Síugrás: Karnyújtásnyira a triplázás

Hiba volt temetni Malyszt, az egyszer szent. A lengyelek világklasszisa egészen a Val di Fiemme-i északisí-világbajnokságig egyetlen viadalt sem nyert a Világkupa-idényben, és "csak” azért tudott versenyben maradni a triplázásért (az előző két Vk-sorozatban is ő végzett az élen), mert kiegyensúlyozott teljesítményre volt képes, ami legjobb esetben is a dobogó valamelyik szélső fokát jelentette számára.
Egészen a vb-ig, ahol mind a két egyéni versenyt megnyerte, így két arannyal gazdagodott – no meg rengeteg önbizalommal. Tudniillik a világbajnokság óta képtelenség legyőzni, nemhogy az első helyet nem engedi ki a kezéből, de még az első sorozatokban is lehetetlen fölülmúlni őt, miként azt Lahtiban is bebizonyította. Mert hiába ugrott a pénteki, illetve a szombati viadalokon pazarul, élete talán legjobbját nyújtva Hautamäki, Malysz valamenynyiszer maga mögé utasította a finn versenyzőt és vele együtt az egész mezőnyt. A zsinórban a harmadik Vk-futamát megnyerő lengyel ezzel megerősítette vezető helyét az összetett pontversenyben, és az utóbbi hetekben látottak alapján szinte elképzelhetetlen, hogy bárki is detronizálná őt a jövő hét végén esedékes planicai Világkupa-döntőn, főleg, hogy a vetélytársak szép lassan leeresztettek az idény végére. Hannawald úgy, ahogy tartja vele a lépést – bár szombaton csak a 10. hely jutott neki Lahtiban, így Uhrmann és Schmitt mögött csak a harmadik legjobb német lett… –, a potenciális ellenfelek közül Widhölzl és Ahonen egyre mélyebb válságba kerül: Ahonen a 19. helyen végzett szombaton, Widhölzl pedig lemaradt a második sorozatról.