És akkor jött Portillo

Méltó válasszal szolgált a Real: Ronaldo a zsenialitás felső régióit idéző passzal hozta abszolút ziccerbe Raúlt – három védő felett pörgette az éktárshoz a labdát –, ám a kapus itt is szenzációs ütemben érkezett, avagy Lehmann óriási bravúrral hárított, az ismétlés pedig egy becsúszó lábban akadt el.
Nemsokára megint a Borussia következett, Ewerthon bombájába kapott bele Casíllas jó érzékkel, a 23. percben viszont már ő sem segíthetett. Kehl némi dekázás után emelt a hátráló védők közül, a tizenhatos vonaláról kitörő Koller elé, akinek ekkora lábakkal két lépés volt az ötös sarka, onnan pedig telibe vágta a rövid sarkot.
Akárcsak hat napja Madridban, a kopasz óriás megint vezetéshez juttatta a német gárdát – a különbség az volt, hogy a szünetig nem egyenlített a címvédő. Volt rá lehetősége, ám Ronaldo tíz méterről Lehmann kezébe pakolt egy lecsorgó labdát fél fordulattal, majd egy Roby Carlos-beadásról maradt le fél méterrel, később pedig Wörnsszel taszigálták egymást addig, míg a német bekk estében eltalálta a brazil lábát a tizenhatoson belül, ami akár tizenegyest is érhetett volna, Poll azonban szimfonikus zenekarok dirigenseit idéző karlengetésekkel továbbot intett.

A fordulást követően Ronaldo kavart némi felfordulást, ám Lehmann sietve a tribünre rúgta a labdát a nagyobb bajt megelőzendő. Öt perc múlva megint a kapus nyerte a párharcot a brazil csatár ellenében: Ronaldo ezúttal a bal oldalon vágtatott ígéretesen, Lehmann azonban megint a végsőkig kivárt az eldőléssel, így lábbal odaért a lövésre. Felpörgette a tempót a Real, s a kulturált támadásszövésnek hála mind gyakrabban kerültek emberei labdástul a veszélyes zónába: egy ízben Raúl lőhetett tizenkét méterről, csakhogy Kehl időben a labda elé szánkázott.
Átellenben Frings sandán kanyargó bombáját ütötte ki Casíllas, a labda kisvártatva visszaérkezett a kapu elé, Ewerthon azonban picivel eltévesztette a hosszú sarkot. Ez afféle intermezzo volt a Real-rohamok közepette, amelyek következő eredménye egy 17 méteres szabadrúgás volt: Roby Carlos úgy ahogy volt, rábikázta, Lehmann csak annyit látott, hogy egy fehér valami megjelenik a mellkasa előtt, odakapott, így két dolgot ért el: nem kapott tüdőlövést, továbbá – ez a fontosabb – gólt sem. Elképesztő reflex volt – a következő hárítás ugyanakkor már afféle rutinmozdulatnak hatott, elvégre a Ronaldóval vívott párharcban korábban is a hazai hálóőr érezte jobban a ritmust, akárcsak ennél a helyzetnél. És a szombaton még a csapattársa inzultálása miatt kiállított kapus továbbra is fantasztikusan együtt élt a meccsel: a hajrá nyitányán "beforduló” Raúl elől is óriási érzékkel szedte fel a labdát. Később Ronaldo ötödik próbálkozásánál is remekül vetődött…
Aztán az óriási nyomás végül csak góllá érett: kissé érthetetlen volt, miképpen nyílhatott akkora tér a ráadáspercekben Zidane előtt a jobb szélen – mindazonáltal elég szabadon törhetett előre a mágus, aki bekanyarodott a tizenhatoson belülre, fantasztikus érzékkel keresztbe tette a labdát, és az érkező Portillo – aki a 90. percben állt be csereként – tizenöt méterről, kapásból a bal sarokba terelte a labdát. Lehmann nyújtózott, ám a mezőny legjobbja ezt a labdát nem érhette utol, avagy semmit sem tehetett most, hogy nem Ronaldo próbálkozott…