Viszonylag csendes készülődés, hogy aztán amikor a csapatok kijönnek a jégre, a hangzavartól megrepedjenek a székesfehérvári jégcsarnok falai. Bajnoki döntő.
És miként egyetlen kivételtől eltekintve az utóbbi öt esztendőben mindig, az Alba Volán és a Dunaferr néz farkasszemet. Utóbbi a címvédő, de talán az előbbi tűnik valamivel esélyesebbnek. Igaz, pontosan így volt ez tavaly is, aztán mégis az Acélbikák ünnepelhettek, vagyis a favorit jelzővel ezúttal kéretik csínján bánni. Amúgy tudják ezt mindkét oldalon, nem csoda, hogy a szakvezetők is óvatosabban nyilatkoznak. Jan Jasko és Dusan Kapusta is úgy véli, hogy nem lefutott a meccs, bármi lehet. Bármi? Mondjuk góllal kezdhetne a Dunaferr: a 24. másodpercben Ladányi viharzik el a bal oldalon, a szólót azonban megfogja Budai. Megkönnyebbülnek a hazai hívők, alig másfél perc elteltével már tombolnak: Majoross emel a bal sarokba. A gond csak az, hogy a gólpasszt adó Simonnak előtte leesett a fejvédője, s hiányos szerelésben pedig nemhogy gólpasszt nem adhat, de nem is játszhat. Gól nincs, kiállítás viszont van, emberhátrányban a Volán. Kapusta mester természetesen az első sorát küldi be a jégre, amely hihetetlenül szép figurát mutat be, s miközben a fehérvári játékosok is csak ámuldoznak, Ladányi álompasszát Balaz értékesíti. Csend, szinte teljes csend, csak néhány újvárosi szurkoló tombol. Aztán gyorsan felélednek a Volán-drukkerek, Árkovics játékvezető ugyanis elkezdi megtölteni a büntetőpadot, így Ocskayék mindent egybevéve vagy két percig vannak kettős emberelőnyben. Tüzelnek is, ahogy kell, de egyelőre csak vaktölténnyel, hol a védők tisztáznak, hol Halmosi véd. Nagy a nyomás az Acélbikák kapuján, de gól csak nem születik. Oda a létszámfölény, Ladányi el is enged egy bombát, de ennél többre nem futja a vendégek erejéből. Nyom az Alba, s a következő emberelőnyt már nem is packázza el: Tőkési bombája után a korong kijön Halmosiról, Palkovics menetrend szerint érkezik, és egyenlít.
Adok-kapokból természetesen nem volt hiány, bunyóban döntetlennel zártak a felek, a meccset viszont a Volán nyerte (Fotó: Danis Barna)
Szól a síp, zeng a dob. A csarnokban lévők többsége úgy érzi, helyreállt a világ rendje. A 14. percben aztán még inkább, hiszen Majoross most már érvényesen is betalál. A hazaiak öröme azonban nem tarthat sokáig, mert Fedor gyerekes módon eladja a saját harmadában a korongot, Erdősi köszöni szépen, és kilövi a bal felső sarkot. Teszi mindezt emberhátrányból. Nem unalmas a meccs, az egyszer biztos. Aztán a maga módján Halmosi is tesz róla, hogy legyen izgalom: Ocskay lövése után átcsúszik a pakk a lába között, lelassul, és megáll a gólvonalon. Az égiek ezúttal vele vannak, ám hogy Kapustától mit kap a szünetben, abba még belegondolni sem mer senki. Abba pedig végképp nem, hogy Jasko mit mormol magában, amikor a második harmad elején ismét a Dunaferr lő gólt: Erdősi átadása után Borsos lő, a korong pedig Budai lábai között becsurog a kapuba. A szituáció kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor az első harmadban Halmosinak megkegyelmeztek az égiek, ám úgy tűnik, odafenn Budait nem kedvelik annyira. Nem sokkal később Gröschl odakeveredik Halmosi kapujához, s ha már ott van, nekimegy a vendégek hálóőrének. Persze hogy azonnal ott terem Szélig, el is csattan néhány pofon, majd irány a büntetőpad. Árkovics úgy alakítja, hogy azért a Volán maradjon létszámfölényben (őszintén szólva ezen a meccsen nem éppen a csúcsformáját futja a játékvezető…), amit Sille egy kegyetlenül eltalált bal felső sarkos bombával ki is használ. Óriási iramot diktál a Volán, akad is néhány parádés támadás, a Dunaferr azonban tartja a lépést, így a befejezés rendre rosszul sül el. Nem úgy a másik oldalon: a 36. percben Sándor robog el a bal szélen, a legjobb ütemben centerezik, Erdősi pedig jön, lát és lő. Újra a vendégeknél az előny.
