Az összes néző fütyült

Persze, jégkorongról van szó, és a jégkorong errefelé szent dolog: van például egy televíziós csatorna, amely gyakorlatilag egész nap a jégkoronggal foglalkozik, minden meccset a legrészletesebben kielemez, majd természetesen beharangozza az esti összecsapásokat. De az is hihetetlen, hogy miféle statisztikák készülnek. A Canadiens meccse előtt a sajtóközpontban például egy közel százoldalas kiadvánnyal várták az újságírókat, és ebben minden benne volt, amit a meccsről egyáltalán tudni érdemes, sőt az is, amit nem. Kis túlzással arról is írtak, hogy miről álmodtak a játékosok az éjszaka.Hiába no, ez a hoki őshazája.A jegyüzérek a fél nyolcas kezdés pillanatában aztán elégedetten dörzsölhették a tenyerüket, hiszen a Bell Centre 21273 ülőhelyéből 247-et leszámítva mind gazdára talált, és a 21026 eladott jegyből bizonyára ők is szépen kerestek, amiként a Montreal pénztárosa is, aki vélhetően boldogan számolgatta a bevételt: a jegyárak 36 és 160 kanadai dollár között mozogtak, vagyis százdolláros átlagárral számolva 2100000 dollár volt az esti bevétel, ami forintban mintegy 325 milliót jelent…És a legszebb az egészben az, hogy ezért a pénzért pokolian gyenge játékot nyújtott cserébe a Canadiens.A meccs előtt a csarnok folyosóján lévő számtalan ajándékbolt – mert ugyebár nem lehet elég dologból pénzt csinálni –egyikének eladója még arról beszélt, hogy biztosan nyer a "Habs” (errefelé így hívják a Canadienst), és hogy Koivunál nincs jobb hokis szerte Kanadában, ám alig három óra múlva vélhetően ő is egészen más színben látta a világot. Pedig minden adva volt a Montreal sikeréhez: az amúgy sem rossz hangulatot fokozandó, még a kezdés előtt köszöntötték Scotty Bowmant, a csapat történetének legsikeresebb szakvezetőjét, aki 2141 mérkőzésből 1248-at megnyert a Montreallal, és 1991-es távozásáig ötször hódította el a Stanley-kupát. De ez is kevés volt. A hazaiak igencsak lagymatagon játszva, naggyá téve Roberto Luongót, a Florida kapusát (24 lövésből 24-et védett), olyan simán kaptak ki 3–0-ra, hogy a helyiek még azt sem mondhatták, balszerencséjük volt. Ehelyett inkább kritikát gyakoroltak, mégpedig nem mindennapit: a harmadik gól előtt óriásit hibázó Rivetet a harmadik játékrészben minden egyes korongérintésénél kifütyülték.Hát igen, a száz-százötven dolláros jegyárba ez is belefér.A másik oldal pedig igazán elégedetten vehette tudomásul, hogy a floridai nyárból az északi hidegbe tett kirándulásuk második állomásán (az elsőn, Washingtonban 2–1-re veszített a Panthers) legalább sikerrel járt, elsősorban a két-két pontot szerző finn Jokinennek (1+1) és az orosz Kozlovnak (1+1) köszönhetően. Az európai légiósokon kívül Toms is eredményes volt, tovább rontva ezzel a kedden eléggé visszafogottan védő Theodore eddigi 90.7%-os mutatóját.Szóval, nagy pofont kapott a Montreal, de nem is Kanadában lennénk, ha a Canadiens-hívők nem lépnének gyorsan tovább a kellemetlen vereségen: a show folytatódik, igazi derbivel, hiszen szombaton a Toronto jön Montrealba, és két kanadai őscsapat összecsapása errefelé kisebbfajta háborúval ér fel…Nézzük, mi történt még kedden! Ha esetleg az lett