Szakállas fehérvári siker

A szakáll, az az oka mindennek…Alaphelyzetben is hasonló az arcvonásuk, de ez a szakállasdi még inkább azt teszi, hogy összekeveri őket az ember. Szóval a lényeg: nem Kovács Frank, mint ahogy a hétfői számunkban tévesen megjelent, hanem ifjabb Ocskay Gábor ütötte az Alba Volán második gólját a vasárnap esti derbin. Természetesen elnézést kértünk az érintettől, aki ekképpen kommentálta a hibát: "Még nem hívnak Franknak, de megeshet, hogy így fognak majd szólítani”–mosolygott a kiváló center. Édesapja, idősebb Ocskay Gábor szintén vidám hangulatban "védett meg”bennünket:"Hát, most mondjam azt, hogy néha én is összekeverem őket a jégen? A szakálluk színe is azonos, úgyhogy belefér ez a baki”.
Tisztázva a félreértést, térjünk is a lényegre! Térjünk, mert a fehérvári alakulat sporttörténelmet írt azzal, hogy megnyerte az Interligát. A Jesenice elleni, rendkívül taktikus játékkal kiharcolt 2–2-t követően a közlekedésiek örülhettek, lévén az ellenfél otthonából 4–2-es sikerrel térhettek haza, azaz összesítésben 6–4-gyel értek a csúcsra. Oda, ahol előttük az osztrák Klagenfurt és a szlovén Olimpija Ljubljana járt csak – utóbbi gárda amúgy a fináléban tavaly és az azt megelőző esztendőben egyaránt a Volánt utasította maga mögé.
"Nagy sikernek tartjuk ezt a győzelmet, hiszen nem egy meccsről, hanem egy komoly sorozatról volt szó. Az első négy helyen végzett csapatok csaknem azonos erőt képviselnek, ezért is óriási fegyvertény, hogy miénk a kupa. A bajnoki döntő előtt jót tett az önbizalmunknak az Interliga-elsőség, reméljük, a páratlan év ismét a mi szerencsénket hozza majd, azaz lesz még alkalmunk az ünneplésre”–így a kék-fehérek menedzselését végző, amúgy jó néhány játékoshoz hasonlóan, afféle kabalaként, szakállt növesztő idősebb Ocskay Gábor, aki utóbbi mondatában mi másra, mint az 1999-es és a 2001-es bajnoki aranyra, az újabb áhított diadalra utalt.
Úszott tehát a boldogságban az Alba jégpályája, a lelátókat dugig megtöltő szurkolók (akik varázslatos hangulatot teremtettek a csarnokban) éjszakába nyúlóan éltették a kedvenceket, Jan Jasko mestert, a játékosokat, akik táncoltak, buliztak a jégen. Amikor Kangyal Balázs csapatkapitány a kezébe vette a jól megérdemelt kupát, óriási hangrobbanás rázta meg az épületet, bizony, magával ragadó hangulatban teltek a 2003-as év nyolcadik hetének utolsó percei. A fesztiválhangulat egy sörözőben folytatódott, ahol hajnali négyig múlatta az időt a szurkolókkal, megannyi fiatal, csinos lánnyal kiegészülő társaság.
"Sok feszültség szabadult fel, az biztos. Régen nyertünk már valamit, éppen itt volt az ideje. A szakemberek azt mondták, nagyon szervezetten, taktikusan játszottunk, ami jó érzéssel tölti el az embert. Végig remekül védekeztünk, Budai Krisztián jól védett, a kezünkben tartottuk az irányítást. Úgy gondolom, módfelett értékes a győzelem, hiszen nemcsak egy, mint a bajnokságban, hanem jóval több rivális akadt a sorozatban”–magyarázta a meccset egy góllal, és remek játékkal záró ifjabb Ocskay, akinek a jobb lába a jelek szerint jól bírja a terhelést. "Remélem, kibírja a szezon végéig! Most éppen a térdkalácsom rakoncátlankodik, de nincs idő bármit is csinálni vele, előttünk a bajnoki finálé és a világbajnokság. Ám nincs mese, ha befejeződik az idény, mindenképpen műteni kell.”
Palkovics Krisztiánt szerencsére nem gyötrik ilyen problémák. Ennek is köszönhetően az Interliga gólkirályi és pontkirályi büszke címe is őt illette, hogy a rájátszásbéli gólkirályságról már ne is beszéljünk… A szlovén lapok szerint (is) csatárfenoménnak tartott fehérvári nagyságát a vasárnapi összecsapás mutatta a legjobban. Végig szorosan őrizték, egy ember csak az ő "nyakában lihegett”, mégis kulcsszerepet játszott az Alba győzelmében. Nem ütött gólt, nem nagyon volt rá lehetősége, ám a passzai…Zseniális átadásokkal villogott, ha rajta múlik, öt-hat gólt üt a csapata. Természetesen ő jegyzi az asszisztot az említett Ocskay-találat kapcsán is.
"Egy csatárnak a góllövés az első számú feladata, de a hokiban a passzok legalább olyan fontosak. Szorosan őriztek, látszott, készültek belőlünk, éppen ezért az is nagy boldogsággal tölt el, hogy az én átadásom után járt sikerrel Gábor. Vágytunk már a sikerre, úgy érzem, kezdünk minden értelemben összeállni. Nagyon remélem, hogy bebizonyítjuk majd a bajnoki fináléban: jobbak vagyunk, mint a Dunaferr!” –mondta a székesfehérvári 24-es, akit a jelek szerint nem zavart meg Ocskay Gábor szakálla sem. Hiába, nem véletlenül nevezik az ikertestvérének…