A mezôny legjobbja: Erdôsi Péter
A harmadik sor kulcsembere
Ritka az olyan, amikor a vesztes csapat adja a mezôny legjobbját, ám a bajnoki döntô elsô felvonása mégis ilyen volt. Az esélyek az Alba Volán mellett szóltak, ehhez képest a Dunaferr gyakorlatilag az utolsó pillanatig partiban volt a hazaiakkal. Ebben döntô szerepet játszott, hogy az Acélbikák harmadik sora alaposan megkavarta az állóvizet, az öt gólból hármat ez az ötös fogat szerzett. Közülük is talán Erdôsi Péter nyújtotta a legjobb teljesítményt, a két gólja önmagáért beszél, ráadásul a harmadik elôkészítésében is részt vett. Tette mindezt úgy, hogy közben a házigazdák egy csíkos ruhással szinte végig többen voltak a jégen…
Ez már sok a hazaiaknak, láthatóan megrogy a fehérvári gárda, amire tökéletesen ráérez a Dunaferr: a jól ismert Kapusta-recept alapján jönnek a gyors kontrák, s az egyik ilyen támadás végén az Acélbikák úgy eldugják a pakkot, hogy azt a fehér mezesek már csak a saját kapujukban látják viszont. Naná, hogy ismét az első sor trükközött: most éppen Peterdi és Balaz volt az előkészítő és Ladányi a gólszerző. Az utolsó húsz perc kezdetén tehát kettővel "megy” a Dunaferr, s a háromhoz sem sok hiányzik: Balaz kilép, kicselezi Budait, majd mellélő. Fogja a fejét, ezt ő sem érti. A szurkolók pedig azt, hogy miért nem megy az Albának. Mert, hogy nem megy igazán, az fix… Az iram mindenesetre hatalmas, egy pillanatig sem lehet unatkozni, s az akarással sincs baj egyik oldalon sem, a helyzetkihasználás azonban egyértelműen a pirosak malmára hajtja a vizet. A 47. percben aztán már képtelenség elhibázni azt a ziccert, ami Rusznyák előtt adódik, így a szlovák légiós közelről az üres kapuba lő.
A palánk mellôl
Ocskay Gábor: – Egy null ide, de ez már történelem. Sajnálhatja, aki nem látta ezt a hangulatában, iramában és színvonalában hatalmas küzdelmet. A tévé távollétével ettôl fosztotta meg a hoki híveit.
Kangyal Balázs: – Igazi döntô mérkôzés volt, már hangulatában is más volt mint a selejtezôkön. Egy csatát nyertünk, sok van még hátra, de remélem, a végén is mi örülhetünk.
Ladányi Balázs: – Szégyen, amit a bírók ezen a mérkôzésen műveltek, a mérkôzés nagy részében hat-nyolc emberrel szemben (játékvezetôk) kellett küzdenünk, ezért maradt el a sikerünk, ami szerintem megérdemelt lett volna.
Sándor Szilárd: – Ha az Alba Volán erre a gyôzelmére büszke, akkor nincs sportértéke a hokinak. Természetesen nincs vége, folytatjuk, de remélem, tisztább körülmények között.
Hihetetlenül jó meccs, az idény talán eddigi legjobb derbije. A Volán tovább pörög, a Volán nyerni akar. Még szép. Ondrejcik húz befelé a jobb oldalról, majd úgy nyolc méterről elemi erővel kilövi a jobb felső sarkot. Kapusta érzi a bajt, azonnal időt kér, hogy legalább valamelyest megtörje a Volán lendületét. Nem sikerül, de megint csak helyzetek vannak. Miként az 55. percben Fedor előtt, ám az emelését bizonytalanul ugyan, de megfogja Halmosi. A játékvezető sípol, megállítja a játékot, egy másodperccel később pedig becsúszik a korong a kapuba. A gólbíró jelez, mire Árkovics is: gól. Gól??? A fehérváriak örülnek, a dunaújvárosiak nem hisznek a szemüknek: ilyen van?Amint azt az eredményjelző mutatja, van. A befejező percek parázs hangulatban telnek, Szuna véres fejjel korcsolyázik le a jégről, mire a bíró előbb a közelben sem lévő Ladányit, majd némi győzködés után az igazi vétkest, Balazt állítja ki. Bravó… Ezzel gyakorlatilag el is dől a meccs, a hátralévő idő már szinte semmire sem elég. Az újvárosiak dühösen, kézfogás nélkül korcsolyáznak az öltözőbe, miközben az albások ünnepeltetik magukat. Miért is ne tennék, elvégre nyertek. Egy játékvezetővel mindenképpen jobbak voltak. Árkovics úr, ugye érzi, hogy ezt a meccset nagyon, de nagyon elvezette…
Mestermérleg
Jan Jasko, az Alba Volán vezetőedzője: Az első két harmadban rosszul, idegesen, sok hibával játszottunk. Szerencsére a legfontosabb pillanatokban helyre hoztuk hibáinkat. Dolgoznunk kell még azért, hogy ne csak húsz percre legyünk jók, hanem az egész mérkőzés folyamán. Főleg a védekezésünkön kell javítani.
Dusan Kapusta, a Dunaferr vezetőedzője: Nagyon nehéz pár perccel ilyen mérkőzés után higgadtan, megfontoltan nyilatkozni, szerintem nem volt rossz mérkőzés, hiszen gólokban gazdag volt. Az utolsó harmadban hibákat követtünk el, ennek ellenére én nem hivatkozom az egyéb körülményekre, gratulálok csapatomnak a kitűnő helytállásért.