Szabad kezet kapott

Hát még ha az ember ilyen fiatal! A kölyökképű Saviola ugyanis pontosan olyan ifjú, amilyennek látszik. Húszéves sem volt, amikor Barcelonába szerződött, most még nem töltötte be a huszonkettőt, és ő vezényli a katalán klub kilábalását a legmélyebb válságából. Hősünket azonban nem csak tejfelesszájú volta teszi különlegessé a nemzetközi futball legmagasabb szintjén. Versenysúlya hatvan kilogramm – más adatok szerint hatvanegy –, s ha jól belegondolunk, alig találni ilyen könnyű futballistát az elitben (hirtelenében a brazil Juninho Paulista jut csak az eszünkbe). Képzeljük el, milyen érzés lehet neki mondjuk az arsenalos Sol Campbell ellen játszani, aki éppen másfélszer annyit nyom, mint ő. Nem is beszélve az általában szintén kilencven kiló körüli kapusokról, akik az ilyen filigrán támadókat szeretik határozottan "eltakarítani” az útjukból.
Fizikai adottságai alapján érthető, hogy Saviola még Argentínában megkapta a "Conejo”, azaz a Nyúl becenevet. A River Plate szurkolói azonnal beleszerettek a tinédzserkorú üstökösbe, amikor 1998-ban először játszott a felnőttcsapatban, s tüstént egyenlítő gólt szerzett a Gimnasia Jujuy ellen. Összesen 42-szer volt eredményes 83 bajnoki meccsen, a Libertadores-kupában pedig 29/9-es átlagot produkált. Amikor a Barca 2001 nyarán elvitte, már nemcsak hazájában, de az egész szubkontinensen az egyik legtehetségesebb játékosként tartották számon. Ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy csupán ígéretként tekintettek rá, utóvégre már 1999-ben, nagykorúsága elérésekor az a megtiszteltetés érte, hogy az uruguayi El País című lap Dél-Amerika legjobb futballistájának választotta.

Pedig ekkor még a közelében sem járt az argentin nagyválogatottnak. Később Marcelo Bielsa szövetségi kapitány beválogatta, de 2001-ben még az U20-as gárdában végezte a nagy kiugrás előtti ujjgyakorlatokat, de úgy, hogy az egész világ megtanulta a nevét. A hazai földön rendezett ifjúsági világbajnokságot az albicéleste fölényesen, százszázalékos teljesítménnyel megnyerte, Saviola meg – rekordot jelentő – tizenegy találattal gólkirály, továbbá a torna legjobbja lett.
E sikertől fogva nyílegyenes út vezetett addig, hogy manapság már a fölkerekség egyik leghíresebb egyesületével a Bajnokok Ligájában vitézkedik. No nem mintha az indulás túlzottan göröngyös lett volna: a "nyulacska” Buenos Aires Bajo Belgrano nevű kerületében, mondhatni, a Monumental-stadion árnyékában nőtt föl, így aztán tízesztendősen már a River-palánták között rúgta a labdát. Hamarosan bekerült a "milliomosok” futballakadémiájára, ahol nemritkán a két-három évvel idősebb társak között is megállta a helyét.
Akárcsak Spanyolországban. Első idénye során tizenhétszer rezegtette meg a hálót a Primera Divisiónban, nem véletlen, hogy a liga legjobb dél-amerikai idegenlégiósának választották meg. Ne higgyük azonban, hogy a siker elkápráztatta: "Természetesen sokkal többre számítottam. Nekem ugyan elég jó szezonom volt, de a csapatnak sajnos közel sem. Mindenesetre az a jó érzésem megvan, hogy minden tőlem telhetőt megtettem” – mondta egy ízben, arra célozva, hogy tavaly a Barcelona egyetlen trófeát sem nyert meg.
S az idén? Már csak a BL-re van reális esélye…