japán, valamint Malajziai GP megnyerésével elhódította a világbajnoki címet. (A német győzelmi sorozata a következő évben sem szakadt meg, hiszen az esztendő első két viadalán, Melbourne-ben és Sepangban is őt intették le elsőként.)

A Ferrari ezt megelőzően az 1999-es Európai Nagydíjon maradt pont nélkül, de akkor legalább az egyik versenyzője, Eddie Irvine értékelhető eredményt ért el (az ír 7. lett). Az eddigi utolsó kettős Ferrari-kiesést az 1998-as, szintén esős belgiumi futamon jegyezhettük föl.