Futballfesztivált tartott a Hertha az Olimpiai stadionban

Marcelinho lesgóljával indult a találkozó – ebben az idényben már a hetedik berlini gólt érvénytelenítették a bírók –, majd jöttek a szabályos találatok. Marcelinho büntetőjével folytatódott a fesztivál, majd a Dárdai Pál lövése után a kapufáról kipattanó labdát terelte a hálóba Preetz, hogy aztán Marcelinho egy droplövéssel lezárja az első félidőt. A második játékrész az igazságosság jegyében újabb három gólt hozott – ismételten egyoldalú elosztásban. Preetz fejjel, Luizao büntetőből volt eredményes, az "oroszlánok” vesszőfutását pedig Jentzsch öngólja tette teljessé.
"Szerintem még a hat nulla is megérdemelt volt, azt hiszem, ma minden kijött a csapatból, ami a közelmúltban benne maradt – mondta a lefújás után Király Gábor, a Hertha hálóőre. – Kapusként azonban kívánni sem lehet ennél rosszabb mérkőzést. Körülbelül tízszer kérdeztem meg, mennyi van még hátra a meccsből. A közönségnek és a fiúknak jó szórakozás volt, ebben biztos vagyok, nekem kevésbé, hiszen érdemben nem tudtam hozzájárulni a győzelemhez. Ha nulla nullánál megfogtam volna egy ziccert, vagy az elején kivédek egy tizenegyest, akkor jobban érezném magam. Talán egy lövés jött a kapum felé, az is a nyolcvanadik perc tájékán. Láttam, hogy fölé menne a labda, de azon gondolkoztam, hogy valamilyen látványos parádéval »besegítek«, végül azonban az egyszerűbb megoldás, a lehúzás mellett döntöttem. Olyan nagyot azért nem fordult a világ a csapattal, csak a szerencse most mellénk állt.”
Dárdai Pál sokkal vidámabban nyilatkozott: "Jó volt a hangulat, jó volt a csapat, vannak ilyen napok is. Egy hete, a Hamburg elleni vereség után még azt mondtam, ilyenkor rossz a foci, most meg az a véleményem, ezért gyönyörű ez a sportág. Nyertünk egy meccset, most megint mi vagyunk a királyok. Egész héten jól készültünk, nem volt nagy szöveg a találkozó előtt, érződött mindenkin, hogy csak a mérkőzésre összpontosít. Kimentünk a pályára, nekiugrottunk az ellenfélnek, úgy játszottunk, mint a néhány évvel ezelőtti Hertha. Hogy milyen volt a kapufám? Tisztességes pécsi rüsztös lövés volt, Jentzsch a kapufára tolta a labdát, utána Preetznek már nem volt nehéz dolga. Azért az sokat számít, hogy már csak a bajnokságra kell koncentrálnunk, éreztem, hogy fejben frissebb vagyok, majdnem mindenkit le tudtam szerelni, és az erőnlétemmel sem volt gond. A cserém is taktikai jellegű volt, Stevens edző nem akarta, hogy megkapjam az ötödik sárga lapomat, ezért inkább lehívott. A helyemre beküldött Schmidt mondta is, jó lenne, ha egy ideig még megőrizném a négy sárgámat…”