Talpra állt a Hertha

Előbb Alex Alves beadását fejelte a hálóba Michael Preetz, majd a találkozót végigjátszó Dárdai Pál ballal indította Marcelinhót, aki Arne Friedrich elé tálalt, a védő még elvétette a labdát, Alves azonban nem, és szemtelenül a hálóba emelt. A szünet előtt Dárdai sárga lapot kapott, majd Marcelinho szabadrúgását követően a gelsenkircheni védő, Matellán lábáról vágódott a labda a hálóba, Varela második sárga lapját követően pedig emberhátrányba, és szinte reménytelen helyzetbe került a Schalke. Ennek ellenére Oude Kamphuis szépített, de nem sokkal a vége előtt Marcelinho már külső segítség nélkül is betalált (Dárdai ugratta ki a gólpasszt adó Alvest), így Huub Stevens jelenlegi csapata legyőzte az edző előző alakulatát, s a Hertha három pontra megközelítette szombati ellenfelét.
"Nagyon jó meccs volt – értékelt Király. – Elszántan vártuk a találkozót, és a gyorsan bekapott gól csak olaj volt a tűzre. Amikor a gól után a középkezdéshez készülődtünk, a velem szemben lévő kanyarban ülők a döbbent csend után tapsolni kezdtek, mintegy jelezve: nem baj, hogy gólt kaptunk, van ilyen, az egész meccs hátravan, gyerünk, hajtsunk, ők mellettünk vannak! Ez nagyon jó érzés volt, és valóban, szinte bedaráltuk az ellenfelet. A kapott gólok? Sajnos, kétszer is rosszul akartunk lesre játszani, és egyedül jöttek felém, hiába próbáltam megzavarni az ellenfelet, nem tudtam hárítani. Három egynél több ziccerünk is volt, mégis mi kaptunk gólt. Ekkor volt egy kritikus pillanat, Mpenza egyedül kilépett, elévetődtem, egyszerre értünk a labdához, de nekem sikerült megfognom, ha egy ütemet kések, csak a csatár lábát érem el, és az biztos tizenegyes. Nem így lett, és azt hiszem, azért nyertünk, mert nekünk volt erősebb az akaratunk.”
Elégedetten hagyhatta el az Olimpiai stadiont Dárdai Pál is. "Alaposan felkészültünk a Schalkéból – mondta a magyar középpályás. – Annál is inkább, mert az edzőnk jól ismeri ezt a gárdát, tudja, mi a dörgés. Nekiestünk az ellenfélnek, egy jó helyzettel nyitottunk, de az kimaradt, a kontrát pedig egyből belőtték. Puff neki… Kiderült azonban, hogy mentálisan nincs gondunk, mert nem estünk össze, hanem addig küzdöttünk, amíg meg nem fordult az eredmény. Ha kétgólos előnynél csak az egyik óriási helyzetet értékesítjük a kinyíló Schalke ellen, hat vagy hét gólt is lőhettünk volna, de balek módjára magunknak tettük nehézzé a találkozót. A négy védő előtt játszottam, tolódni kellett a labda felé, egyszer elütöttem Jörg Böhmét, amiért sárgát kaptam. De nem sajnáltam a srácot, képzelje, végig dumál, rugdos, veszekszik, provokál, tiszta idegbaj a fiú. Csak akkor volt csendben, amikor az eredményt kérdeztem tőle…”