Aranyközelben az Alba

Az újvárosiak azóta megóvták a 6–5-ös Alba-győzelemmel zárult összecsapást (az ügyet hétfőn tárgyalják majd a szövetségben), ami az ő álláspontjukat egyértelműen jelzi, miközben a fehérváriak szentül meg voltak győződve a saját igazukról, nevezetesen, hogy a bíró ítéletei semmit sem változtattak az összképen. Ezzel egyébként nincs is baj, elvégre mindenki a maga szemszögéből látja a történteket.
Ez természetes is.
Az viszont már korántsem az, hogy az egyik érintett klub egyik funkcionáriusa a sajtóhelyek mellett a "Jó napot uraim, csak az igazat, ne úgy, mint a Nemzeti Sport!” megjegyzéssel vonul el. Mert kérem, ha egy lapnak – amely ráadásul az említett meccset kívülállóként, azaz semleges szemmel látja – van véleménye, azt többféleképpen lehet fogadni. Például úgy, ahogy az említett sportvezető tette és persze lehet kulturáltan is…
Más kérdés – és ez is a tényekhez tartozik –, hogy a hírek szerint a csütörtöki derbi után a vendégek úgy hagyták ott a székesfehérvári stadion öltözőit, mintha valóban egy összecsapásról távoztak volna, vagyis nem csak egy kívülálló véleményét, de a jelek szerint a vereséget sem könnyű elviselni…
Azóta ráadásul már egy újabb hasonló traumán (pénteken odahaza kaptak ki 6–1-re) vannak túl a dunaferresek, vagyis a vasárnapi meccs tétje elsősorban az volt, hogy képesek lesznek-e egyáltalán szorossá tenni a bajnoki finálét, vagy pedig tovább folytatódik az Alba Volán, amúgy megérdemelt diadalmenete. Nos, az első harmadban történtek ez utóbbit támasztották alá, ugyanis a házigazdák gyakorlatilag végig a kezükben tartották az irányítást, míg a vendégeknek csak felvillanásaik voltak. Persze ehhez kellett az is, hogy az emberelőnyben lévő Volán nagyon hamar, már a 3. percben megszerezte a vezetést: Sille távoli, és nem igazán jó lövését kiejtette Halmosi, pechére éppen az ott tébláboló Ondrejcík elé, s a szlovák légiós közelről bepofozta a korongot a kapuba. A folytatásban Ladányiék ugyan próbálkoztak, de ezek a kísérletek igencsak erőtlenek voltak, meg aztán a Volán-védelem is magabiztosan állt a lábán. A játékrész vége aztán megint egyértelműen a Jasko-csapaté volt. A szlovén játékvezető Vast és Horváthot is kiszórta a vendégeknél, s ez a kettős hátrány túlságosan sok volt ahhoz, hogy ne használja ki az Alba: egy gyors csiki-csuki akció végén Fedor elé került a korong, s ő jobbról 3 méterről a fekvő Halmosi mellett-fölött a kapuba emelt.

Aztán a második harmad elején Kaszala szenzációs passzal hozta ziccerbe Kovácsot – ennek vélhetően Kapusta mester nem örült túlzottan, ugyanis a gólpasszt adó Kaszala dunaújvárosi, míg Kovács ugyebár székesfehérvári… –, s a szélső annak rendje és módja szerint kihasználta a lehetőséget. Három góllal vezettek tehát Palkovicsék, vagyis már-már eldőlni látszott minden, ám az Acélbikák alig több mint három perc alatt ismét nyílttá tették a derbit: a 27. percben egy végletekig kidolgozott akció végén Peterdi talált be Budai kapujába, nem sokkal később pedig Budai bizonytalankodása után Balaz csökkentette tovább a vendégcsapat hátrányát.
3–2.
A mérkőzés addigi képét látva valószínűleg senki sem gondolta, hogy a Dunaferrnek itt még lehet esélye. És mivel még ebben a játékrészben ismét kettőre nőtt az Alba előnye (a 39. percben Gröschl gyötörte be a korongot Halmosi ketrecébe), így a harmadik húsz perc előtt a hazaiak lehettek még mindig nyugodtabbak.
És talán túlzottan is nyugodtak voltak, hiszen a folytatásban Vargyasnak, a kék vonalról elengedett elemi erejű bombájára még egy pazar fehérvári támadás végén Kangyal válaszolni tudott, ám a befejező játékrész második fele már inkább a Dunaferré volt, ami a helyzetekben és a gólokban is megmutatkozott: a 49. percben Ladányi passza után Peterdi, az 55.-ben pedig Erdősi kiszolgálását követően Orsó talált be Budai hálójába, vagyis az első két perc után az utolsó ötben ismét egyenlő volt az állás.
Látszott, ebben a kiélezett szituációban egyik fél sem akart hibázni, így a csapatok elsősorban a biztonságot tartották szem előtt, ám ettől függetlenül mindkét oldalon akadtak lehetőségek: a hazaiaknál Palkovics, a vendégeknél pedig Borsos dönthette volna el a meccset, de mivel mindketten hibáztak, jöhetett a hosszabbítás.

