Alba Volán-bravúr Jesenicében

Merthogy Szlovénia legnagyobb vasgyárának (Acroni) kéményei elég határozottan merednek az ég felé, jócskán rontva az idilli látványt, rendesen köpik a füstöt az egyébként kristálytiszta alpesi levegőbe. Az Interliga döntőjének első mérkőzését amúgy nem hirdették Jesenicében öles plakátok, de azért a háromszoros szlovén bajnok otthonában, a négyezer férőhelyes Podmezakla-csarnokban így is összejött kétezer drukker.
A mérkőzés előestéjén a szlovénok jelezték, annyi játékosuk küszködik influenzával, hogy szeretnék elhalasztani a mérkőzést, a huzavona után mégis egymásnak estek a csapatok. Egyik oldalon a betegeskedő szlovénok, az első számú kapus Gaber Glavic (egyébként az Interliga alapszakaszának MVP-je) és a legjobb csatár, Tomas Razingar, a hazája bajnoksága góllövőlistájának vezetője nélkül felálló Jesenice, magyar részről viszont a sérüléséből felépült, teljes elánnal melegítő Ocskay Gábor – joggal bizakodtunk a mérkőzés kezdetekor.
Nem is kezdődhetett volna szebben az összecsapás! A második percben Ocskay lépett meg a bal szélen, középen óramű pontossággal érkezett az összeszokott csatárduó másik tagja, Palkovics, és máris 1–0 a Volán javára! Bár az első játékrész során volt még Palkovicsnak és Fedornak is óriási helyzete, a székesfehérváriak ereje a hátralévő időben három emberhátrány kivédekezésére forgácsolódott szét. Budai egy-két remekbe szabott védéssel őrizte a magyar szempontból kecsegtető eredményt, és feledtette a múltkori, Dunaferr elleni peches napját.

A második harmad egyértelműen a Jesenicéé volt, mintha másik csapattal korcsolyáztak volna ki a jégre a szünet után a hazaiak. Szűnni nem akaró rohamaiknak rendre Budai parancsolt megálljt: előbb Por szólóját védte, majd Balderman elemi erejű bombáját kapta le kesztyűjével. A hazai nyomás – és vele együtt a közönség hangja is – egyre nagyobb lett. A hangorkán mégis akkor hágott tetőfokára, amikor a szlovén publikum Ocskay kihagyott büntetőjét ünnepelte. A magyar csatár megcsinálta a cselt, elfektette Brulcot, de aztán mintha lecsorgott volna ütőjéről a korong, a lövés alig vánszorgott el a kapuig. A fölény a játékrész tizenötödik percében ért góllá, amikor fél tucat bravúros hárítás után Perlikar lövése már a kapuba pattant a magyar hálóőrről. És bár a második harmadot a Volán megúszta egy góllal, a mérkőzés képe alapján joggal tartottunk a folytatástól.
Sajnos a mérkőzés úgy folytatódott, ahogy a második szünet előtt abbamaradt: szlovén attakközönnel. Az első két percben négyszer hördült fel a közönség, sajnos egyszer sem magyar helyzet miatt. Amikor a harmadik percben Kranjc közelről be is vette a magyar ketrecet, "felrobbant” a csarnok, és a pillanatnyi erőviszonyok nem sok jót sejtettek a végkifejletet illetően, magyarán igencsak mély (és tartós) hullámvölgyben volt ez idő tájt Jan Jasko csapata. De korai volt ám temetni az albásokat! Két perccel később Gröschl csapott le a kapu mögüli kavarodásból eléje kerülő korongra, és be is suhintotta férfiasan. A gól után a magyar kapu másfél harmadnyi védekezés után felszabadult a nyomás alól, sőt közvetlenül egy buli után Palkovics lökete nyomán a Volán még a vezetést is visszavette. Csak ezután következett a hab a tortán: Majoross paszszolta háta mögé a korongot, érkezett Simon, aki a negyedik magyar góllal nyomatékosította a szlovén nyomás alóli felszabadulás és fordítás felettébb sikeres mivoltát.
A közönség pedig szép csendben elhallgatott. Csendben megjegyeznénk, joggal. A Volán ugyanis hatalmas lépést tett az Interliga-győzelem felé. Visszavágó vasárnap. Reméljük, ismét Alba-örömmel…

Mestermérleg
Roman Pristov: – Csapatunkból nagyon hiányoztak a legjobbak, nélkülük rosszul használtuk ki emberelőnyeinket, és harmadik számú kapusunk sem tudott jobban teljesíteni. Gratulálok az ellenfélnek, de ez még csak az első mérkőzés volt.
Jan Jasko: – Azt hiszem, megmutattuk, hogyan kell kupadöntőt játszani. Jól kezdtünk, aztán amikor túléltük a második harmadot, sikerült felülkerekednünk.