Csak aranyedzőnek hívják

Emlékezzünk egy kicsit! Ugye, Julio Velasco nevéhez fűződik a squadra azzurra hihetetlen szárnyalása, hiszen az argentin szakember áldásos tevékenységét két világ- (1990, 1994) és három Európa-bajnoki arany (1989, 1993, 1995) kísérte, majd az atlantai olimpiai döntő elvesztését követően adta fel pozícióját. Helyette Paulo Bebeto de Freitas érkezett, akivel a taljánok 1998-ban begyűjtötték harmadik világbajnoki címüket. Mint aki megtette a magáét, nyugodt szívvel távozott, és hűlt helyére Andrea Anastasi ült. Neki annyiban nehezebb feladat jutott, hogy a fokozatosan kiöregedő sztárokat szép lassan új arcokkal kellett kicserélnie, és az óvatos csapatátalakítás az 1999-es ausztriai kontinensviadalon nem akadályozta meg a kékeket, hogy mindenkit maguk mögé utasítsanak. Ezt követően azonban megtört az olaszok egyeduralma, hiszen Sydneyben csak (persze minden viszonylagos) a harmadik helyre futottak be, bukásnak számított a következő esztendőben megrendezett csehországi Eb is a maga bronzérmével, a tavaly októberi világbajnokságon pedig végleg kiderült, hogy valami nem stimmel, az utánpótlás közelébe sem érhet a Zorzi-féle, a csúcsra a 90-es évek közepén jutó alakulatnak – Anastasi és különítménye az ötödik hely miatt szégyenkezett.

Vagyis lezárult egy szakasz, Anastasival nem újítottak szerződést. A kiválasztott pedig a sokszor csak aranyedzőként emlegetett Gian Paolo Montali lett, aki összesen öt bajnoki címmel büszkélkedhet klubedzőként, többek között a Parmával, a Trevisóval és a görög Olympiakosszal is a csúcsra jutott. Montali nem sokat teketóriázott, már ki is jelölte 22 játékosból álló keretét, közülük válogat majd az idei Világliga-sorozatban. A világbajnokságon részt vett 12 röplabdázó közül nem számít a kettesütő Sartorettire, a liberó Corsanóra, no meg az akkor kényszerből Argentínába utazó 42 éves De Giorgira. Ellenben támaszkodni szeretne Gianira, Gravinára, Papira, akik világbajnoknak mondhatják magukat. Ebből is kitűnik, hogy egyszerre nem hajt végre generációváltást, a tehetségekre és a rutinos rókákra egyaránt szüksége van.
"Az olasz válogatott jelenleg ötödik a világranglistán – vette tudomásul Montali. – Ez azt jelenti, hogy sokat kell dolgoznunk, türelmesnek és elszántnak kell lennünk, hogy a legjobbunkat nyújtva demonstrálhassuk: képesek vagyunk előrejutni. Sokat nem mondhatok, keményen kell dolgoznunk, és három dologra különösen figyelni: kitartás, kitartás, kitartás.” Ami Montalit illeti, mindent elmond róla az eredménysora, egyébként is igen határozott személyiség, amolyan győztes típus. Külön aláhúzta, hogy játékosaitól minden versenyen, minden meccsen, minden szettben és minden labdamenetben maximális alázatot vár. Ez nála a minimum.