volna a vancouveriek célja, hogy az erejüket fitogtassák, remekül sikerült a tervük, annál jobb módszert ugyanis aligha találni erre, mint hogy a saját otthonában verjék meg a címvédő Detroitot. A bajnok 3–0-ra vezetett, innen tudott fordítani a Canucks. "Én mindenesetre már a döntetlenről is lemondtam, kész szerencse, hogy a srácok nem” – közölte utóbb Marc Crawford, a vancouveriek mestere.Mint említettük, a Red Wings 3–0-s előnyt épített fel, amelyet a 45. percig meg is tartott, ám ekkor fordult a kocka. Miután Crawford az elmúlt játékhét legjobbjának megválasztott, ezúttal azonban haloványan teljesítő Cloutier-t leparancsolta a jégről, és a helyére Skudrát küldte be a kapuba, Linden "átlőtte” Joseph védőfalát, hat perccel később Klatt pedig 2–3-ra alakította az eredményt. Egy perc sem volt hátra a rendes játékidőből, Skudra helyett már mezőnyjátékost vetett be a Canucks, amikor elérkezett Näslund ideje: a svéd hokióriás 24.3 másodperccel a dudaszó előtt egyenlített, igaz, ehhez az is kellett, hogy a korong az amúgy is agyonkritizált Van Massenhoven sporttárs korijáról flippergolyóként pattanjon vissza Näslund elé. A hosszabbításban Malik demoralizálta a detroitiakat, kialakítva a 3–4-es végeredményt, avagy a Canucks tízesre hizlalta veretlenségi sorozatát.Hosszabbításban győzött a roskadozó Pittsburgh is, így hosszú idő után ismét két, egymást követő meccset tudott megnyerni. A főhős szerepét ki más is játszhatta volna, mint Lemieux, aki a találkozó elején adott egy gólpasszt, a ráadásban pedig eldöntötte a két pont sorsát. A legyőzött Edmonton legutóbb tíz éve triumfált a Penguins jegén, akkor, amikor az Oilers edzője, MacTavish még játékosként segítette a kanadaiakat.Tv: Dallas– Calgary, Sport1, csütörtök, 21.15 (felvételről) NHL, alapszakasz, 127. játéknap
Philadelphia Flyers–New Jersey Devils 2–2
Philadelphia Flyers–New Jersey Devils 2–2 (1–1, 1–0, 0–1, 0–0). Gólszerző: K. Primeau (12.), Brashear (27.), ill. Madden (8.), Friesen (56.). Kapusok: Cechmánek 34 védés/36 lövés, ill. Brodeur 24/26
Pittsburgh Penguins–Edmonton Oilers 4–3 (1–1, 2–1, 0–1, 1–0) – hosszabbítás után. G: Samuelsson (18. – emberelőny), Surovy (24.), Nieminen (29.), M. Lemieux (62. – ee.), ill. Cleary (2.), Marchant (28. – ee.), Carter (58. – ee.). K: Hedberg 33/36, ill. T. Salo 18/22
Montreal Canadiens–Florida Panthers 0–3 (0–0, 0–3, 0–0). G: Toms (23.), Jokinen (34.), Vi. Kozlov (36. – ee.). K: Theodore 27/30, ill. Luongo 24/24
Toronto Maple Leafs–Carolina Hurricanes 4–3 (2–2, 0–1, 2–0). G: Höglund (2.), Mogilnij (18.), Fitzgerald (41.), Tucker (53.), ill. Adams (1.), Bayda (3.), Vasicek (32. – ee.). K: Belfour 21/24, ill. Weekes 43/47
Detroit Red Wings–Vancouver Canucks 3–4 (0–0, 2–0, 1–3, 0–1) – h. u. G: Fjodorov (25. – ee.), Zetterberg (26.), L. Robitaille (43.), ill. Linden (45.), Klatt (51. – ee.), Näslund (60.), Malik (64.). K: Joseph 33/37, ill. Cloutier 23/26, 43:35-től Skudra 4/4
Phoenix Coyotes–Columbus Blue Jackets 5–2 (3–1, 1–1, 1–0). G: May (8.), Amonte (15., 19. – az első ee.), Nagy (38.), M. Johnson (54.), ill. Vyborny (20. – ee.), Sillinger (23. – ee.). K: B. Boucher 14/16, ill. Denis 30/35