Eriksson szenvedélyes!

Apropó, Eriksson: a szigetországi sajtó nem tett lakatot a szájára a szombati, a látványos örömfocitól elég messze álló liechtensteini győzelem (2–0) után, s a kritikusok nemcsak a vérszegény produkciót vetették a svéd szakember szemére, hanem azt is, hogy nem látszik rajta a "szenvedély”. A csapatkapitánynak, David Beckhamnek kellett megvédenie edzőjét: "Ez a vád mérhetetlenül igazságtalan. Talán nem úgy viselkedik a kispadon, mint a legtöbb tréner, de ettől még nagyon elszánt, és mindennél jobban akarja a válogatott sikerét” – bizonygatta Becks.
"Biztos vagyok benne, hogy jól fogunk játszani, és óriási küzdelemre késztetjük az ellenfelet” – mondta maga Eriksson, bár azt nyilván ő is tudja, hogy ez önmagában kevés lenne. Amennyiben tanítványai nem nyernek, akkor megmarad a lépéshátrányuk a legnagyobb riválissal szemben, azaz bizonyára a sorozat hajrájában, Isztambulban kell megszerezniük a pótselejtező elkerüléséhez szükséges három pontot. Lehetetlen küldetés…
A "háromoroszlánosok” csatársorát sejthetően ismét Michael Owen és Emile Heskey alkotja majd, akik a Liechtenstein elleni első gólt összehozták. Owen előzetesen arról beszélt, hogy őt nem zavarja a felfokozott várakozás: "Élvezem a szerepemet. Ha rengeteg ember bízik valakiben, és elvárja tőle a jó teljesítményt, az ember vagy összeomlik a nyomás alatt vagy profitál belőle. Úgy érzem, én képes vagyok az utóbbira” – fejtegette a Liverpool támadója magabiztosan.

Senol Günes, a törökök szövetségi kapitánya kedd estig nem jelölte ki a kezdőcsapatot, noha sérülések nem nehezítik a feladatát. Hakan Ünsal az egyetlen, akinek kérdéses a játéka, őt az orvosok kezelésbe vették. Günes viszont, úgy hírlik, telefonon felhívta Hakan Sükürt, és elmondta neki, meghívja őt a válogatottba, ám számolnia kell azzal, hogy esetleg kispados lehet, semmi garancia sincs arra, hogy a kezdőcsapatba kerül. "Minden riválisunkat tiszteljük, és ezt úgy is kell érteni, hogy egyáltalán nem tekintjük ellenségnek az angolokat. Biztos vagyok benne, hogy a fair play szellemében zajlik majd a mérkőzés. Győzelem esetén egy lépés előnyt szerezhetünk, de bármi is lesz az eredmény, a csoportban a verseny valószínűleg az utolsó fordulóig tart” – hangoztatta a vb-bronzérmes gárda mestere a sajtótájékoztatón.
A jelek szerint Törökországban nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a mérkőzésnek, mint egy átlagos sporteseménynek. A szövetség magánrepülőt bérelt, amelyen kilencvenhárom vendéget visznek ki Angliába, köztük országgyűlési képviselőket, minisztereket, Ankara és Isztambul rendőrfőkapitányát, színészeket, üzletembereket. Győzelem esetén a játékosok fejenként 40 ezer dollárral (tízmillió forint) gazdagodnak.
A törökök nyolc meccset játszottak eddig az angolokkal, és bár pontot már szereztek (0–0 Izmirben, Eb-selejtezőn, 1987 áprilisában), gólt még nem sikerült rúgniuk – viszont összesen 29-et kaptak. Ezzel összefüggésben a Reuters hírügynökség idéz egy Fatih Kihtir nevű 28 éves embert, aki kijelentette, "mi, törökök abban a reményben neveljük fel gyermekeinket, hogy egyszer a válogatottnak sikerül majd gólt lőnie Anglia ellen. Ez legalább olyan fontos, mint az esetleges győzelem”. Egészen elképesztő hírek is lábra kaptak, egyesek például azt terjesztik, hogy az angolok azért vitték Sunderlandbe a meccset, mert az ottani huligánok híres verekedők, és remélhetőleg ellátják majd a vendégszurkolók baját. Ez azért kényesebb téma, mint bármely egyéb abszurd pletyka, mert mióta néhány éve, a Galatasaray–Leeds UEFA-kupa-meccs előtt megkéseltek két angol drukkert, a két fél párharcai mindig aggodalomra adnak okot. Most is rendkívüli biztonsági készültségre lehet számítani – a háborús helyzet miatt meg pláne –, mivel a mérkőzést valószínűleg ötezer török vendégmunkás is megtekinti.
A Szlovákia–Liechtenstein mérkőzést Nagyszombatban játsszák, az UEFA büntetése miatt üres lelátók előtt. E tényt kommentálva Ladislav Jurkemík szövetségi kapitány a következő meghökkentő nyilatkozatot tette: "Ismerve a szlovák szurkolók mentalitását, nem is baj. Sok ember amúgy sem jönne ki a lichtensteiniek ellen, buzdítást sem nagyon lehetne várni tőlük, ha nem menne a játék, inkább kifütyülnék a csapatot. Zárt kapuk mellett nyugodtabban játszhatnak a fiúk. Sajnos, ez a helyzet a szlovák labdarúgásban...”