A zuglóiak bravúrja Gödöllőn

Lovas Petra úgy "meg volt verve” az első szettben, hogy a hazai szurkolók között egyetlen ember nem volt, aki egy lyukas fillért is adott volna ezért a győzelemért. Mindezt megerősítette az a tény, amiről még a meccs előtt beszélt a nézőtéren szurkoló Tóth Krisztina: "Schreiner-Yunli nagyon jó, vezeti a német ranglistát, és a Bundesligában csak egy meccset veszített, azt is egy másik kínaitól” – magyarázta a négyszeres Európa-bajnoknő, s mivel ő Németországban, a TV Busenbachnál légióskodik, ennél megbízhatóbb forrásból nem is jöhetett volna az információ. És ezek után jött az a bizonyos első szett, ami tökéletesen alátámasztotta Tóth szavait.
Márpedig, ha ez a meccs elment volna…
Szóval akkor teljességgel hiábavaló volt minden erőlködés. Pedig nagyon jól alakultak eddig a dolgok: azok után, hogy a langweidi első összecsapáson a németek 3:0-ra nyertek, a gödöllői visszavágó első meccsén Nemes Bátorfit, Badescu pedig Steffet verte egyaránt három szettben, azaz pokolian közel került a bravúr. Ez a két összecsapás egyébként árnyaltan fogalmazva is tele volt kuriózummal, elég csak arra gondolni, hogy egy magyar és egy német együttes kupadöntőjén előbb a magyar csapat német légiósa (Nemes Olga) játszott a német csapat magyar sztárjátékosa (Bátorfi Csilla) ellen – na, akkor most kinek is szurkoljon az ember…? –, majd pedig, hogy még cifrább legyen a helyzet két román válogatott asztaliteniszező (Oti-lia Badescu és Mihaela Steff) csatázott egymással. S, hogy mennyire tökéletesen sikerült a zuglóiak formaidőzítése, azt jelzi, hogy ez a két, a papírforma alapján rendkívül kiélezett meccs egyaránt 3:0-s hazai sikert hozott, márpedig ennek egészen minimális volt az esélye.
És ekkor jött Lovas a Kínából honosított, de már jó ideje német állampolgár Schreiner-Yunli ellenében, s annak rendje és módja szerint el is veszítette az első szettet. Aztán a folytatásban már megcsillant valami abból a "csibészségből”, ami Lovast már korábban is jellemezte, s aminek köszönhetően szerzett már néhány meglepetést, például másfél éve legyőzte az európai ranglistán második Steffet is. Egyenlített, de a harmadik játszma megint egyértelműen – talán még egyértelműbben, mint az első – a kínai-németé volt. Sőt, a negyedikben 9:6-nál két pontnyira került a győzelemtől, ami egyben az FC Langweid kupasikerét jelentette volna. Ekkor Bárány Zsolt, a csapat edzője, mintegy utolsó dobásként időt kért, s mint utólag kiderült, ennél jobbat nem is tehetett volna: ettől a pillanattól kezdve fordult meg minden, Lovas egyre jobb, Schreiner-Yunli pedig egyre bizonytalanabb lett, s bár 10:9-es Lovas előnynél az első szettlabdát még hárította, 11:10 után már tehetetlen volt.
Jöhetett a mindent eldöntő ötödik játszma.
Igen, mindent: azé a csapaté a kupa, amelyik ezt a szettet hozza. A tét nagyságának megfelelően sokáig egyik fél sem tudott komolyabb előnyt szerezni. Így ment ez 6:6-ig. Aztán Lovas rátett még egy lapáttal, 7:6, 8;6, 9:6, 9:7, 10:7.
Meccslabda.
ETTU-kupa-labda.
A német hárított, 10:8. Még mindig maradt két lehetőség, de Lovas nem húzta tovább.
11:8 és ezzel 3:0!
Kupagyőztes a zuglói gárda.
Ehhez hasonló, elképesztő bravúrra kilenc évvel ezelőtt volt példa, amikor a Statisztika az idehaza 4:1-re elveszített női BEK-döntő után idegenben 4:0-ra legyőzte a, minő véletlen, ugyancsak német SpVg. Steinhagent, s hódította el ezzel a serleget. Akkor azt írtuk, hogy a csodát Statisztikának hívják. Most, csaknem egy évtizeddel később ezt egy másik magyar csapatra is írhatnánk, feltéve, ha ennek a mostani gárdának volna egy igazán "kiérdemelt” neve. Maradjunk inkább annyiban, hogy a csodát az Otilia Badescu, Éllő Vivien, Kertai Rita, Lovas Petra, Nemes Olga ötös fogatnak hívják.
A lényeg úgyis a szenzációs kupagyőzelem, ugye…?