Már, ha 9 másodpercet egyáltalán "hosszabbításnak” lehet nevezni…
Ugyanis éppen csak elkezdődött a játék, amikor Gröschl középen szenzációsan tette le a korongot Rusznyáknak, a szlovák center tökéletesen egyedül maradt Halmosi kapuja előtt, és egy ilyen rutinos, olimpiát is megjárt játékosnak ez a ziccer rutinfeladatnak számított.
6–5!
Egy simának indult meccs drámai végkifejlete után (a találkozó első fele egyértelműen a Voláné, a második pedig már inkább a Dunaferré volt) a döntő pillanatban jobban összpontosító, trónkövetelő Alba nagyon közel, egyetlen győzelemre került a bajnoki címtől, amit akár már kedden Dunaújvárosban be is gyűjthet.
És a végére még valami: egy feszült légkörű, eseményekben és gólokban gazdag összecsapáson Trilart, a szlovén játékvezetőt – egy bíró ennél nagyobb dicséretet nem nagyon kaphat – szinte észre sem lehetett venni a jégen.
Hja, kérem, így is lehet…

A négy győzelemig tartó bajnoki döntő állása:
3–0 az Alba Volán javára

Mestermérleg

Jan Jasko az Alba Volán vezetőedzője:
– Ôszintén szólva, ma nem játszottunk jól, de szerencsére a második sorunk kitett magáért. Ez döntött… Ezen az estén óriási nyomás nehezedett játékosaimra, ez jócskán megnehezítette a dolgunkat. Remélem, kedden eldől a bajnoki cím sorsa.

Dusan Kapusta a Dunaferr vezetőedzője:
– A döntő sorozat legjobb összecsapását produkálta a két csapat, a közönség igazán nem panaszkodhat, hiszen kitűnő mérkőzést láthatott. A hosszabbításban sajnos nem figyeltünk eléggé, s ez vereségünket eredményezte. Most kell igazán koncentrálnunk és megmutatnunk, hogy képesek vagyunk a döntőben is győzelmet szerezni.


A palánk mellől
Peterdi Imre: – Sajnos az elején kiengedtünk, és hamar három–nullra vezetett a Volán. Az utolsó harmadban sikerült kiegyenlítenünk, pedig többen hiányoztak a csapatból, és néhányan lázasan játszottak. A hajrában és a hosszabbításban azonban Fortuna elpártolt tőlünk.
Karol Rusznyák: –Jól kezdtünk, de három nulla után teljesítményünk visszaesett, nem koncentráltunk eléggé. Sok hibát követtünk el, és ezzel magunkra hoztuk az ellenfelet. Végül a szerencse azért mellénk állt, és az utolsó lehetőséget sikerült kihasználnunk. Még szerencse, hogy nem adódott újabb lehetőség az ellenfelünknek a talpraállásra.
Sándor Szilárd: – Elnézést kérek a múlt csütörtöki mérkőzés után tett nyilatkozatomért, mert azt többen félreértették. Ettől függetlenül gratulálok az Alba Volánnak. Ezúttal lázas betegen kellett pályára lépnem, és az első harmad után képtelen voltam tovább játszani.
Gröschl Tamás: –Izgalmasra sikeredett a mérkőzés, biztos vezetésünk tudatában visszaestünk, de azért hoztuk a kötelezőt. A mainál sokkal nagyobb fegyverténynek tartom pénteki dunaújvárosi győzelmünket.

Divízió–2-es ifjúsági világbajnokság,
B-csoport, Belgrád
Magyarország–Litvánia 11–4 (2–1, 2–2, 7–1)
A magyar gólütők: Keve 3, Major 2, Azari, Papp, Szajbert, Markó, Nyerges, Danó 1-1