Új célok, új egyesület?

Ám nemcsak a derék pingpongosok küzdenek létükért, a tornászok is tele kérdésekkel és kétségekkel állnak neki a mindennapi munkának, s rettegve "várják” a napot, amikor postázzák felmondólevelüket.
Két női válogatott versenyzőjük, Reubl Tünde és Kakukk Krisztina is lesz, ami lesz alapon készül, s bár jól tudják, hogy helyzetük cseppet sem rózsás, bíznak edzőjük, Osztie Géza szavában.
– Addig jó, amíg van termünk, ahová lemehetünk gyakorolni. Igazából akkor fogunk elgondolkodni a jövőnkön, ha kint lesz a zárva tábla az ajtón – mondta Reubl Tünde. – Géza bácsi biztat minket, ne aggódjunk, és koncentráljunk a munkára, hiszen az idén nagyon fontos feladat vár ránk, fel kell készülnünk az olimpiai kvalifikációs világbajnokságra.
– Ha jól hallottam, ön nem a legjobb pozícióból indult.
– Igen, az év elején volt egy bokaszalag-szakadásom, és csak februárban tudtam ismét elkezdeni az edzéseket. Nem vagyok túl szerencsés, gyakorlatilag már két éve nem versenyeztem már, mert mindig közbejött valami sérülés. Tavaly a debreceni szerenkénti világbajnokság előtt a hátam sérült meg.
– Lelkileg hogyan bírja a megpróbáltatásokat?
– Jól, hiszen van célom. Húszesztendős vagyok, talán egy-két jó évem lehet még a tornában, és az anaheimi világbajnokságon való részvétel lehetősége erőt ad a folytatáshoz.
– Milyen szereken készül?
– Egyelőre felemás korláton és ugrásban. Előbbiben egy 9.8-as kiinduló pontszámú gyakorlatot állítottunk össze, de szeretném, ha a világbajnokságra már tíz pontból indulna a gyakorlatom. Utóbbi szeren nem vagyok annyira erős, de remélem, ezen is javítok majd. Jövő héten lesz az első ellenőrzőversenyünk a Tornacsarnokban, azt követően már okosabbak leszünk, vagyis megtudom, nagyjából mire számíthatok az idén.
– A Magyar Postára számít?
– Azt hiszem, az egyesület összes versenyzője bízik benne, hogy megoldódik ez az áldatlan állapot. Ha pedig mennünk kell, nagyon remélem, hogy a szövetség nem hagy elkallódni minket.

Meddig lógnak a szeren?
– Nemcsak az asztaliteniszezők vagy a tornászok helyzete kétségbeejtő, hanem gyakorlatilag az egész egyesületé – mondta Rostás Gábor, a Postás Sportegyesület elnöke. – Az alapító, vagyis a Magyar Posta radikálisan csökkentette az egész egyesület támogatását, így azt sem tudom megmondani, körülbelül meddig létezhetünk még.
– Az pozitív, hogy a tornatermet még használhatják a tornászok.
– Igen, mivel az saját terem, térítésmentesen rendelkezésükre áll. Sőt, az edzők is kapnak fizetést, de hogy ez így lesz-e egész évben…
– Ha lépni kell, mely szakosztályokat szüntetik meg?
– Erre nem tudok válaszolni. A Posta főként a dolgozói és szabadidősportot támogatja, az élsport már egyáltalán nem szívügye. Most csak annyit tudok mondani, hogy minden szakosztály minden egyes versenyzője a levegőben lóg.
– Egyetlen szponzor sem áll az egyesület mellé?
– Ha az ETTU-kupa-győztes asztalitenisz-csapat nem eladható számukra, milyen szponzorokban reménykedjünk?