Törlesztett a norvég csapat

Mintha a távolmaradók előre sejtették volna, a két gárda nem a legjobb összeállításában korcsolyázik jégre: hazai oldalon a betegeskedő Ocskay és Ladányi figyelte civilben társait – no meg a két létszámon felüli, Borbás és a harmadik számú kapus, Halmosi –, míg a skandináv egylet csak nyomaiban emlékeztetett a tavalyi divízió–1-es vb-n a mieink által legyőzött alakulatra, hiszen tulajdonképpen két teljes sor hiányzott tőlük, méghozzá ütős nevek, mint a német Düsseldorfot erősítő Magnussen és Vikingstad, a mannheimi Myrvold, a svéd elitligában nyomuló Trygg ikrek, Mats és Marius, a linköpingi Knold és az NHL-es Columbus Blue Jackets sztárja, Knütsen. Helyettük jobbára a norvég bajnokság élcsapatainak fiataljai kaptak helyet Roy Johansen keretében, a bajnok Valerangát például nyolcan képviselték. Mindezek tetejében Jasko még kegyetlenül meg is keverte a sorokat, s kisebb meglepetést szerezve Budait nevezte kapusnak.
Az összeszokatlanság érződött is a mieink játékán, rengeteg hiba csúszott a passzokba, és a védekezés sem állt össze igazán. Ráadásul az ötödik percben emberhátrányba is került a csapat, ám ezt még nem tudták kihasználni a vendégek, bár Lund lövésénél hatalmas malaca volt Budainak, hiszen a korong a századik válogatottságát ünneplő Széligen megpattanva vánszorgott el a jobb kapufa mellett. Két perccel később viszont már örülhetett a rivális: Majoross ziccerben lövés helyett tovább passzolt, ám Hallem elcsípte a pakkot, remekül tálalt Skröder elé, aki kilőtte a bal alsó sarkot. Nem mondhatni tehát, hogy legjobbjaink elkápráztatták a nagyérdeműt – igaz, erre ráérnek két hét múlva –, az első nyíltszíni tapsot a hangosbemondó aratta, amikor közölte, mégiscsak lesz tévéközvetítés a ob-ről.

A második alkalommal a harmad utolsó pillanatában jött tűzbe a publikum, amikor Bastiansen szabálytalansága után kisebb csetepaté alakult ki a vendégkispad előtt.
Nem sokat változott a játék képe a második felvonás elején sem, a Jasko-csapat darált becsülettel, ám a befejezésekbe sorra hiba csúszott. És néha a védekezésbe is. A 25. percben Ryman lövése jött ki Budairól, és az arra járó Hansen megduplázta a különbséget. Sőt Marthinsen alig fél perc múlva ismét beköszönhetett volna, ám a Volán kapusa ezúttal a helyén volt. Csakúgy, mint túloldali kollégája, Wiberg, aki remek estét fogott ki, lehetetlen volt neki gólt lőni – pedig a mieink ekkor már tüzeltek rendesen, ám különösebb eredmény nélkül.
A norvégok viszont nem voltak beoltva góllövés ellen, elképesztő lövészápor zúdult Budai kapujára, s bár a fehérvári hálóőr többször is bravúrosan avatkozott közbe, 11 perccel a vége előtt ő is tehetetlen volt Dahlström közeli bombájával szemben. Sőt tíz másodperccel a végő dudaszó előtt tovább hízhatott volna az északiak előnye, hiszen Palkovics – előnyből – összehozott egy büntetőt számukra, ám szerencsére Budai megfogta Nygard próbálkozását.

Mestermérleg
Jan Jasko: – Annak ellenére, hogy vereséget szenvedtünk, ez a felkészülési mérkőzés megfelelt annak, amit vártam. Az egyértelmű, hogy a két sérült játékos hiánya megmutatkozott, különösen a helyzetkihasználásban. Ellenfelünk annyival volt jobb, hogy a helyzeteit értékesítette. Két hetünk van még hátra a vébéig, akkorra kell megfelelő formába lendülnie a csapatnak. Remélem, így lesz, Ocskay és Ladányi is rövidesen csatasorba állhat, és velük kiegészülve eredményesebbek leszünk.
Roy Johansen: – Egész jó mérkőzést sikerült játszanunk a lelkes magyarokkal. A játékunkkal elégedett vagyok, főleg a védekezésünk volt dicsérhető. Annak ellenére, hogy három gólt értünk el, a támadójátékunkon van még mit javítanunk.