Rajt a házigazdák ellen

Az út hosszú volt és meglehetősen viszontagságos. Ez esetben nem arra gondolok, hogy micsoda fantasztikus pályát futott be a magyar jégkorongsport az elmúlt egy évtizedben azzal, hogy a C-csoport középmezőnyéből az A-csoport kapujába érkezett (egyébiránt ez az út is hosszú és viszontagságos volt…), hanem Jan Jasko szövetségi kapitány csapatának csütörtöki utazására. Az Eurotour negyedik állomásának otthont adó Minszk elméletileg közelebb van annál, semhogy több mint tizenkét órán át tartó túra árán legyen megközelíthető, de az elmélet és a gyakorlat ez esetben nagyon messze került egymástól: a hazai úthelyzet miatt az újvárosi hokisok például hajnali két órakor keltek (a fehérváriak is csak egy fél órával később), hogy háromkor már a Budapest felé tartó buszon ülve elérjék az öt órára megbeszélt ferihegyi találkozót. Következett a repülőút Frankfurton keresztül a fehérorosz fővárosba, ahol a reptérről, a magyarországihoz hasonló vagy talán még annál is rosszabb útviszonyok miatt már "csak” kétórás buszozást kellett kibírniuk, hogy elfoglalhassák szállodai szobájukat. Sok idő azonban ezután sem volt a pihenésre, ugyanis egy gyors ebéd (jócskán belenyúlt már a délutánba, így akár uzsonnának is nevezhetjük) után Jan Jasko azonnal a buszba terelte a játékosokat, hiszen délután fél 6-tól volt a magyar válogatottnak edzésideje a minszki Jégpalotában.
Ezek után nem meglepő, hogy este aztán nem kellett erőszakkal az ágyba terelni az együttes tagjait, ugyanis ez a nap valóban sokat kivett belőlük. Persze semmi garancia nincs arra, hogy ennél nyugodtabb idők várnak a Jasko-csapatra, hiszen három rendkívül nehéz mérkőzés előtt áll az együttes: pénteken a házigazda fehéroroszok, szombaton a lettek, vasárnap pedig a franciák lesznek az ellenfelek. Azok, akik figyelemmel kísérték az Eurotour-sorozat korábbi állomásainak eredményeit, már bizonyára tudják, de azért nem árt megerősíteni: bár az eddigi tornák sem voltak könnyűek, ám ez a mostani mezőny minden korábbinál erősebbnek tűnik. A fehéroroszokat nem kell bemutatni, bizonyára sokan emlékeznek még az egy évvel ezelőtti, világszenzációt keltő bravúrjukra, amikor a svédeket legyőzve a legjobb négy közé verekedték magukat a téli olimpián. Nos, azóta a divízió–1-es világbajnokságot is megnyerték, így immár A-csoportosak, miként a már évek óta stabilan az elithez tartozó lettek. Ami pedig a franciákat illeti, nos ők ugyanúgy divízió–1-esek, mint a mieink, ráadásul elméletileg erősebbek, mint az eddigi három tornán ellenfélként kapott britek.
Mindezek ismeretében nehéz lenne megjósolni, hogy mire lehet képes a magyar válogatott a hét végén, amely nem is a legerősebb összeállításában lép jégre Minszkben: a Bled elleni Interliga-meccsen megsérült Ocskay Gáborra nem számíthat Jan Jasko – a helyét Kovács Frank foglalja el –, s sérülés miatt az utolsó pillanatban a dunaújvárosi Kaszala János is lemondta a részvételt. Egyébként az ő helye üresen is maradt, mivel egy másik játékos vízumát ilyen rövid idő alatt nem lehetett volna elintézni. Nem erősíti a mieink reményeit az sem, hogy Ladányiék mindjárt az első napon összekerülnek a vendéglátókkal, akik másfél hónappal ezelőtt Kijevben 9–4-re győzték le a mieinket, s akik ráadásul saját közönségük előtt vélhetően minél jobb bemutatkozásra készülnek, de a lettek és a franciák elleni derbi sem ígérkezik sétagaloppnak.
De hát legyünk őszinték: az áprilisi budapesti divízió–1-es világbajnokság sem lesz az, így ha másért nem, az edződés szempontjából mindenképpen hasznos lesz ez a hét vége. Ha pedig ehhez még egy kis sikerélmény is társul, akkor már igazán elégedetten utazhat majd haza hétfőn Minszkből Jan Jasko és csapata.