Öt lépésre a csúcstól

Lassan itt az ideje, hogy a Bayern München fölényét látva, picit előre tekintsünk a Bundesligában! Még kilenc forduló van hátra a pontvadászatból, és ha a továbbiakban a listavezető és a címvédő Borussia Dortmund is rendre megnyeri a meccseit, akkor már az április 26-án és 27-én sorra kerülő, 30. játéknapot követően bajnokot avatnak Németországban (másként fogalmazva: ha a Bayern ötöt megnyer a hátralévő kilenc meccséből, visszaszerzi a tavaly elveszített salátástálat). Persze, a feltételezés picit talán óvatos, elsősorban nem a 13 pontos előnnyel száguldó Bayern miatt – a gárda szombaton úgy nyert simán, hogy soraiból Ballack, Scholl, Szalihamidzsics és Tarnat, azaz egy komplett középpályássor hiányzott –, hanem az üldöző, az idén többször váratlanul megbotló BVB miatt. Igaz, a sárga-feketék ezúttal legalább győztek a Hannover ellen, még ha nem is világklasszis teljesítménnyel. Az elöl állók közül még a Hamburg tudta besöpörni a három pontot, miközben a Werder Bremen és a Schalke (utóbbi éppen a HSV-tól) kikapott, így ha a Hertha vasárnap nyer Nürnbergben, az UEFA-kupa-indulási jogot érő ötödik helyre lép fel a tabellán.
Lassan demoralizáló, ahogyan a Bayern München bánik a riválisaival a Bundesligában. Az ősz óta már csak a hazai porondra összpontosító gárda (emlékezhetünk rá, hogy milyen kínos körülmények között, nyeretlenül búcsúzott el a Bajnokok Ligájától) most Bochumban tartott kiselőadást a futballból, méghozzá tartalékos felállásban. A csapat gépezete a fentebb említett nevek nélkül is jól működött, amit jelez a 4–1-es diadal. Pizarro fejjel szerzett vezetést a látogatóknak, majd Van Duijnhoven öngóljával (az idegenben továbbra is eredménytelen Elber fejesét követően a labda a kapus hátáról pattant a hálóba) már az első félidőben eldőlt minden.
A fordulás után hosszú ideig a Kahn, Sagnol, Niko Kovac trióról szólt a történet, amiből az is következhetne, hogy a Bochum erőteljesen szorongatott, ám ezúttal másról volt szó. Kahn számára újabb Bundesliga-rekord volt a cél, és minekutána a 77. percig megúszta kapott gól nélkül, fel is ért az örökrangsor tetejére: akkor 536 perce volt érintetlen a hálója (végül 549 percnél horgonyzott le), amivel hátrább szorította Rüdiger Vollbornt, a Leverkusen hajdani egyesét. Niko Kovac és Sagnol pedig az ellenfél kapuja előtt jeleskedett, mindketten góllal járultak hozzá a müncheni fesztiválhoz. A 90. percben szabadrúgásból szerzett Christiansen-gól legfeljebb szépségtapasz volt.
A Bayernnél többet szenvedett a Borussia Dortmund, amely ellen az első negyedóra végén tizenegyeshez jutott a Hannover. Az újoncnál több biztos lábú ítéletvégrehajtó is van, a labda mögé mégis Popescu állt oda – a román légiós még a kaput sem találta el. Ha szárnyakat nem is kapott ettől a BVB, legalább elkezdett darálni, aminek Frings lövését követően számszerűsíthető eredménye is lett. A második félidőben aztán Sammer remek érzékkel cserélt, és a beküldött két fiatal, Odonkor, valamint Leandro egy kontra végén eldöntötte a három pont sorsát.
Hamburgban is főszerephez jutott egy cserejátékos, a hazaiakat erősítő Takahara Naohiro. A HSV és a Schalke a 86. percig 1–1-re állt (igaz, akkor Poulsen, illetve Matellán kiállítása miatt a látogatók már csak kilenc emberrel küzdöttek), amikor jött 2002 legjobb japán futballistája, és előbb fejjel előnyhöz juttatta a kikötővárosiakat, majd Romeónak adott egy gólpasszt. Az argentin csatár a félpálya közeléből talált a kapuba, amely Rost kalandozó hajlama miatt (a hálóőr egy szabadrúgásnál előrement fejelni, de nem ért időben vissza) üresen tátongott.
A Hamburg ezzel a sikerével nem csupán a Schalkéval, hanem a Werder Bremennel szemben is lépéselőnybe került a nemzetközi kupaszereplésért zajló csatában. Hiába volt sokaknak az az érzése, hogy a zöld-fehérek egy hete, a Bochum ellen lendületet vettek, ebből semmit sem lehetett érezni Rostockban. A Schaaf-gárda enerváltan futbalozott, Borel kapus megint előhúzott a tarsolyából egy kapitális bakit – "benézte” Hirsch szabadrúgását –, Micoud és Lisztes Krisztián piros lapot kapott, nem is lehetett más a végeredmény, mint vereség.
"Nem igaz, megint kikaptunk! – mondta Lisztes Krisztián. – Sajnos, rosszul futballoztunk, de még így is több helyzetünk volt, mint az ellenfelünknek, de a két kiállítás megpecsételte a sorsunkat. Egy labdavesztés után beálltam a rostocki játékos elé, vállal feltartottam, ez tipikusan sárga lapos taktikai fault volt, erre egyből pirosat kaptam. Akkor már hátrányban voltunk, egy oldalszabadrúgást a kapu elé csavartak, nem ért a labdához senki, az mégis a hálóban kötött ki. De még csak nem is a sarokban… Amúgy a pletykákról az a véleményem, nem hiszem, hogy edzőt cserélne a vezetőség. Az ősszel sikeres három-öt-kettes hadrend után áttértünk a négyvédős játékra, de egyszerűen nem találjuk az összhangot. A széleken veszélytelenek vagyunk, alig van helyzetünk, nem is tudom, hogyan estünk össze ennyire. Ráadásul nemsokára két idegenbeli meccsünk lesz a Bayern és a Dortmund otthonában, egyik meccsen sem mi leszünk a favoritok. Azt azért remélem, ki nem esünk…”
A Hansa némi levegőhöz jutott a kiesés elleni harcban, akárcsak az Arminia Bielefeld és a Kaiserslautern. Ráadásul utóbbi két csapat közvetlen vetélytársat, a Mönchengladbachot, illetve az Energie Cottbust, fosztott meg értékes pont(ok)tól. A 2003-ban először nyerő Bielefeld többek között Momo Diabang triplájával ütötte ki 4–1-re a "csikókat”, míg az idegenben először nyerő "vörös ördögök” támadóik, Klose, Hrisztov és Lokvenc egy-egy találatával gyűrték le az eltiltott Lőw Zsolt nélkül felálló Cottbust. A Schneider révén büntetőt is hibázó Leverkusen viszont lépést tévesztett, miután odahaza csak 1–1-et játszott a Wolfsburggal.