Ungvári Miklós: hibátlan produkció

A karibi fiatal nagy név a szakmában, a legutóbbi világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott, s emellett kéttucatnyi Világkupa-éremmel büszkélkedhet. A rivális sem akárki, a ceglédi illetőségű, kecskeméti színekben versenyző Európa-bajnoki címvédő. Ungvári tavaly szinte mindent megnyert, amit megnyerhetett, vezeti az európai rangsort, ez az év azonban rosszul kezdődött számára, hiszen a moszkvai Szuper A-kategóriás viadalon csupán egy meccsig jutott. Szombaton, a Körcsarnokban viszont biztosan vette az akadályokat, a román Danculeát intésekkel, a francia Bouheraouát egy kicentizett leszorítással, a 60 kilósoknál világbajnok tunéziai Loufinit negyven másodperccel a meccs vége előtt egy vazarival, a spanyol Penast pedig ipponnal győzte le. S jött Arencibia…
A vezetőbíró már az első percben aktívabb küzdelemre utasította, vagyis megintette mindkét dzsúdóst, ettől kezdve azonban nem avatkozott a küzdelembe. Egyenlő erők gigászi csatája zajlott a szőnyegen, villámgyors támadások, bravúros védekezések, nagy ívű, ám eredménytelen dobások sora – de öt perc sem volt elég a döntéshez. Követezett az újabb öt perc, a szabályok szerint a bűvös aranypontért, vagyis az első értékelhető akcióig vagy az első büntetésig. Több mint nyolc és fél perc telt el a mérkőzésből, amikor a kubai intésével véget ért a küzdelem.
S majd szétrobbant a csarnok…

"Erre nem számítottam! Ôszintén szólva nagyon összezuhantam, hogy Oroszországban csak egy meccsre tellett tőlem, az edzőtáborozás is nehezen ment, a verseny előtt nem tudtam volna megjósolni, mire lehetek képes. Szerencsére a régióból néhányan most is mellettem álltak, és az ő segítségükkel sikerült kizökkennem. A döntő előtt is bizonytalan voltam, a kubai amolyan mumus számomra, eddig kétszer találkoztunk, s mindkétszer ipponnal kikaptam tőle, igen ügyes, sokoldalú dzsúdós. Az biztos, hogy rengeteget köszönhetek ennek a fantasztikus közönségnek, ha más környezetben zajlik ez a verseny, nem biztos, hogy engem hoznak ki győztesnek. Köszönöm nekik!” – mondta mosolyogva Európa-bajnokunk, majd sokat sejtetően hozzátette: "Már sokszor mondták nekem, hogy figyelnek, de eddig nem nagyon hittem. Az ellenfelek minden mozdulatomat feltérképezik, tudják, hogy hol vannak a gyenge pontjaim, hogyan tudnak megfogni. Most már nekem is figyelnem kell a többiekre!”
Ungvári Miklós győzelmének értékét növeli, hogy az elmúlt öt évben rajta kívül csak két magyar dzsúdós tudott nyerni a legnagyobb hazai erőpróbán, 1999-ben Kanczler István, tavaly pedig Kovács Antal állhatott fel a dobogó legfelső fokára.
"A felkészülés közepén járunk, s Miki ma nem volt a legjobb sportformában, ám a döntő pillanatokban mindig a lehető legjobb megoldást választotta. Erre csak a klasszisok képesek!” – vélekedett Nagy Ernő, a férfiak szövetségi kapitánya.
S akkor a többiekről: a másik két felnőtt válogatott közül a 73 kilós Braun Ákos két győzelemmel kezdett, a kubai Martinestől azonban szoros meccsen kikapott, s már nem kapott lehetőséget a javításra. Így járt a 66 kilogrammos Neu Gábor is, igaz, ő már az első mecscsén kikapott a portugál Pinától. Rajtuk kívül a magyar juniorok kaptak lehetőséget a rutinszerzésre, valamennyien igyekeztek, de csak Burján Lászlónak sikerült egy meccset nyernie.
Vasárnap már a "nagyobbaké” a főszerep, a 81, a 90, a 100 és a +100 kilogrammos súlycsoportok képviselői lépnek tatamira a 38. Hungária-kupán.