Télikabátban melegített

Mohamed Aida nagyon készült idei első nemzetközi versenyére, az elmúlt hét végén rendezett torinói egyéni és csapat Világkupára. Mint mondta, mivel ő a válogatott többi tagjánál egy kicsivel több pihenőt kapott az év végi ünnepekkor, és csak január második hetében kezdte el a felkészülést, kötelességének érezte, hogy utána "rátegyen egy lapáttal”, naponta délelőtt és délután is edzett. Sőt, fiútársaival is vívott. A munkának meglett az eredménye, egyéniben bronzérmes lett, társaival pedig – a fiatalokból álló csapat pályafutása során először – a dobogó tetejére állhatott.

– Nagyon jól sikerült a verseny, pedig a körülmények láttán egyikünk sem gondolta volna, hogy így alakul a szereplésünk. Volt idő, amikor az volt a legnagyobb vágyunk, hogy megúszszuk sérülés nélkül – kezdi Mohamed Aida.

– Nocsak… Az olaszok jó rendezőként ismertek. Ezúttal mi történt?
– Ilyet még sosem tapasztaltam! A teremben nem volt fűtés, ott vacogtunk a hidegben. Bemelegíteni sem tudtam a verseny előtt, pedig alaposan fölöltöztem, két nadrágot és melegítőfelsőt vettem magamra. Az első asszómon érződött is ez az állapot, kezem-lábam külön életet élt. Még szerencse, hogy nem volt neves az ellenfelem… A mérkőzések között mindig öltözködtem, magamra vettem, amit találtam, két-három tréningruhát, sőt, még a télikabátot is. Közben pedig a szomszédos pástokon sorra sérültek meg a többiek, a hidegben nem egy vívó szalagszakadást szenvedett.
– Ennek ismeretében még értékesebb a teljesítménye.
– Bevallom, nem volt nehéz ágam, az elődöntőig gond nélkül jutottam el. Ott azonban a rutinos Giovanna Trillinivel kerültem össze, aki szenzációs napot fogott ki, úgy vívott, mint fénykorában. Máskor szoros asszókat vívunk egymással, most viszont fölényesen nyert ellenem. Az elődöntőig meg tudtam valósítani, amit elterveztem, itt azonban már nem. Trillininek nagyon erős a lábmunkája, és ha formában van, lábbal megver mindenkit.

– A csapatversenyre csak befűtöttek a teremben?
– Nem, de mi nem törődtünk ezzel, nyerni akartunk. Nagyon jó szellemű csapatot alkottunk, ha valamelyikünk elbizonytalanodott, akkor is küzdött, a társ pedig visszahozta a reményt. Előfordult, hogy öt-hat tussal is vezetett az ellenfél, de mindig volt, aki megfordította az állást.
– A franciák elleni elődöntő volt a legszorosabb mérkőzésük, amikor csak egyetlen találattal nyertek…
– Amikor befejező emberként a pástra léptem, 40:37-re vezetett az ellenfél, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy hátrányban vagyunk, kikaphatunk. Élveztem a vívást, élveztem, hogy befejező ember vagyok. Úgy érzem, a csapatversenyen jobban is vívtam, mint előző nap.
– Most bizonyára a viszontagságos verseny fáradalmait piheni ki.
– Dehogy, szponzor után rohangálok. A PBT Hungary évek óta mellettem áll, de jó lenne valaki, aki az utazásaimat segítené. Mivel Athénban női tőrben csak egyéni verseny lesz, egyénileg kell kivívnunk az indulás jogát. A világranglista első nyolc helyezettje lehet ott automatikusan az olimpián. Most a világranglista harmadik helyén állok, de hogy megtartsam ezt a pozíciót, ahhoz ott kell lennem a versenyeken, márpedig nagyon sokat rendeznek tengerentúlon, például Havannában, az októberi vébé helyszínén is. Bízom benne, lesz, aki mellém áll.

Szabó Bence: tragikomikus volt

Szabó Bence szövetségi kapitány – egykori olimpiai bajnok kardvívó – pályafutása során sok mindent átélt, de a torinói zimankó őt is megdöbbentette.
"Gyönyörű kiállítási csarnokban rendezték a versenyt, állítólag a 2005-ös világbajnokságot ide tervezik, ám a teremben jéghideg volt. Amikor rákérdeztem, miért nincs fűtés, mellébeszéltek, hogy "most romlott el, de már szerelik”. Persze, végig nem sikerült megjavítani… Miután négy versenyzőt gipszben vittek el, bevallom, megfordult a fejemben, hogy visszalépünk, hiszen a lányok épsége mindennél fontosabb. Nem léptünk vissza, de nagyon vigyáztunk, nehogy baleset történjen versenyzőinkkel. Természetesen szóvá tettem a körülményeket a nemzetközi szövetség jelen lévő elnökénél, René Rochnál, ám ő az intézkedés helyett azzal volt elfoglalva, hogy a pást mellett ne tartózkodjon illetéktelen személy, még a télikabátban bíráskodó zsűrit is ki akarta terelni. Komikus, ugyanakkor tragikus volt mindezt látni és átélni.”