Megfordult a leedsi széljárás

A Crystal Palace–Leeds összecsapás érdekes előzménye volt, hogy az ausztrál szövetség illetékesei azt nyilatkozták, Terry Venables "amorális eszközökkel” próbálta elérni, hogy Harry Kewell ne lépjen pályára a "kenguruk” Anglia elleni, múlt heti barátságos találkozóján. A dolog pikantériája, hogy a leedsiek szakvezetője néhány éve még az ausztrálok kapitánya volt, ez azonban nem akadályozta meg a szövetség vezetőjét, Remo Nogarottót abban, hogy Venables állítólagos arroganciáját és nyomásgyakorlását világgá kürtölje. Mármost a híradások szerint e konfliktusnak köszönhetően a tréner és Kewell kapcsolata erősen megromlott, de a mérkőzésen ez alig látszott, mert az auszi csatár ott volt a kezdőben, és a második félidőben ő döntötte el a továbbjutás kérdését.
Egy gyors gólváltásra futotta a csapatoknak az első 45 percben (pontosabban a másodosztályú hazaiaknak többre is, de erről később). Gary Kelly a 33. percben szabadrúgásból szerzett vezetést a Leedsnek – ez ritka pillanat, ugyanis az ír védőnek egy tucat év alatt ez volt a harmadik gólja –, miközben a Palace kapusa, Cedric Berthelin még javában a sorfalat kommandírozta. Két perccel később Julian Gray válaszolt: a Liverpool elleni, előző fordulóbeli meccs hőse közelről a hálóba zúdított egy szöglet után lecsorgó labdát. Hat perc volt hátra a szünetig, amikor Danny Mills a gólvonalról vágta ki Andy Johnson lövését, majd röviddel ezután Michael Duberry ugyanezt tette Tommy Black löketével. A lassítások azonban megmutatták, hogy ő már elkésett, csak a mészcsík mögött érte el a bőrt – ám a bíró továbbot intett.
Az óriási iramú második játékrész 28. percében Kewell elinalt a szélen, és mielőtt beért volna a tizenhatosra, a földbe gyökerezett lábú Berthelin mellett jókora gólt ragasztott a hálóba. Erre már nem volt válaszuk Trevor Francis tanítványainak, a Leeds bejutott a legjobb nyolc közé. "A Palace-tól kétségtelenül elvettek egy gólt. Lehet, hogy megfordult a szél, és mostantól nekünk lesz szerencsénk” – mondta Venables kényszeredett mosollyal a lefújás után. Francis érthető okokból arra szorítkozott, hogy lakonikusan megállapítsa: "Azért veszítettünk, mert a játékvezető rossz döntést hozott”.

A Fulham–Burnley mérkőzésen az alacsonyabb osztályú alakulat jutott előnyhöz, mégpedig már a negyedik percben. Alan Moore a középpályán elcsípett egy rossz átadást, s onnantól meg sem állt a londoniak kapujáig. A Fulham kis híján azonnal egalizált, de Sava, majd Saha egyaránt centikkel a léc fölé ágyúzott. Mégis összejött az egyenlítés, még a szünet előtt, Malbranque mellel szelídítette meg a labdát, s szép mozdulattal, dropból lőtt a vendégek kapujába. Fordulás után mindkét csapat nagy erőfeszítéseket tett a győzelemért, és mindkettőnek voltak helyzetei is. A Burnley jól szervezett védekezésből minduntalan kontrákkal tartotta rettegésben Jean Tigana legénységét, ezért a döntetlent – s vele a hazai környezetben sorra kerülő újrajátszás lehetőségét – tökéletesen megérdemelte.
Élvonalbeli társától eltérően a Chelsea nem adott egy gól előnyt riválisának, ennek megfelelően kevesebb gondja is akadt a diadal kiharcolásával. Igaz, a Stoke City nem állt olyan nagyon messze a gólszerzéstől az első félidőben, Lewis Neal például a nyolcadik percben ígéretes pozícióból szerencsétlenkedte mellé a labdát, de a Marcel Desailly-t és Gianfranco Zolát sérülés miatt nélkülöző Chelsea összességében kézben tartotta a meccset. Mi több, a térfélcserét követően Graeme Le Saux egyik beadása Marcus Hallról odapattant Jimmy Floyd Hasselbaink elé, s a holland gólzsák túl közel volt ahhoz, hogy elhibázta volna a lehetőséget. Claudio Ranieri hamarosan becserélte dán csatárát, Jesper Grönkjaert is, aki szintén betalált: Eidur Gudjohnsen pompás passzával meglépve védhetetlenül bombázott a rövid sarokba.
Roy Keane a Sunday Timesnak adott interjújában arról számolt be, hogy csípősérülése súlyosabb annál, mint ami eddig kiszivárgott róla. Mint ismeretes, Richard Villar specialista tavaly szeptemberben megoperálta az MU középpályását, aki néhány hónap múlva újra játszott. "Amikor megvizsgált, kereken megmondta, hogy örülhetek, ha egyáltalán folytathatom a pályafutásomat. Megkérdezte, mit akarok csinálni, ha majd egyszer befejezem a labdarúgást, mert van rá esély, hogy elég fiatalon, úgy negyvenöt éves korom tájékán csípőprotézisre lesz szükségem” – emlékezett vissza a 31 éves futballista. Azt is elmesélte, hogy a fájdalmai 2001 szeptemberében kezdődtek, már akkoriban is csak gyulladáscsökkentő injekciókkal tudott játszani.
Keane-en nem könnyű kiigazodni, mert a fenti, ijesztő szavak után, ugyanabban az interjúban lehetségesnek tartotta, hogy valamikor mégis visszatérjen az ír válogatottba. "Jó volt beszélni Brian Kerr szövetségi kapitánnyal. A végén azt mondta, az ember sohasem tudhatja, mi történik a jövőben. Én is hiszek abban, hogy nem szabad kizárni semmit. A bukmékerek helyében én nem venném biztosra, hogy sohasem térek vissza. Mostanában ugyan az MU európai kötelezettségei nem teszik ezt lehetővé, de ha esetleg később egy olyan klubban fogok játszani, amelyik nem szerepel a BL-ben… ki tudja?” – titokzatoskodott Keane.